Uj Ember

2003.11.02
LIX. évf. 44. (2882.)

Az örök világosság
fényeskedjék
nekik

Főoldal
Címlap
Mindennél jobban elköteleződni...
A Szentatya bíborossá kreálta Erdő Péter prímás-érseket
A nagyvilágból
Garanciát az iraki keresztényeknek!
A boldogság kulcsa
Lelkiség
"Melyik a fő parancs?"
Szentírás-magyarázat
Van-e élet a halál előtt?
Homíliavázlat
A három mise tanítása
LITURGIA
A lateráni bazilika felszentelése
A HÉT SZENTJEI
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Az igazság megismerésének vágya
"Köszönjük, Szentatya"
Őexcellenciája II. János Pál pápának
Október, november
A KÉSZ tiltakozik
Lapszél
Így is lehet
Élő egyház
Segíteni egymáson - a legfőbb cél
Épülő karitászkapcsolatok a Vajdasággal
Istendicséret és áldás a zene
- Kőbányai beszélgetés -
Az igazság kis körei
Kettős ünnep
Europaschule
Fórum
Eltemetnek - de meghalunk-e?
Temetési szokások, halottkultusz
Liptay atya halálára
Fórum
Szerzetessírok a pannonhalmi temetőben
Fórum
"A legfontosabb, hogy igazat mondjunk"
Beszélgetés Jakab Gábor kolozsvári plébános, lapszerkesztővel
Könyvespolcra
Lénárd Ödön börtönversei
Ünnep
Bíborosok, kardinálisok
Közvetlen munkatársak
A pápát szolgálom - Rómában és odahaza is
Erdő Péter bíboros római nyilatkozata
A címtemplom - Santa Balbina
Ifjúság
"Elvezetni a fiatalokat az egyház kapujáig"
A Keresztény Munkásifjú Mozgalom nemzetközi találkozójáról
Otthonunk a hazában
Fiatalokkal beszélgetve
Országos karizmatikus találkozó
Rejtvény
Kultúra
Nagylelkűen élni az életet
Rainer Maria Rilke az elmúlásról
A magyar média magvetői
Amatőr filmszemlék és a keresztény kultúra
Nem vagyunk egyedül
Feledhetetlen mozdulat
Misszió
Segédmunkásnak jöttünk...
Hétszáz gyermeket bérmáltak a floresi Teréz anya-templomban
Mozaik
Emléknap Teréz anya tiszteletére
"Szent Vendelnek könyörgésére"
Missziósok ünnepe, utcai evangelizáció
Hollandia - két keréken
Új orgonával gazdagodott Érd
Kiállítás a "hazug ámulatról"

 

Eltemetnek - de meghalunk-e?

Szuromi Szabolcs premontrei szerzetes a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének egyetemi tanára. Kutatási területe a temetkezési szokások és kánonjogi összefüggéseik. Mielőtt a temetkezéssel, a temetkezési szokásokkal, a halottkultusszal kapcsolatban történelmi példákat említene - amelyekkel több, a köztudatban ma is élő téves nézetre világít rá -, az egyház halállal kapcsolatos tanításáról beszél.


Professzor úr, a halál gondolata olykor még a hívő emberben is félelmet kelt, sokan ezért elutasítják: ne is beszéljünk róla. A nyelvben is megjelenik ez, amikor a halál helyett elmúlásról, elköltözésről, távozásról, stb. beszélnek. Az említett félelem, szorongás és elutasítás talán azzal is összefügg, hogy a megkereszteltek közül is sokan nem ismerik pontosan az egyház halállal kapcsolatos tanítását.

- A halálról szóló elméletek egyidősek az ember istenhitével, erre utalnak a legrégebbi régészeti leletek is. Ezek azt bizonyítják, hogy a halált már az első emberi közösségek sem tekintették az emberi élet végpontjának. A lélek valamiféle továbbélését minden vallásban megtaláljuk.

A zsidóságban a fogság élménye hozza meg azt a megrázkódtatást, s ennek következtében azt a változást, amely megerősíti a feltámadásba vetett hitet. A fogság előtti zsidóság ugyanis a túlvilágról alkotott elképzelésében igen szomorú állapotnak fogta föl a halál utáni sorsot: a jóknak és a gonoszoknak egy lesz a sorsa a halál után, Istentől elszakított állapotba kerülnek, amelyből nincs menekvés.

Jézus Krisztus halálával és feltámadásával gyökeresen megváltoztatta a zsidóság halálról kialakított addigi képét: lehetséges a halálból való szabadulás. A katolikus egyház nemcsak a lélek halál utáni létét vallja, hanem a test föltámadását is, egyben a halál utáni ítéletet, illetve a tisztítótűz létét.

Azért fontos a tisztítótűz említése, mert ez lehetőséget teremt az élő Krisztus-hívő számára közbenjáró tettekre és imádságokra. Az egyház korai hagyománya arra figyelmeztet minket, hogy a megkereszteltek Jézus Krisztusban alkotnak teljes közösséget, amely a templom és az oltáriszentség körül található meg.

Azok, akik üdvözültek a halottak közül, akik Krisztusnak tetsző életet éltek, az örök üdvösségben közbenjárnak az élő Krisztus-hívőkért, míg az oltáriszentség közelében imádkozó élők közben tudnak járni a tisztítótűzben ideig tartó büntetést szenvedők lelki üdvössége érdekében.

A pogányok többnyire elhamvasztották halottaikat, a keresztények miért nem?

- A temetkezési szokások az egyes kultúrákhoz kötődnek. Régészek tanúsítják: amikor egy népcsoport fölvette a kereszténységet, áttért a koporsós temetkezésre. A keresztény hagyomány követi az izraelita tradíciót, az emberi test egészben való eltemetését. Jézus Krisztus teste is így nyugodott a sírban, zsidó szokás szerint, s ez a hagyomány a test föltámadásába vetett hitet fejezi ki.

Ma katolikusok körében is elterjedt a hamvasztás. Mikor következett be a változás?

- 1963-ban engedélyezték először az elhamvasztottak eltemetését a katolikus egyházban. Az 1917-es egyházi törvénykönyvben még szigorú rendelkezések vannak arra nézve, hogy aki úgy végrendelkezik, hogy hamvasszák el őt - még ha erre nem kerül is sor -, egyházilag nem temethető el.

Régebben, ha valaki hamvasztásról rendelkezett, úgy tűnt, mintha elutasítaná a feltámadásba vetett hitet. 1963-ban az a szabály született: amennyiben valaki hamvasztásáról végrendelkezett, de a plébános meggyőződött arról, hogy ez nem a katolikus hit elutasítását jelenti, úgy lehetőség van az eltemetésre.

Hogyan gondolkodjunk ezek után a testben való föltámadásról?

- Az egyház álláspontja ebben sem változott az évezredek során. Saját testével és saját lelkével támad föl minden egyes ember, ám a föltámadt test tökéletes állapota az általunk ismert földi testnek. Gondoljunk Jézus Krisztus feltámadt testére.

Talán úgy képzeljük el, hogy az anyagnak nem az evolúciós változásokban - fejlődésben - kifejlődhető tökéletességéről van szó, hanem egy ettől különböző tökéletes megnyilvánulásról?

- Igen, s ezért nem értelmezhető a feltámadt test korára - tehát időbeliségére - vonatkozó kérdés. Az egyház vallja, hogy minden egyes ember szellemi lelkét Isten teremti, s ha a lélek tovább él, a föltámadásban a test ugyanúgy ennek a léleknek lesz a kifejezője.

- Mi a tisztítótűz? Vannak, akik valamiféle hiánynak gondolják, a tökéletes szeretet hiányának...

- Az utóbbi időben a tisztítótűzzel szemben több teológusi vélemény született. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a tisztítótűzzel kapcsolatban az egyház dogmát fogalmaz meg: a tisztítótűz olyan állapot, amely az örök üdvösség és a kárhozat között helyezkedik el, és azt az időszakot foglalja magában, ameddig az ideig tartó büntetéseket az ember viseli.

Ha valaki elfordul Istentől, és bűnt követ el, ennek nyomai jelentkeznek: a bűnök sérüléseket okoznak a lélekben, ezért azoktól ideig tartó szenvedéssel szabadít meg minket Isten.

Sokan hajlamosak ezt fizikai szenvedésnek fölfogni...

- Igen, sőt, tudjuk, hogy vita folyt arról is, mennyire fizikai valóság a tisztítótűzbéli tűz. Az Istennel való találkozás minden egyes ember számára, aki elutasította őt, olyan megdöbbenéssel és mély szomorúsággal jár, hogy ez önmagában is szenvedést okoz. Nem Isten az, aki szenvedésre kárhoztat minket.

A tisztítótűz tehát olyan állapot, amely megtisztítja a lelket, s a megtisztulás után jut az ember a mennyek országába. Ha azonban valaki a halál pillanatáig teljesen elutasítja Istent, azt ő saját akaratával szemben nem üdvözíti. Bár minden ember üdvösségét akarja, s ehhez kegyelmeket nyújt, különösképpen az egyes szentségeken keresztül a megkeresztelt Krisztus-hívők számára.

Milyen esélyük van haláluk után azoknak, akik nincsenek megkeresztelve?

- A hitvallás szövegének régebbi fordításában így szerepelt: szálla alá poklokra... Ez a kifejezés arra vonatkozik, hogy Jézus Krisztus megváltó műve azokra a nemzedékekre, azokra az emberekre is érvényes, akik előtte éltek, azaz nem részesedhettek a keresztségben. Ennek analógiájára érvényes a később élő emberekre is: Jézus Krisztus megváltotta az embereket, őrá való tekintettel - és erről a második vatikáni zsinat is szól - bárki üdvözülhet, aki nem utasítja el Istent, nem foglal állást vele szemben.

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu