Tanuljunk a fáktól!

Az erdőjárás - szinte mindannyiunk számára - gondolatforrás is, hiszen megtapasztaltuk, hogy nem kell költőnek, a csend pillanatait művészien megragadni képes festőnek vagy fényképésznek lenni ahhoz, hogy a természet jobbító üzenetét sajátunknak, nekünk szólónak érezzük. A tekintetünket az ég felé emelő szálerdők fái láttán Sík Sándorral együtt mi is hajlamosak vagyunk felsóhajtani: Te lombosodjál, koronám, / Vidd magasba mély imám (A fenyőfa éneke).

Nemrég Mátraszentimrén, néhány száz méterre a falu templomától, melynek falán kőbe vésve olvashatók Sík Sándor Mint a Mátra című versének kezdő sorai, egy furcsa növésű fára bukkantam: társaival ellentétben előbb csaknem vízszintesen, oldalirányban indult meg növekedése, majd csak egy jókora kunkor után próbálta meg korrigálni útját a minden fa számára kijelölt természetes cél, az ég felé. S ekkor eszembe jutott: ha mi, emberek, erdőt alkotnánk, milyen fák állnának a mi erdőnkben? Hány volna vastag törzsű, kérlelhetetlenül és következetesen az ég felé törekvő? Reméljük, nem kevés, mint ahogy nyilván sok-sok olyan is lenne köztünk - amint Petőfi írta a Ha férfi vagy, légy férfi című versében - mit a fergeteg ki tudott talán dönteni, De méltóságos derekát / Meg nem görbítheti. De hány lenne az irányt tévesztett, a neki rendelt célt csak oldalnövések és kunkorok közbeiktatásával elérni kívánó fa? S főleg: hányan lennénk, akik - a szabadságra hivatkozva - az effajta növekedést nemcsak érdekesnek, de normálisnak tartanánk? Hányan lennénk, akik az ilyen rendkívüliséget - sajátos esztétikai elemzés alapján - egyenesen a természet harmóniájának hazudnák, s azt szeretnék, ha egyre több olyan "furcsa pár" díszítené erdeinket és kertjeinket, mint amilyet Budapesten, a Költő utcában kaptam lencsevégre?

Ne akarjunk soha mások lenni, "csak" egyenesen állni a nekünk rendelt kertben, völgyben vagy hegytetőn, és Isten felé mutatni!

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu