Kínai datolya - hazai földben

Talán sokan most hallanak először a kínai datolyáról, pedig már az időszámításunk előtti harmadik században termesztették az indiai szubkontinensen. Hogy mégis miért ragadt rá a kínai jelző, arról megoszlanak a vélemények. Mindenesetre a XVII. században már negyven, ma pedig több mint száz faját és fajtáját ültetvényeken termesztik. Jól tűri a hazai telet is, és nincs kártevője.

A kínai datolya (Zizyphus jujuba) 6-8 méter magasra növő lombhullató fa. Koronája gúla alakú. Az igazi datolyához nincs köze, nem pálmaféle. Valószínű, hogy a gyümölcsök alakja és mérete miatt nevezték el így. A fűzöld, hosszúkás levelek finoman fogazottak. A vékony, barna színű ágak gyümölcsérlelés után hosszú töviseket növesztenek. Egyes források szerint ennek a fának az ágaiból készült Krisztus töviskoronája, hiszen a növény már több mint kétezer évvel ezelőtt eljutott a Szentföldre is.

A kínai datolyát általában magvetéssel, de a nemes és a szelektált fajtákat szemzéssel vagy oltással szaporítják. A magvakat egy centiméter mélyre kell vetni homok és tőzeg keverékébe. A magokat edényestől ki kell tenni egy hónapra a szabadba, hogy átfagyjanak, ugyanis csak e hidegkezelés után csíráznak. A növényt a későbbiek folyamán homokos, nem túl gazdag földbe ültessük. Jól tűri a szárazságot, csupán terméskötődéskor kell bővebben locsolni. Később mérsékelni kell az öntözést, mert a sok víz a beérő gyümölcsök felrepedéséhez vezethet. Metszeni nem kell, és kártevőjével sem találkoztam még, ezért a permetezéssel sem kell bajlódni.

A kínai datolya 25 százaléknyi cukrot, kiemelkedően sok C-vitamint, valamint tekintélyes mennyiségben ásványi anyagokat és fontos nyomelemeket tartalmaz.

A kínai datolyát frissen, aszalva vagy kompótnak eltéve lehet fogyasztani. Kandírozni is szokták, előbb azonban el kell távolítani a kemény magokat.

Lovas Katalin

(a szerző felvétele)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu