A HÉT SZENTJEI

Szent András apostol

András, amikor Jézusnál időzött, mindent megjegyzett, de amit megtudott, azt mint talált kincset, nem rejtette el magába, hanem sietve indult, gyorsan elfutott testvéréhez, hogy részesítse őt is a kapott jóban. Figyeld csak, mit is mond neki: Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet! (Jn 1,41). Látod-e, hogyan mondja el neki, amit röviddel azelőtt tudott meg? Még a Mester hatalmát is megmutatja, aki meggyőzte őket, igyekezetüket és törekvésüket, amelyeket már kezdettől fogva tápláltak. Mert ez a szó az ő megjelenése után sóvárgó, eljövetelét óhajtó lélek szava, olyan emberé, akit eláraszt az öröm, ha a várva várt megjelenik, és siet, hogy továbbadja másoknak is az oly nagy esemény hírét. A testvéri jóakarat szava ez, a rokonszereteté meg az őszinte szívé, amely a lelki dolgokban kölcsönösen akar segítő kezet nyújtani.

Testvérét, Pétert elvitte Jézushoz (Jn 1,42), és rábízta őt: tőle tanuljon meg mindent; jelen volt ugyanis egy másik tanítvány is, és együtt ment velük.

Még maga Keresztelő János is, aki hirdette Jézusról, hogy ő a Bárány és Lélekkel keresztel (vö. Jn 1,29.33), Jézusra hagyta, hogy erről a világosabb tanítást tőle kapják meg; még inkább így tett András is, aki mindezek kifejtésére nem tartotta alkalmasnak magát, hanem magához a világosság forrásához vezette el testvérét, olyan igyekezettel és örömmel, hogy egy kicsit se késlekedjék.

(Aranyszájú Szent János püspöknek a János-evangéliumról mondott szentbeszédeiből)

Xavéri Szent Ferenc áldozópap

Bejártuk az új keresztények falvait, azokét, akik néhány éve részesültek a keresztény vallás szentségeiben. Ott portugálok egyáltalán nem laknak, mert az a föld igen terméketlen is, szegény is. A bennszülött keresztényeknek nincsenek papjaik, és nem is tudnak egyebet, mint azt, hogy ők keresztények. Nincs, aki misét mondjon nekik; nincs, aki a hiszekegyet, a miatyánkot, az üdvözlégyet vagy a tízparancsolatot tanítsa nekik.

Ezen a vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretnék végigrohanni, és válogatás nélkül szertekiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: "Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!"

Bárcsak ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak, hogy számot tudjanak adni Istennek a tudományukról és a rájuk bízott talentumokról.

Ez a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy - miután elmélkedtek Isten ügyéről - törekedjenek meghallani lelkük mélyén az Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket meg pusztán az emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat. Szívből így kiáltanának: Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem? (ApCsel 9,6 Vulg.) Küldj oda, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!

(Xavéri Szent Ferenc áldozópap Szent Ignáchoz írt leveleiből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu