Szentírás-magyarázat

"Jelek lesznek..."

(Advent 1. vasárnapja - Lk 21,25-28,34-36)

A végidőről szóló jövendölések apokaliptikus nyelvezetet használnak, amelyet az olvasók gyakorta félreértenek. Nem valóságos ábrázolásokról van szó, hanem a képzelet szülte hiperbolikus látomásokról. Elegendő csak azt megemlítenünk, hogy Joel könyve a pünkösdről úgy jövendöl, mint "vértől, tűztől és füstfellegektől" terhes napról, az ApCsel 2,19 viszont ebből semmit sem valósít meg, annak ellenére, hogy a pünkösd nagy változást hoz az apostolok hitéletében.

Az apokaliptika előbb a csapásokat sorolta fel, majd ezt követte a vigasztaló prófécia. Az apokaliptikus szerző úgy gondolta, ez az üdvöt hozó esemény biztosan a távoli jövőben fog megvalósulni, és sem a pontos időpontját, sem a bekövetkezésének folyamatát nem írta le. Mindössze egy természeti képpel szemlélteti az eljövetelt, ahogy a fügeérés idejét mindenki megismeri, úgy lehet ezt a korszakot is felismerni (21,29-30).

Gutierez, a latin-amerikai felszabadítási teológia atyja ezt az eseményt a Jel 21,2-ből vett szimbolikus képpel szemlélteti, amennyiben a "szent város, az új Jeruzsálem leereszkedik a földre", azok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot és az Evangéliumot, ennek az új országnak megteremtik a létfeltételeit. Gutierez úgy gondolta, hogy ennek sorrendje előbb a kis utópia bekövetkezésével kezdődik, ami azt jelenti, hogy mindenki legalább naponta egyszer ehet és jóllakhat, ezt követi a nagy utópia, ami azt jelenti, hogy megszűnik a kizsákmányolás, majd ez torkollik az abszolút utópiába, amikor az Istennel való közösség az ember és a föld teljes megváltott jellegét mutatja.

Nekünk keserű szájízünk van az effajta társadalmi utópiákkal szemben. Mi ugyanis nem Morus Tamás hasonló című emelkedett művén keresztül ismerkedtünk meg a politikai utópiával, hanem a szocializmus megvalósításán keresztül, amely jó időre gyanakvóvá tett bennünket minden effajta elképzelés iránt. Mégis úgy tűnik, hogy a keresztények és a jóakaratú emberek a történelem fejlődésében kulcsszerepet játszanak, még akkor is, ha nincsenek politikai kulcspozícióban.

Isten megmutatta, hogy van fejlettebb közösségi állapot, és ezt az ember képes megvalósítani. Jézus követőinek csak az a feladata, hogy ezt a közösségi formát, amelyet nem zavar meg a bűn hatása, megtalálják, vagy igyekezzenek megtalálni. A történelemtudományból ezt a formát nem lehet kikövetkeztetni, a természettudományos fejlődés pedig, automatikusan nem hozta meg ezt a beteljesedést. Pillanatnyilag jelentős zavar van az emberek fejében, hogy ezt a tökéletességet kitől vagy mitől várják. A vallással szemben gyanakvóak, a természettudománnyal szemben szkeptikusak, de a remény feladása sem jelent megoldást.

Őrizzük tehát a világvégről kapott apokaliptikus képeket, és folyamatosan megkíséreljük értelmezni is azokat, egyénileg és közösségileg is. A keresztények társadalmi tevékenysége következtében azonban ezek a képek most is hatnak, amikor Isten előtti felelősségünk tudatában állunk ki az igazság mellett, vagy segítünk a rászorulókon. Ezek a tettek mindig egy téglát jelentenek Isten városa felépítéséhez.

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu