LITURGIA

Boldog új évet!

Ugye furcsán hat ez a mondat december elején, amikor javában az ünnepi vásárlásra hívogató feliratok és reklámtélapók között telnek napjaink, s tulajdonképpen még el sem kezdődött igazán a karácsonyi bevásárlás világméretű sáskajárása? Pedig a mai vasárnappal új liturgikus évet kezdünk, útjára indul az üdvösség egy újabb éve, melynek során a liturgia, az egyház szent játéka Krisztus misztériumába meríti hétköznapoktól tépázott életünket.

Újabb évkör veszi kezdetét, lehetőséget adva a Krisztus-keresőknek arra, hogy a szimbólumok által megjelenítsék és végigéljék Jézus életének üdvözítő erejű drámáját a történelmi születéstől a világmindenséget beteljesítő második eljövetelig.

Az ősi római liturgia eredetileg nem annyira bűnbánati, mint inkább előkészületi időszakként tartotta meg az adventet. A gall középkor úrjöveti istentiszteleti rendje viszont főleg az ír missziósok működésének hatására egyre erőteljesebb bűnbánati jelleget vett föl, s ez részben hatással volt a római szertartásrend alakítására is.

Az adventi időszak gondolatvilága lényegében összeér a megelőző liturgikus évet lezáró vasárnapokéval: Krisztus első és második eljövetele, betlehemi születése és dicsőséges második érkezése egyaránt megjelenik benne. Belső dinamikája szerint az adventi liturgia csak fokozatosan irányítja a figyelmet a második eljövetel szemlélésétől a történelmi születés felé. A két krisztusi érkezés között pedig valahol ott helyezkedik el egy harmadik is: a mi idei adventünk, amit kegyelmi Úrjövetnek szoktunk nevezni.

Első adventi vasárnapunk olvasmányai a messiási ország és az összes szentjeinek kíséretében dicsőségben érkező Krisztus képét rajzolják elénk. Az Úr második eljövetele hirtelen következik be, váratlansága rémületbe dermeszti majd az e világba feledkezetteket. Minket viszont a mise kollektája arra biztat, hogy jótettekkel siessünk a közelgő Krisztus elé, ami finom áthallással hármas értelemben olvasható: a karácsonyra éber lélekkel készülő lélek egyben az idők vége felől folytonosan közelgő Krisztus elé siet.

Advent örömhíre: Krisztus érkezik, úton van felénk. Egyre csak közeledik, olyankor is, amikor éber szívvel várjuk, de olyankor is, amikor nem várunk rá. Van abban valami megnyugtató, hogy nincs az a milliónyi elnehezült lélek, akinek közömbössége meghiúsíthatná az Úr érkezését.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu