Lapszél

Így is lehet

Október 23-a megünneplése gyakran méltatlan az ünnep jelentőségéhez, olykor botrányokkal terhelt. Nem így a budai Pannonia Sacra általános iskolában, ahol sikeresen elkerülték az iskolai ünnepélyeket veszélyeztető unalmas sablonokat, sőt, olyan példamutató forgatókönyvet találtak ki a szervezők, amelynek nyomán az iskola legfiatalabb tanulói is feszülten figyelték a rövid, de hamisítatlan atmoszférát teremtő jeleneteket az ötvenes évek "csengőfrászos" világáról, a Rákosi-korszak máig is hátborzongató propagandájáról, a tiszta lelkesedést és szándékot sugárzó forradalomról és annak kegyetlen leveréséről. A jelenetek hatásosságát, az események megértését, átélését az ismert költemények egy-egy jól kiválasztott részlete segítette a zsarnokságról, a pesti utcán folyt piros vérről, de útravalót, intést is kaptak a kisdiákok a forradalom eszményeinek őrzésére.

Gratulálunk, példamutatásból több mint jeles!

-yG-

Szemben a társadalommal?

II. János Pál pápa jubileuma alkalmából írt cikkét Kasza László azzal kezdi, hogy az ünnepelt "beírta nevét a nagy pápák sorába". Meglepett e nem várt oldalról kifejezett elismerés, és tovább olvastam a cikket a 168 órában. Kiderült, hogy inkább a "leg"-ek emberének (legtöbbet utazó, legtöbb szentet avató pápának) tartja, és egyfajta "showman"-nek, akinek "fellépései" vannak, és "mindig tudja, hol, kinek, mit kell mondani". Mintha egy pápának vagy egy lelkipásztornak, sőt pedagógusnak, politikusnak is nem kellene tudnia, hol, kinek, mit hangsúlyozzon, anélkül, hogy más igazságokat elvetne.

Soha nem hallottam, hogy a pápa "megparancsolja az embernek, hogy mit kell tennie". A "szeretet civilizációját" hirdeti, az egyház hitét és erkölcsi irányelveit (ha tetszik: parancsolatokat is) hirdet, de mindez a hívőt lelkiismeretben kötelezi, és a nem hívőt is érveivel meggondolásra készteti, de nem kényszeríti.

Bocsánatkéréseinek jelentőségét azzal próbálja csökkenteni, hogy mindig csak "az egyház megtévedt fiai és leányai követték el" a hibákat. De hiszen "az egyház" nem vétkezhet, csak az egyház tagjai, a pápáktól kezdve a legkisebb hívőig.

Nincs mód itt valamenynyi felvetett egyházpolitikai kérdésre kitérni. Kétségtelen, hogy II. János Pál pápa sem oldott meg minden egyházi problémát, hiszen az élet velejáróiként mindig újabbak jelentkeznek.

Kár, hogy Kasza László nem akarta észrevenni, mennyire nyitott a pápa a világ felé. Szociális enciklikái, a tudomány és minden kulturális érték megbecsülése, autonómiájának tisztelete, a művészetek iránti érzéke, a szenvedőkkel és idősekkel való azonosulása példázza ezt. Egészen szuverén erkölcsi alapon álló tanításáig, melynek szellemében a végsőkig ellentmondott az iraki háborúnak. A "liberális és szekularizált társadalmak" érdekében is.

Rosdy Pál

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu