Szentírás-magyarázat

"Melyik a fő parancs?"

(Évközi 31. vasárnap - Mk 12,28b-31)

Ennek a perikópának az a célja, hogy a zsidóság számára elfogadhatóvá tegye Jézus tanítását, illetve az írástudóval folytatott sikeres vita leírásával megnyerje a zsidó hallgatóságot Jézus számára. Erről az eseményről mindegyik evangélium beszámol. Máté azonban vitaszöveggé alakítja a tanító elbeszélést. (A nagy rabbiiskolák közül Sammaj rabbi iskolája nem válaszolta meg ezt a kérdést, míg Hillél rabbi igen. A Tóra /Mózes öt könyve/ 613 parancsa közül némelyeket könnyűnek, másokat pedig fontosnak és nehéznek ítéltek a rabbik. De itt a kérdés nem a könnyű és a nehéz parancsokról szól, hanem hogy melyik a legelső, vagyis a legfontosabb.)

Ez a parancs benne van a zsidó hitvallásnak is nevezhető "Sema Izrael" (Halld, Izrael) nevű fontos szövegben is. Ezt felírták az imaszíjakra is, és az Ótestamentumban is olvasható: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből" (MTörv 6,4). A második pedig így szól: "Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat." A héber szöveg görög fordítása említi az "istenismeret" kifejezését, az erő pedig a lélek minden erejére vonatkozik. Ezek az apró változtatások arra utalnak, hogy ezt a vitát a görög nyelvű zsidóság körében őrizték meg. Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy Jézus átértelmezte a felebarát fogalmát. Ami vitának indul, az végül is egyetértéssel zárul.

Különösen fontos, hogy Jézus az istenszeretet és a felebaráti szeretet fogalmát öszszekapcsolta: ezeket nem lehet kijátszani egymás ellen. Ezzel óvott az emberellenes vallási fanatizmustól. Az ókeresztény irodalom nagybecsű műve, a Didaché ezzel kezdi tanítását. A felebaráti szeretet parancsa Kierkegaardnál az önszeretet kiindulópontja lesz. A helyes felebaráti szeretet csak az Isten iránti helyes szeretetből táplálkozhat.

Az ember nem minden percben éli át teljes egzisztenciáját. Ha például egy áruházban kérdik meg tőlünk, mi a legfontosabb, bizonyára valamilyen újdonságot fogunk megnevezni. Ha vendéglőben teszik fel ugyanezt a kérdést, akkor a kedvenc ételünkre gondolunk. Ha viszont a halál előtt teszik fel ezt a kérdést, bizonyára vallásos választ fogunk adni.

Pedig az összes többi válaszunk attól függ, hogy ezt a fő kérdést megválaszoltuk-e már? A gyerekek fokozatosan, az apró hétköznapi dolgokon keresztül értik meg a fontosabb dolgokat és az élet összefüggéseit. Aki nem jutott el odáig, hogy az életben egyre nagyobb összefüggéseket ismerjen fel, annak az ilyen kérdés, mint fő parancs, nem sokat jelent. Nem biztos tehát, hogy az írástudó és Jézus beszélgetését a modern életben bárkivel meg tudjuk ismételni. Annak ellenére, hogy mindenki hisz néhány dologban (önmagában, van aki a mikrobarázdában, a média hatalmában, a túlélés szükségében és így tovább). Régen a hittankönyvek egészen kis korban feltették ezt a kérdést: "Miért vagyunk a világon? Mi az életünk célja?" A választól függetlenül a hitoktatásban hatéves korban megtanították ezt a kérdést, és az emberek válaszolni akartak rá. Ma nem tanítják ezt a kérdést. Lehet, hogy ezért merül feledésbe az Isten és a felebarát szó és annak helyes jelentése is?

Benyik György

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu