Márton Áron példája (2.)

Előző írásunkból ismert, hogy Márton Áron püspök börtönbe záratása előtt felhívta papságát, hogy semmilyen módon ne keltsék a kommunista, egyházüldöző államban annak látszatát, mintha ott vallásszabadság volna. Mindazok, akik Áron püspök helyetteseként (mint ordinarius substitutusok) az egyházmegye vezetését őt követően elvállalták, hűek maradtak püspökük irányelveihez, akkor is, ha ez legtöbbjük számára a börtönt jelentette, s többük számára a vértanúhalált is.

Jakab Antal néhai gyulafehérvári püspök nevét viseli a Csíksomlyón 1996 óta működő tanulmányi ház. Jakab Antal Márton Áronnak helyettese, majd első utóda volt. Tizenhárom börtönév után lehetett újra teológiai tanár, majd az erdélyi egyházmegye elöljárója. Munkásságát mindig megalapozott tudományosság jellemezte, ezért is kapta az ő nevét a csíksomlyói ház, amely alapítóinak szándéka szerint a szellemi tevékenységnek, a tudománynak kíván helyet biztosítani falai között, a régió népei szebb jövőjének érdekében.

Boga Alajos (1886-1950) kanonokot maga Áron püspök nevezte ki helyettesének. Mivel nem volt hajlandó alávetni magát az állam által már kiszemelt békepapok irányításának, sőt, megtiltotta a békegyűléseken való részvételt, 1950-ben - 11 hónapi kormányzás után - elhurcolták. Börtönben halt meg, még ugyanazon évben.

Sándor Imre (1893-1951) lett az utóda 1950 májusától 1951. március 10-ig.Kilenc hónapig hagyták a püspökség élén. Ekkor lefogták. Elődjéhez hasonlóan a börtönben átélt kínzásokba halt bele.

Gajdátsy Béla (1887-1953) lett volna az egyházmegye következő vezetője. De már hivatalba lépése előtt elfogták, 1951. március 10-én. 1953-ban belehalt a Securitate kínzásaiba. Holttestének kihantolását a rendőrség nem engedélyezte. Mivel a börtöntemető fölé tömbházakat építettek, ma ezek alatt nyugszanak porai.

Jakab Antala következő ordinárius. Elődjei sorsát követi ő is, 1951-től 13 évet töltött börtönben. Szabadulása után hét évvel nevezték ki püspökké 1980-ban, Márton Áron lemondása után őt lett a megyés püspök.

Márton Mózesvette át - Jakab Antal letartóztatása után - a püspök helyettesítésének feladatát. 1952-ben - öt hónap egyházmegye-vezetés után - a bukaresti hadbíróság életfogytiglani börtönre ítélte.

1951 nyarán Áron püspököt szabadlábra helyezték. A hatalom képviselője tudtára adta, mit kívánnak tőle szabadon bocsátása feltételeként. De ő kijelentette: csak akkor vállalja a szabadságot, ha a rendszer által Gyulafehérvárra helyezett békepapok azonnal elhagyják a püspöki székhelyet, valamint, ha visszaállítják a magyar nyelvű teológiát, amelynek megsemmisítése megkezdődött. Mégis szabadlábra helyezték.

1951 júliusában azonban a katonai bíróság újra elítélte, immár életfogytiglani börtönre. Börtönéveiről egész élete során alig beszélt. Többen, akik vele együtt voltak bezárva, vallják (például Alexandru Todea görög katolikus püspök, később bíboros), hogy rabtársainak erőt adott, mély imaéletéből fakadó, másokat csodálatra és követésre indító hite, s minden szenvedésben is törhetetlen, derűs és őreihez is kedves magatartása.

Lestyán Ferenc 1952 januárjában állt az egyházmegye élére, mint ordinarius substitutus, néhány napig. Nemsokára letartóztatták.

Silveszter Sándor 1952 februárjától 2 hónapig vezette az egyházmegyét.

Maczalik Győzőt (1890- 1953) 1952 márciusában, titokban szentelte püspökké a bukaresti érsek, a pápa kinevezése alapján, hogy Márton Áront püspökként helyettesítse. Deő sem léphetett hivatalba, mert 1952-ben letartóztatták, s a következő évben belehalt a fogság szenvedéseibe. Csontjait a rabtemetőből a hatvanas évek végén sikerült kicsempészni. A gyulafehérvári székesegyházban helyezték el.

A börtönbe zárt püspökök sorába tartozik Boros Béla címzetes érsek is. 1948 decemberében titokban szentelték püspökké a bukaresti nunciatúrán, hogy legyen, aki a papi hatalmat az erdélyi püspökök akadályoztatása esetén is továbbadja. Felszenteléséről tudomást szerzett a rendőrség. 1951 márciusában letartóztatták, majd koncepciós perben kémkedés vádjával életfogytiglani fegyházra ítélték. 13 évi börtön után szabadult. 2003-ban halt meg, kápláni státusban.

Lajos Balázs 1952 nyarától két évig volt az egyházmegye kormányzója.

Fuchs Gábor 1954 decemberétől vette át az ordinárius feladatát.

A Gyulafehérvári Egyházmegye elindította 2003-ban tíz vértanújánakboldoggá avatását,közülük négy főpap, öt pap és egy szerzetesnő. Rövid életrajzukat közli a Vértanúink, hitvallóink című szenttéavatási híradó 2003. júniusi száma. (1951 és 1972 között gyilkolta meg őket a diktatúra, hitvalló magatartásuk miatt.)

Márton Áron szabadulása

Ennyi szenvedés, vértanúság és hűség után Márton Áron büntetését a Nemzetgyűlés elnöksége felfüggesztette, s 1955. márciustól újra ő vehette át egyházmegyéje kormányzását. Petru Groza államelnök - mint előző szabadlábra helyezésekor is - elmondja neki, hogy szabadulása esetén mit kívánnak tőle. Ő viszont, mint korábban, most is csak akkor vállalja, hogy kijön a börtönből és betölti a püspöki hivatalt, ha megszorítások nélkül kormányozhat, a békepapokat elbocsáthatja, s maga nevezheti ki munkatársait. Hosszas vita után az államelnök enged. Majd a következő kihallgatásra várónak azt mondja, a püspök után mutatva: "Ez egy Ember!"

Márton Áron a békepapokhoz irgalmas, de elhelyezi őket a jelentős beosztásokból, és komoly bűnbánatra szólítja fel őket. Majd kinevezi teológiai tanárnak néhány még börtönben levő papját, s kéri hozzá az állami engedélyt. Az állami megbízott fel van háborodva. A püspök így válaszol neki levélben: "A legfőbb bűnös, én magam, már szabad vagyok. Remélem ők is nemsokára szabadulnak."

Egyházmegyéje, hívei ujjongó örömmel fogadják a visszatért főpásztort. Bérmálásai szinte diadalutak.

A kormány megsokallja tevékenységét, 1957-től 1967-ig szobafogságra kényszerítik. Lakásából csak a székesegyházba mehet át. De innen is változatlan energiával és szeretettel irányítja a rábízottakat, sőt sok szempontból az egész romániai magyar katolikusságot. Közben van ereje az állam egyes lépéseivel szemben tiltakozni. 1964-ben levelet ír a kultuszosztály vezértitkárának, amelyben nehezményezi, hogy püspöki tevékenységét, papjai áthelyezését, körleveleinek megjelenését akadályozzák, és hogy még 41 papja van börtönben. 1967-ben megszüntetik kényszerlakhelyhez kötöttségét. 1968-ban a Legfelső Törvényszék semmisnek nyilvánítja az őt elítélő katonai bíróság végzését.

A törhetetlen püspök párbeszédkészsége

Áron püspök, miközben tud lényegi kérdésekben kemény lenni, a kapcsolatteremtés és az ökumené embere. Nem barátja az úgynevezett "keleti politikának". Bár nagyon tiszteli VI. Pál pápát, úgy látja, hogy a kommunista diktatúrának és a kommunisták módszereinek ismeretében nincs remény a kompromisszumos megoldásokra. Sajnálja, hogy a magyar egyházi vezetők az állammal való egyezkedés útjára léptek. (Ugyanezen a véleményen van a lengyel főpapság és Wyszynski bíboros is.) Luigi Poggi érsek, a Vatikán keleti utazó nunciusa gyakran járt Gyulafehérváron, hogy a román Vallásügyi Osztály elképzelésével harmóniában, rendezze az állam és az egyház közötti viszonyt Márton Áron közreműködésével. Áron püspök viszont tartja magát ahhoz, hogy a betiltott és megsemmisített görög katolikus egyház vezetői nélkül (akik, számos katolikus pappal együtt börtönben sínylődnek) nem hajlandó az egyház helyzetéről tárgyalni, és azt a benyomást kelteni a világ előtt, mintha vallásszabadság volna.

A lényegi kérdésekben való hajthatatlansága mellett a kommunista-nacionalista rendszer képviselőivel, sőt rabőreivel szemben is mindig udvarias és a lehetséges módon szeretetteljes. Szavajárása: "A kompromisszum nem kenyerünk. Udvariasságra viszont a szeretet kötelez." Egy körlevelében így ír, hitükben és magyarságukban folyamatosan megsanyargatott híveinek: "Az igazmondás, az igazságosság, az udvariasság, a jóra való együttműködés készsége és a szeretet mindig kötelező erény; és főképpen az minden más nyelvű és más hitű embertársunkkal szemben" (1945. III. 24-i körlevél).

Munkatársai írják róla: ennek a példamutatóan összeszedett, határozott, derűs és mindenkibe reményt önteni tudó személyiségnek erőforrása: a mindennapokban megélt hite, a rendszeres elmélyült imaélet, a napi elmélkedés, szentmise, szentolvasó, szentségimádás.

Érdemes volt?

Lestyán Ferenc, Áron püspök hűséges, börtönviselt pap munkatársa felteszi a kérdést, az erdélyi egyház útját, szenvedéseit elemezve: "Akadnak, akik megkérdezhetik: Érdemes volt-e mindezt vállalni? Okos volt-e kiélezni úgy a helyzetet, hogy az egyházmegye évekig megyés püspök nélkül maradjon, hogy többen vértanúkká legyenek, lelkipásztori munka helyett börtönben üljenek? Vagy az lett volna az okosabb, ha mindenki olyan ügyesen alkalmazkodik, hogy vértanúság helyett tovább dogozik a maga helyén, mint püspök vagy ordinárius vagy lelkipásztor? Ehelyett inkább azt kellene kérdezni: Hol állana katolikus egyházunk itt és most, mi maradt volna annak a mindenkori feladatnak teljesítéséből, hogy tanúi legyünk a megalkuvást nem ismerő, keresztet vállaló Üdvözítőnek?"

Márton Áron püspök, hitvalló és vértanú társainak sorsa példakép marad azok számára, akik bármikor nehéz döntés elé kerülnek, s választaniuk kell a börtön és a megalkuváshoz kötött "egyházmentő" munka között.

Tomka Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu