|
|
Hogy ne kavicsok legyünk A Magyar Televízióban 1990 óta készülnek a vallási és hitélettel kapcsolatos, illetve a történelmi egyházak életét, szertartásait, tanítását bemutató műsorok, akkor alakult meg ugyanis a Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztősége. Az itt dolgozó munkatársak közül többen vallják, köztük Csiszér Ferenc, a szerkesztőség vezetője, hogy ebben a közegben, az itt rendelkezésre álló lehetőségekkel teljesedhetett ki igazán televíziós műsorkészítő munkásságuk. Az itt készülő műsoroknak már nem kell, mint egykor, pusztán történelmi, művészeti, nyelvi, irodalmi, építészeti emlékekről szólniuk, hanem nyilvánvalóvá válhat a mindezek által hordozott hitbeli tartalom, sőt, a műsorok szólhatnak az egyház tanításáról és az azt megvalló, aszerint élő emberek és közösségek életéről is. A következőkben az Új Ember mostani, valamint egy decemberi, és egy januári számában bemutatjuk olvasóinknak az MTV Vallási és Egyházi Műsorok Szerkesztőségének néhány munkatársát, szólunk magukról a műsorokról és a szerkesztőség jövőbeni terveiről. Téglásy Ferenc szerkesztő-rendező és T. Katona Ágnes szerkesztő-műsorvezető a Katolikus krónika és a Tanúságtevők című sorozat, illetve a szentmise-közvetítések alkotói. Téglásy Ferenc önéletrajzi ihletettségű játékfilmje, az 1987-ben forgatott Soha, sehol, senkinek Mannheimtől Chicagóig tizenkét nemzetközi filmfesztiválon nyert díjat. Televíziós munkásságát 1999-ben a püspöki konferencia Pro Ecclesia Hungariae kitüntetéssel ismerte el. T. Katona Ágnes szerencsésnek mondja magát, hiszen tizenhét éves kora óta jelen van a képernyőn. Amatőr főszereplője volt egyifjúsági tévéfilmnek, verset mondott a Ki mit tud?-ban, később színésznőként a Szerelmem,Elektra című tévéjátéktól kezdve több tévéfilmben szerepelt, tizenhárom éve pedig a katolikus műsorok szerkesztő-műsorvezetője. A "helyén" érzi magát eben a szerepkörben, ugyanakkor teljes életet élhet a családjával: gyerekeivel és férjével.
Téglásy Ferenc számára már huszonegy éves korában fontos volt a hit, az emberi tartás és a tudás. Ezeket igyekezett megjeleníteni 1964-ben, elsőéves főiskolai vizsgafilmjében, amely Itt és most címmel az akkor kórházi mosodavezető Olofsson Placid bencés atyáról szólt, aki tíz évet töltött a szovjet Gulágon. Már húsz éve volt a Magyar Televízió munkatársa, amikor az újonnan alakult vallási és egyházi szerkesztőség keretében lehetőség nyílt katolikus tévéműsorok készítésére. Ekkor, következő játékfilmtervét félretéve döntött arról, hogy "hol a helye". 1990 májusában T. Katona Ágnes így köszöntötte a nézőket a Magyar Televízió képernyőjéről: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Sokan elmondhatják a műsorkészítőkkel együtt, hogy számukra ezzel a könnyes örömet jelentő köszöntéssel következett be a rendszerváltás. A Téglásy család számára mindenesetre azt is jelentette, hogy azóta minden kedden, most éppen hétszáztizenhetedszer ugyanezzel a köszöntéssel kezdődik a Katolikus krónika. Közel kétezer magazin, dokumentumportré, szentmise-közvetítés készült azóta Pákozdi István atyával a püspöki konferencia tévéreferensének felügyeletével és baráti segítségével. "Kölcsönösen egymásra bízott minket a Gondviselés" - értékeli a műsorkészítés találkozásait - a jezsuita Godó atyától kezdve Tímár Ágnes ciszterci apátnőig - T. Katona Ágnes. Hála Istennek, hosszan sorolhatná a neveket. A képernyős ismertség még ma is zavarba hozza olykor, mert a "mosolygós Katona Ági" nem egy szerep, hanem szolgálat, amely vele magával azonos. A katolikus műsorok készítői nem gondolják, hogy televíziós eszközökkel közvetlenül megmutathatnák az Istent. De megmutatható az Úr jelenléte a misén részt vevők, az imádkozók arcán. Az alkotót is erősíti, amikor megtudja, hogy egy szentmise-közvetítés után egy asszony mégsem ment a már elhatározott abortuszra, s hogy a katolikus műsor élménye eltérített valakit öngyilkossági szándékától. De kapnak közvetlen viszszajelzést is: 1992-ben a Keresztút című filmmel elnyerték a Nemzetközi Keresztény Televíziós Hét fődíját, különdíját és közönségdíját. 1995-ben a német ARD televízió megvette a szerkesztőség egyik lírai dokumentumfilmjét. A katolikus műsorokért felelős kis csapat tagjai, akik között meg kell említeni az Erdélyből jött fiatalember, Danguly Zsolt nevét, nemcsak a mindennapokon teszik a dolgukat, számukra a vasárnap, az egyházi ünnep is igazi munkanap. Mégis ünnep, bár a megszokottól kissé eltérő módon ünnep a Téglásy Ferenc - T. Katona Ágnes házaspár és gyermekeik számára - a nagyobbik munkatársuk is már! - a karácsony és a húsvét, a vasárnap és természetesen a katolikus műsorok adásnapja. Az elmúlt több mint egy évtized mindig adott annyi bátorítást, biztatást, hogy hittel dolgozhassanak tovább. Hiszik, hogy a Gondviselés időről időre óriások közelébe, barátságába sodorta őket. Ezek az olykor megrendítő találkozások csodálatos ajándékok a számukra, mert a riportalanyok hite, embersége segíti a műsorkészítőt abban - bármennyire is méltatlannak érzi magát -, hogy az ő szeretetünket közvetítse. Remélik, hogy munkájukkal az Isten ügyében járnak, vágyva, hogy ne kavicsok legyenek egy patakban, melyek bár mindig vízben vannak, belül szárazon maradnak.
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||