|
Nem vagyunk egyedül Csak egy adminisztrációval terhelt határ választ el minket, "anyaországbelieket" a romániai magyarságtól, csupán néhány száz kilométernyi távolság a történelmi Erdély területén élő testvéreinktől. S hogy mennyi minden összeköt - megtapasztalhattuk mindannyian, akik a Magyar Rádió ötvenhárom esztendeje alapított énekkarát elkísértük székelyföldi turnéjára. Három koncert hangzott el a kiváló énekesekből álló kórus előadásában Csíksomlyón és Székelyudvarhelyen. A műsorban Liszt Ferenc, Giuseppe Verdi és Kodály Zoltán egyházzenei terméséből, egy alkalommal pedig kortárs magyar szerzőktől hallhattak alkotásokat. Adni indult a csoport - s mennyivel többet kapott annál, amit remélt! Sokan először pillanthatták meg a búcsújáról híres csíksomlyói kegytemplomot s nevezetességét, a reneszánsz stílusú Szűz Mária-szobrot. A szentmise utáni kórushangversenyt vastaps köszöntötte. A Küküllő partjára települt, egykori vármegyeközpont Székelyudvarhely római katolikus plébániatemplomában Kodály kórusai után fölhangzott a Himnusz, szárnyalt az énekszó. A tekintetekben az összetartozás hite, az egység reménye ragyogott. Gondolatainkban az el nem sóhajtott kérdés élt, Wass Albert szavaival: "Sok száz éves Nagypénteknek soha sem lesz vége?" Orbán Balázs nyomdokain járva, hatnapos utunk során katartikus élményt jelentettek a székelyföldi emberek sajátos humora, életrevaló bölcsessége, elragadó kedvessége; az igéző mesevilág, a Hargita pazar színekben pompázó völgyei és meredekjei, az őszből a télbe forduló gyergyói havasok. Messziről, hazulról indultunk - haza érkeztünk. Csodálkozásainkba az otthonosság érzete vegyült, miközben egyre azt mondtuk: ide még visszajövünk. A megindultságtól elcsukló hangokból kibuggyant a kívánság: a hon minden polgárának el kell ide zarándokolni. Mert egy a nyelvünk, azonos a sorsunk. Kálmán Gyöngyi
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|