|
|
A zarándoklat tovább folytatódik...
Hálaadó szentmisét tartottak az Új Ember Kiadó és Szerkesztőség ez évi mariazelli, lourdes-i, fatimai és római zarándokútjain részt vevő zarándokok jelenlétében november 15-én Budapesten, a bazilika Szent Jobb-kápolnájában. Hálát adtak a zarándoklatokért, hogy eljutottak azokra a helyszínekre, amelyeken keresztül a Szűzanya üzent az emberiségnek, s ahol erőt, vigasztalást kaphattak, s hitükben megerősödhettek. A négy zarándokút négy alapvető gondolat megfogalmazását, kinyilvánítását is jelentette, s amelyekről a kegyhelyek is bizonyságot adtak - mondta szentbeszédében Papp Tamás, a kiadó igazgató főszerkesztője. A Szűz Mária- tisztelet, a Szent Péter utódjával való közösség, a keresztény Európa és a keresztény Magyarország gondolata adott tartalmat a zarándoklatoknak. A szentmise után az útitársak kicserélték tapasztalataikat, fényképeiket, beszéltek az út során szerzett élményeikről, az azóta eltelt időszak tanulságairól. Györgyi Magdolna már több zarándokúton vett részt, mikor megpillantotta az Új Ember hirdetését. Örömmel jelentkezett az utazásra, mert arra gondolt, hogy akik ezen részt vesznek, azok nem - vagy nem csak - turistaként, hanem valóban zarándokként akarják megélni az út során szerzett benyomásaikat. Az elsuhanó tájnak, az imádságoknak, elmélkedéseknek, a csöndnek, a helyszínek spirituális hatásának együttes élménye mély nyomot hagyott a résztvevőkben. Elkísérik őket a hétköznapok világába, segítenek, hogy felebarátaikban felfedezzék Istent. Ebben a nyugtalan világban az út során biztatást kaptak a résztvevők ahhoz, hogy az élet terheit ne tragikusan, hanem reménnyel viseljék. Hogy a jó és igaz egyszer eléri a célját, s nem az erőszak, a bosszú, a gyűlölet győzedelmeskedik felettünk. Kohányi Gábor papkeszi háziorvosnak egy régebbi, gyűrött újságoldal került a kezébe. Kisimította a lapot, s "véletlenül" akadt meg a szeme a hirdetésen. A hívő katolikus, volt pannonhalmi diák a véletlenek sorát tapasztalva arra gondolt, hogy talán Mária hívja őt és feleségét. S valóban, a "véletlenek" folytatódtak. Véletlenül egy házaspár lemondta az utat, s az ő helyüket elfoglalhatták, véletlenül sikerült helyettesítő kollégát találnia az utazás idejére. A zarándoklat során olyan csodálatos lelki élményt kaptak, hogy hazajövetelük után mindenki azt kérdezte tőlük, hogy mi történt velük. "Már nagyon fáradt voltam, nem akartam tovább dolgozni. Most, hogy megújulva hazajöttünk, ismét szívesen csinálok mindent" - mondta a háziorvos. Az egész utat egy súlyosan beteg volt pannonhalmi osztálytársáért, jó barátjáért ajánlotta fel. A tizenkét nap alatt, a szentmiséken érte imádkoztak, érte mondták a rózsafüzért feleségével. A barátját a napokban temették. Volt osztályfőnöküktől, Ottmár atyától tudta meg, hogy a szenvedést példamutatóan viselte, s lélekben meggyógyulva hagyta el ezt a világot. Az út során megfogalmazódott a zarándokok számára az Úristen szeretete, amit megpróbálnak környezetüknek is átadni, kisugározni, mert a zarándoklat tovább folytatódik mindennapi életük során is. Cser István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||