Homíliavázlat

Nézd, milyen Betlehem a lelkünk!

Angelus Silesius mondja: "Jézus ezerszer is megszülethetne a földön, mit sem használna neked, ha nem születik meg a te szívedben."

Advent van, a várakozás, az Istenre figyelés, az elcsendesedés ideje. A világ zaja nem segíti készületünket. Ünnep előtti életünk kicsit hasonlít Betlehem nyüzsgéséhez. Valószínűleg a vártnál hamarább érkeztünk meg Nyugat-Európába, ahol az advent négy hete évtizedek óta a fogyasztói társadalom legfényesebb időszaka. A tülekedés, fényáradat, a hangszórókból harsogó Csendes éj. Akárcsak Betlehem városa. Azonban azokban a napokban nem vették észre a forgatagban a szállást kereső Szent Családot.

Valóban, a lelkünk lehet olyan Betlehem, mely nem veszi észre és elutasítja a Szent Családot, de lehet olyan is, mely a megváltás után kiált, és szegényes hajlékát kínálja fel szállásként a Szent Családnak.

Ma a vásárlási láz gerjesztésének kifinomult technikái elől aligha menekülhet meg az ember. Az első ajándék megvásárlásakor azzal nyugtatja meg magát, hogy a szeretet szerény jeleire mindig is szükség van, később azzal, hogy az ünneptől függetlenül is vásárolnia kellene ezt azt. Azután rádöbben, hogy nincs megállás, egyre bővül a megajándékozottak köre. Ma már nem készítünk apró meglepetéseket, mert gyarlónak látjuk saját munkánkat a fényes kirakatokban sorakozó ajándéktárgyak mellett. Végül is szorongva várjuk az ünnepet. A jászolban fekvő kisded viszont, aki rongyos istállóban jött világra, figyelmeztet, hogy a külsőségek mit sem érnek, ha nem találjuk meg lelkünk békéjét.

Gondolataink, képzeletünk, érzéseink, vágyaink, akaratunk nagy része megváltatlan. Advent, a megváltás és megtérés lehetőségét kínálja fel számunkra, a szív, a gondolkozás megváltoztatását. Döntésre szólít fel, amit eddig halogattunk. Advent mindig konkrét kell, hogy legyen: mi az, ami még az életemben megváltatlan, mit nem tudtam eddig neki még életemben átadni? Vajon az idei készületi idő eloszlatja-e lelkem sötétségét? Segít-e abban, hogy Jézus karácsonykor az én szívemben is megszülessék? Mit tehetek ezért?

Először is, nem élek úgy, mintha körülöttem minden rendben lenne. Nem engedem, hogy figyelmemet bármi elterelje Jézus várásáról. Ezt szolgálja az, ha mindennap több időt szentelek az imádságnak, nagylelkűbb leszek Istenhez. Másodszor bűnbánattal, szentgyónással visszanyerem szívem tisztaságát, érzékenységét, Isten közelségét. Egy mohamedán hívő mondta: "Isten tizenkét hónapot adott nekünk, s azt kérte, hogy ebből egyet adjunk neki, ez számunkra a ramadán." Nekünk, keresztény embereknek az advent az intenzív istenéhség és az utána való vágyakozás, a neki szentelt hónap időszaka. Harmadszor, Mária csöndjével készülök az ünnepre, sokat segíthetnek ebben a virrasztást jelképező hajnali misék.

Angelus Silesius imájával kérjük Isten áldását az idei adventünkre:

"Krisztus, nincs nekünk semmi bajunk, csak az, hogy te hiányzol nekünk. Aki éhes, azt hiszi, kenyér után vágyik. Nem. Te hiányzol neki. Aki beteg, azt hiszi, egészsége hiányzik. Nem. Te hiányzol neki. Aki békét szomjazik, téged szomjazik, akiben egyedül megnyugszik a nyugtalan szív. Ég és föld, jólét és balsors, öröm és szenvedés, síró és mosolygó ember, mind teutánad kiált Krisztusunk! Nézd, milyen Betlehem a lelkünk! Hogy vár téged! Jöjj el Uram Jézus!"

Gáspár István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu