Fogyóban

Közzétették a kihalással fenyegetett állat- és növényfajok idei listáját

Soha nem felejtem el, amikor a német egyesítés után ottjártamkor a helyi természetvédők meséltek a Berlin két felét elválasztó határsávról. Erre a közel egy kilométer széles és több tíz kilométer hosszú területre nem tehette be senki a lábát, s mikor az üdvös politikai folyamatoknak köszönhetően megszűnt a terület őrzése, új fajokra bukkantak a környezetvédők. Tegyük hozzá az élménybeszámolóhoz, hogy az új fajok védelmében a határőrizet felújítása sem lett volna utolsó. Ezt persze a német környezeti mentalitás bírálataként kéne értelmezni, hiszen azért azt sem érdemes elfelejteni, hogy a Brandenburgi kapu tőszomszédságában manapság fejeződik be Európa legnagyobb építkezése, de ettől nem függetlenül a megmaradt zöld területen ott futkároznak a mókusok és a "vad" nyulak.

Mondhatnánk, hogy a fajok kihalása egy megszokott jelenség, nem egy olyan típusú hír, amire az emberek többsége felkapná a fejét. E sorok írója saját óráin is külön adatsorokkal kell, hogy megdöbbentse hallgatóságának jelentős részét arról, hogy a jelenség "valóságos". Tökéletesen megtanultunk ugyanis együtt élni azzal a lelkiismeretfurdalással, amit évente többször, több hiteles forrásból hallhatunk. A kihalással fenyegetett több mint tizenkétezer állat- és növényfajt felsoroló idei listát nemrég tette közzé a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) a svájci Glandban. A szervezet nem ma kezdte a tevékenységét. 1994-ben adták ki először az összesítést, amelyben még "csak" azt találhatta az érdeklődő, hogy 31 400 a világban veszélyeztetett növény- és állatfajok száma. Az emberiség felrázását szolgáló jegyzék szerint 762 fajjal már visszavonhatatlanul szegényebb lett a Föld élővilága, további 58 növény- és állatfaj csak tenyésztőknél vagy fogságban maradt fenn. Jóllehet az élővilágra leselkedő legnagyobb veszély az ember, utóbbi sokat segíthet a megmentésben is - mondta Achim Steiner, az IUCN vezérigazgatója, az arab oryx antilopok és a fehér orrszarvúk sikeres szaporítására utalva.

A biológiai sokféleség védelmének elve

Franciaország nyugati részén, a Sarthe folyó mentén egy - az Európai Unió által is védettnek nyilvánított - szkarabeuszfaj, a "szilvaszúró" miatt négy éve nem tudják befejezni az Alencon-Tours autópálya építését. Az eset nem egyedülálló. A világ másik végén Auckland hatóságai egy igen ritka madárfaj, a tuturiwhatu miatt napolták el az új-zélandi fővárosból kivezető autópálya munkálatait. Johannesburgtól hatvan kilométerre pedig a Chrysoritis Aureus - egy védett pillangófaj - miatt késik egy lakónegyed építése. Az MTI korábbi beszámolója szerint a dolognak külön időszerűséget ad, hogy a dél-afrikai nagyváros adott otthont a később sikertelennek tűnő Föld-csúcsnak, amelynek kiemelt témája az emberi tevékenység hatása bolygónk természeti erőforrásaira. A természet megőrzése nyilvánvaló gazdasági érdek - mutatott rá akkor Christophe Beurois francia környezetvédő. Az öreg gesztenyefákat rágcsáló és itt fészkelő szilvaszúró szkarabeusz hozzájárul a humusz termelődéséhez, a humusz pedig megtartja a vizet és gazdagítja a talajt, vagyis elősegíti a mezőgazdaság termékenységét. A természeti erőforrások hatalmas tárházát, a Földön élő 14-30 millió fajt nevezzük biodiverzitásnak, biológiai sokféleségnek. Ez magában foglalja az állat- és növényfajokat, a különböző mikroorganizmusokat, a géneket, a kromoszómákat, a DNS-t, de a különböző élőhelyeket is: az erdőt, a prérit, a hegyvidéket, a sivatagokat, a mezőgazdasági művelés alatt lévő területeket, a trópusokat, a folyókat és tengereket egyaránt. A biológiai sokféleség védelmének elve abból az elméletből következik, amelynek értelmében az élet különböző formái, köztük az emberi élet kölcsönhatásban vannak és egységes rendszert alkotnak azokkal az élőhelyekkel együtt, amelyben fejlődnek. Más élőlényeket és élőhelyeiket pusztítva az ember a saját túlélését veszélyezteti. A természet szolgáltatja az ember számára egyaránt azt, amit megeszik, amit magára vesz és amivel gyógyítja magát, a természet biztosítja a növények beporzását is a rovarok és a madarak révén.

Moszatok és zuzmók idén először kerültek fel a "vörös listára", ahol az albatroszfajok közül már mind a 21 szerepel. A delfinek egyik Földközi-tengerben élő alfajának (Delphinus delphis) állománya az utóbbi 30-40 évben a felére zsugorodott. Az akár 3 méteres hosszúságot is elérő óriásharcsa, a Pangasianodon gigas, amely kizárólag a Mekong-deltában található, ugyancsak bekerült az erősen veszélyeztetett kategóriába. Az IUCN szerint Hawaii és a Seychelles-szigetek páratlan élővilágát komoly veszélybe sodorták a behurcolt állatok és növények. A 125 ritka hawaii növényfajból 85 szerepel az új listán. A Galápagos-szigeteken 49 kígyófajt fenyeget kihalás, de nem kizárt, hogy néhány közülük már kipusztult. A Természetvédelmi Világalap (WWF) a jegyzék közreadása kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a fajok "kihalásának üteme napjainkban tízezerszerese az evolúciópusztulási sebességének".

Vasali Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu