|
A boldogság kulcsa "Legyetek nagyon boldogok!" - mondjuk gyakorta esküvőkön az ifjú párnak. "Része legyen az örök boldogságban!" - fohászkodunk csendesen egy-egy elhunyt rokonra vagy barátra gondolva. A boldogságot több nézőpontból is szemlélhetjük. Elsőként remélhetőleg a Nyolc boldogság szavai jutnak az eszünkbe. Bár sok megszenvedett perc bölcsessége kell ahhoz a felismeréshez, hogy rádöbbenjünk: nyolc nagyszerű lehetőséget és nem zsákutcát mutat fel ezekben Jézus. Olvasom, hogy a közelmúltban amerikai kutatók vizsgálata azzal a megállapítással zárult, hogy Nigériában a legboldogabbak az emberek. A lakosság hatvanhét százaléka tartja magát boldognak. A világ hatvanöt országában készült felmérés szerint a boldogságlistán Mexikó a második, Venezuela és El Salvador a harmadik-negyedik helyen áll. Az Egyesült Államok a tizenhatodik, Olaszország pedig az ötvenkilencedik. Itt a lakosságnak mindössze tizenöt-húsz százaléka tartja magát boldognak. De mi okozhat világszerte boldogságot? A hír szerint - bár a fizetésemelést mindenki pozitív dolognak tartja - a pénz egy tízes skálán csupán a nyolcadik helyen szerepel. Fontosabb a jól működő házasság, az igazi barátság, a jó cselekedetek, a hit, a nyugodt öregkor. A tudósok szerint azonban ezek csak akkor boldogítanak igazán, ha génjeink alapján hajlamunk van a boldogságra. Mielőtt bárki is elkeseredne, azt gondolva, hogy a génjei nem tartalmazzák a boldogság információját, szeretnék emlékeztetni II. János Pál pápának egy minap elhangzott kijelentésére, miszerint "a szeretet az egyház DNS-e". Egy szentté avatás alkalmával mondta ezt a pápa, aki huszonöt éves szolgálata idején eddig több boldogot és szentet avatott, mint elődei együttvéve. Mintha csak azt akarná ezzel hangsúlyozni, hogy az életszentség mindnyájunk hivatása, és az örök boldogság a génjeinkbe van írva. Nem mesterséges beavatkozással, hanem tudatos életalakítással lehet megvalósítani ezt az alaphivatásunkat. A globalizáció korában mindenszentek egy globális ünnep, amely rámutat arra, hogy minden korban, a világ legeldugottabb zugában, a legnyomorúságosabb életkörülmények között is lehetséges az evangéliumi boldogságok kenyerét enni, és azt másokkal is megosztani. Hallatlanul szerencsések vagyunk! "Boldogok, akiket meghív asztalához Jézus, az Isteni Bárány!" - halljuk a szentmisében. Aki ezt a kenyeret eszi, annak lesz ereje ahhoz, hogy tudatosan keresse az egyszerűséget, gyakorolja az igazságosságot, az irgalmat, építse a békét, ápolja érzésvilágában a tisztaságot, és sorolhatnánk még a Nyolc boldogság evangéliumi tanácsának hétköznapi megnyilvánulásait. "Megboldogult ember" - mondjuk halottainkról, és hiszünk is ebben. Nem kell Nigériába mennünk, hogy boldogok legyünk, és rendkívüli génbeavatkozásra sincs szükség. Isten belénk oltotta a boldogság utáni vágyat. Képesek vagyunk megtapasztalni hívó és megtartó személyes szeretetét. Amikor pedig eltávozott szeretteinkre gondolunk, értük imádkozva gyertyát gyújtunk, kérjük a Jóistent, adjon mindnyájunknak boldog halált, hogy szeretteinkkel együtt nála lehessünk boldogok, miközben betölti majd lelkünket az örök világosság. Papp Tamás
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|