Többféleképpen várakozzunk!

Részletek Márfy Gyula veszprémi érsek adventi leveléből

Az advent érkezést, eljövetelt jelent, a liturgikus szóhasználatban az Úr Jézus eljövetelét. Ha vendégünk érkezik, általában készülődünk a fogadására. Az Úr jövetelét is meg kell előznie részünkről a reá való várakozásnak, a vele való találkozásra történő készülésnek. Mivel pedig Jézus eljövetele többféleképpen valósul meg, a reá való tevékeny várakozásnak is többfélének kell lennie.

Jézussal való sajátos találkozás történik karácsonykor, születésének szent ünnepén. Az erre való felkészüléshez hozzátartozik azoknak az időknek a felidézése, amikor a választott nép fiai várták a megígért Messiásnak emberi testben való eljövetelét. Adventben, a karácsonyi előkészület idején újra halljuk a próféták jövendöléseit és a sokat szenvedett nép esdeklő fohászait: "Harmatozzatok egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt" (Iz 45,8).

Az Úr Jézussal azonban nemcsak karácsonykor találkozhatunk, hanem életünk minden napján! Semmiképpen sem szabad azt gondolnunk, hogy Krisztus Urunknak több mint kétezer évvel ezelőtt történt születése számunkra már csak emlék. Tökéletesen igaza van Babits Mihálynak, aki az Eucharisztia című versét így kezdi: "Az Úr nem ment el, itt maradt. / Őbelőle táplálkozunk."

Jézus első eljövetelének és köztünk létének egyetlen eseménye sem múlt el nyomtalanul. Születése, tanítása, csodái, különösen pedig halála és föltámadása azóta is jelenvalóvá válnak mindenütt, ahol ketten vagy hárman öszszejönnek az ő nevében. Jézus ma is megszületik, él, tanít, csodákat tesz, szenved, meghal és feltámad az ő hívei lelkében. Halála és feltámadása sajátos módon válik aktuálissá, a nap legfrissebb eseményévé a szentmiseáldozatban.

A vele való találkozások azonban nem következnek be automatikusan, hanem megkívánják a mi közreműködésünket is. Hiába fogható ötven tévéadó műsora a szobámban, egyet sem látok, ha rossz a készülékem. Ugyanígy vagyunk Jézus "műsorával" is: ha lelkünk készüléke hibás, ha rövidzárlatot okoz a bűn, ha "beporosodott" a lelkünk, nem tudjuk átélni az ő közelségét, nem részesedünk az ő erejében, vagy csak nagyon hiányosan és tökéletlenül.

Fontos, hogy amikor imádkozunk, szentmisén veszünk részt, önmegtagadást gyakorlunk, kötelességeinket teljesítjük vagy másokon segítünk, ne csak a puszta kötelességteljesítés szándéka vezéreljen bennünket, még kevésbé az a gondolat, hogy környezetünk elvárásainak eleget kell tennünk, hanem éljen bennünk az Úr megismerésének és szeretetének a vágya, valamint az a célkitűzés, hogy egyszer majd végérvényesen és örökre együtt lehessünk vele.

Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy jelenlegi állapotunkban nem lehetünk részesei az Isten-látás teljes boldogságának. Ahhoz, hogy végérvényesen hazaérkezhessünk az Úrhoz, át kell mennünk valamiképpen a halálon és a feltámadáson. S nemcsak az egyes embernek, de az egész teremtett világnak is. Az "új égnek és új földnek" (2 Pét 3,13; Jel 21,1) a világában pedig azok lehetnek együtt a halálból dicsőségesen feltámadt Krisztussal és az ő szentjeivel, akik már itt a földön is igyekeztek együtt lenni vele, akik befogadták őt lelkükbe, és az ő nyomdokain jártak. Azokért jön el és azokat viszi magával az Úr, akik "örömmel várták az ő eljövetelét" (2 Tim 4,8). Ezek számára Jézus világ végi, második nagy eljövetele sem félelmetes esemény lesz, hanem a teljes megváltás, a beteljesedés pillanata.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu