Egy hétvége kultúra nélkül

Szinte minden hétvégén kirándulni indulunk családommal, hogy felfedezzük Itáliának legalább egy kicsinyke részét. Legtöbbször a múzeumok, várak, paloták, templomok mellé mindig keresünk valami természeti szépséget is, hogy a gyerekeket ne riasszuk el a művészetek szeretetétől.

Az elmúlt héten azonban úgy gondoltuk feleségemmel, hogy a Rómától száz kilométerre lévő Montecchióba minden "kulturális érdektől" mentesen látogatunk el - olívaolajat fogunk vásárolni, most van ugyanis az új olaj ideje.

Ünnepe legalább akkora hagyománnyal rendelkezik, mint nálunk a szüret. Messzi vidékekről kerekednek fel vásárolni a lelkes polgárok, hogy kedvükre való olívaolajat használjanak az elkövetkezendő esztendőben. Van, aki erre, van aki arra a tájegységre esküszik, de a helybeliek mindenhol állítják, hogy Olaszország legjobb, legfinomabb olaja épp náluk található.

Mi négy éve Montecchióban vettük az első litert, s mint hűséges vásárlók, oda járunk azóta is. A városka a szüret idején harsog a zenétől, a főtéren sátorban mérik a kolbászt, bablevest, s persze a bort. A közelben az olajligetekben hatalmas hálók a földön, melybe az olajbogyó potyog, miközben az emberek az ágakról óvatosan szedik a nyersen keserű, ehetetlen termést. Pótkocsis traktorok, lovas kocsik viszik a bogyókkal teli ládákat a feldolgozóüzembe, ahol hatalmas kőkerekek őrlik, morzsolják a megmosott, húsos, olajos magvakat. Nyílt tűzön egy asszony folyamatosan kenyeret pirít, melyet fokhagymával ken meg, s önt le a friss olajjal. Ez a minden étteremben előételként kapható bruschetta alapja. Az udvaron zenészek játszanak, az emberek táncolnak, majd megvásárolják, mint mi is, az elkövetkezendő évre tervezett olajmennyiséget.

Hazaindulok családommal. Feleségem egyszer csak az egyik hegy tetején még a szokásosnál is nagyobb várat pillant meg. Gyorsan döntünk megtekintése mellett. Sajnos sziesztaidőben érkezünk, zárva találjuk. De az aljában elhelyezett tábláról megtudjuk, hogy Itália nyolc legöregebb várának egyike előtt állunk, melyet a normannok építettek a VII. században. Falai közt lakott Barbarossa Frigyes, V. Károly spanyol király, a hírhedt Borgia család két tagja: Cesare és Lucrezia, aztán Galilei, Nobel s OlimpiaDoria Pamphili hercegkisasszony is. Ma kilenc család tulajdonában van, s itt található a Budapest Club központja is, melyet a magyar származású filozófus, László Ervin alapított.

Hiába, Olaszországban sehova nem lehet lépni, hogy az ember ne ezer esztendők csodájával találkozzon, hogy ne a történelem lenyomatai közt lépkedjen, hogy ne valamilyen magyar vonatkozású épülettel, clubbal, alapítvánnyal találkozzon. Így lett hát múlt héten vásárlásunk ismét igazi kirándulás.

Bókay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu