Könyvespolcra

Lénárd Ödön börtönversei

Börtönversek? Ugyan, elegünk volt a lágerekből, a börtönökből, a szenvedésekből... menjünk tovább... Talán nem is volt mindez igaz, de mindenképpen elmúlt, felejtsük el...

Aztán jön egy fogfájás, egy igaztalan helyzet, csalódás, csőd, cserbenhagyottság - és talán mégis belelapozunk ezekbe a kötetekbe. Kinyílik itt és ott, és megszólal a Lélek... Mert nem szokványos börtönleírások, nem borzalmak és nem jámbor szavak cukros öntete. Párbeszéd a teremtmény és Teremtője között, a fiú szól Atyjához és a Lélek válaszol egyszerű szóval, éltető erővel, teremtő szeretettel.

Öt különböző vastagságú kötet, több mint 600 különböző terjedelmű vers mintegy 700 oldalon. A börtönben töltött napok száma durván 6750 nap, és az üldözött, mindennaposan fenyegetett élet napjainak száma 1948 és 1990 között mintegy 15 300 nap... A tapasztalati anyaga, élményvilága ezeknek az éveknek olyan sok és olyan súlyos, hogy "gondolni is rájuk őrjítő nehéz". Mégis a versek a jót, a szépet, az igazat hirdetik. Isten mérhetetlen hűségéről, a kegyelem mindent átjáró csodájáról beszélnek, szinte észrevétlen marad maga az ember, a pap: "Sose a Lélek csengetett rímet, viharos éjjel, erőnek, írnek kapta felülről, vigaszul Tőle." Moccanatlan, rendíthetetlen bizalommal, egyedül Istenére néz. Fölénk magasodó emberi nagysága hívogatóan biztat, nem riaszt: "Véres sebével lázad a lélek, de hogy épp ezzel Atyjához tér meg: vall bizony mélyen, s ott meg is értik!" A versek természetes egyszerűséggel hordozzák az európai kultúra és a keresztény világ egész gazdagságát, mert evvel van tele a lélek, az értelem: "hát fogaid közt félénken morzsoljad Joviánuszt vagy Elek esetét, mert legendát vár mindőtöktől az ég! S ha Lőrincet rostélyáról ismered fel, Regulát tart Benedek keze. Míg a szent királyokon korona ég, Sebestyén teste nyilakkal tele...", s ha éveken keresztül sem könyv, sem papír, sem emberi szó nem táplál, még mindig van honnan meríteni, mert "visszatükrözöd rám megszázszorozva a Feléd szórt mosolyt - a semmimből is teremtő Atyám!"

Ezek a versek nem könyvpiacra készültek. Rólunk beszélnek és nekünk szólnak, az emberről és Istenéről, az Istenről és emberéről... "A vers sem a tiéd, azzal se törődj, csak az élettel, mi benne formát ölt, csak azt éld át, és abba halj bele, mint a bíborcsiga kifacsart nedveibe", "S a refrén, a refrén, a mindennapi ima, csak azt éld át és abba halj bele, mint Szidón táján a bíborcsiga, lelked kifacsart nedveibe".

Néha megfogalmazza, mit és miért: "Jambust dúdolva bandukoltam, figyeltek, vagy se, itt s a holdban, én csak szívemre lestem s Rád! S csak Néked mondom el, mit láttam: s a könnyeket, s az éjszakát, a könnyemet, s az Éjszakát!"

Hatszáz vers, hétszáz oldalon... Nem a vers, nem a lapszám a sok, hanem az évek, a hűség meg a Kegyelem és az Irgalom. "talán nincs is hétköznapja", mondhatja az olvasó. "Ne hidd! A vers Hóreb hegye, s a szürke órák a sivatag, pusztán át tartok feléje, pusztából nézek vissza rá, s közben a Hegy - egy pillanat!" "Botladozásod tükrözze Őt, mint vízen ha játszik, öszsze se áll, és szétfolyik máris újra az arcod. Így villódzék életed színén mennyei Arca, fátyollal letakart tükörből hívogatóan - hívogatóan - hívogatóan". Angyalát kérleli: "S ha betelőben éltem ádventje... Lassú menetben húzzanak az égbe értem imázó tiszta verseim, zarándokcsuhában, gyertyával kezükben, s te rendezd őket az úton, a mennyein. S úgy lépjék majd át a kapukat, mint egy gyertyás körmenet Gyűdön, Andocson..." És esdve kéri: "Rímeknek fényes csillaga, versemnek égi szép Anyja... Versekkel esdek: versünket mentsd meg! Ámen".

Ezek a kötetek, ez az emberi élet megkérdőjelezhetetlenül tanúsítja, hogy őszinte kéréseinket, tiszta ajánlkozásainkat soha hallatlanra nem veszi Istenünk. Mindent megad, amit kérünk, mindent elfogad, amit kezünk feléje nyújtogat, s ő tartja meg hanyatló karunkat, csak feléje nyúljunk...

Börtönversek? Nem. A lélek párbeszéde Istenével, s hogy félreérthetetlen legyen, határhelyzetet jelölt ki az Isten, ahol nincs mód elkenni a választ, s időt adott - emberi mértékkel mérve hosszú időt -, hogy meghitelezze a rímeket. A megkérdőjelezhetetlen hűség: az Isten hűsége és az ember kapaszkodó hűsége már nem kettő, hanem egyetlen valóság, amiért könyörög:

Ihletem onnan gyöngyözzék,

hol fakad minden örök ék,

s zokogjon bennem száz dallam,

ne daloljak soha egymagam!

Legyen hát így bennünk és mindenkiben, aki jó szívvel veszi kézbe a verseket.

(Lénárd Ödön: Összegyűjtött börtönversek - Lámpás Kiadó, 2003)

Tímár Ágnes O.Cist.

Kifelé kopogtatás

Tarjáni Imre nem tartozik a bőbeszédű költők közé. A mai líra azon törekvései ihlették meg, amelyekre a személyesség, a félig elharapott érzelmek megfogalmazása jellemző. A magyar költészetnek ezt az útját Pilinszky János jelölte ki, s nyomán ma is sokan haladnak, abban a meggyőződésben, hogy az ember egzisztenciális szorongattatásait csak ilyen módon fejezheti ki hitelesen.

Tarjáni Imre kötete 114 verset tartalmaz, s nem lehet véletlen, hogy a záró, hangsúlyos költemény az Agónia címet viseli. Idézem a befejezését: A feltámadás - tündér hitével - hullj a mennyekbe // én a földbe... A paradox felé hajló versfogalmazás ebben a néhány tömör sorban is tetten érhető. A költőnek az a törekvése, hogy a hit leglényegét fejezze ki, a minden és a semmi szorongató ellentétét, amely korunk filozófiai gondolkodásának is meghatározója. Voltaképpen napról napra megújuló küzdelem tanúi vagyunk: az üdvösség felé törekvő embert a köznapi élet súlya újra meg újra lehúzza, ugyanakkor tudatában van annak, hogy bizonyos alapvető értékek megvalósításával szembeszegülhet a bűnös állapottal, az idő hazugságaival, a létezés gondjaival, s telítheti hétköznapjait a céltudatos várakozással: Felnyársalt megint az ősz - te nyarakra váró bolond // törött karú szélmalom vagy - vergődő bogár a tóban // varjú és nyomorúság reppen - a levetkezett jegenyékről // foltozd be lyukas karácsonyod - az Ádventi Időből.

Talán ez a néhány sor is jelezheti Tarjáni Imre lírai egyéniségének lényegét. A hiányból meríti érzésvilágának egyik rétegét, miközben mondanivalójával, hitével és keresésével igyekszik betölteni ezt a hiányt, olyan célt találva, amely az embert mindenkor magához vonzza, és céltudattal tölti el.

Egyik versében József Attilát idézi: "még nem nagy az ember". Nagy kérdés, vajon lesz-e olyan kor, amikor az ember igazán nagynak nevezheti magát. Az azonban biztos, hogy ha tekintetét az örök értékekre függeszti, akkor mindig láthatja maga előtt azt az ideált, amelynek megvalósításával teljesebbé válhat. Tarjáni Imre versei ezt a teljességérzést sugallják az olvasónak.

(Tarjáni Imre: Kifelé kopogtatás - Kráter Műhely Egyesület)

Rónay László

A Katolikus Egyház Észak-Európában

A kötet - mely a Magyar Katolikus Püspöki Kar Egyháztörténeti Bizottsága könyvsorozatának, az Ecclesia Sanctának a legújabb kötete - nagyobbik része az 1993 szeptemberében, az észak-itáliai Gazzadában tartott tanulmányi hét előadásait tartalmazza finn, svéd, dán, norvég és izlandi professzorok gondolatait tolmácsolva. Ezeket Rostáné Vida Ilona olasz eredetibőlfordította. A befejező tanulmány Lőrincz Krizosztom pannonhalmi bencés munkája, Finnország katolikus egyházának rövid történetét tárgyalja. A számunkra kevésbé ismert helyszínen a tájékozódást a Sasi Attila által készített hat térkép könnyíti meg.

A kötet már azért is figyelemfelkeltő, mert Észak-Európa országaiban a reformáció óta az evangélikus egyház van túlnyomó többségben, s amikor e térség katolikus hagyományát vizsgáljuk, a reformációt megelőző kort tanulmányozhatjuk, az ellenreformációs küzdelmeket és a XX. századi, főleg emigránsok által alkotott helyi katolikus egyházközségek történelmét.

Az Ecclesia Sancta sorozat lassan föltérképezi az egyes európai országok és régiók katolikus egyháztörténetét, így saját történelmi tapasztalatainkat mások tapasztalatával ötvözhetjük. A sorozat indító kötete 1991-ben látott napvilágot a Szentatya első magyarországi látogatásának tiszteletére AKatolikus Egyház Magyarországon címmel, ezt követte 1994-ben A Katolikus Egyház a Szovjetunióban és A Katolikus Egyház Lengyelországban. 1999-ben folytatódott a sorozat Az Orosz Ortodox Egyház történetével, majd 2000-ben a balti országok következtek, 2002-ben pedig Írország. E folyamatnak az újabb állomása ez a kötet, a sorozat 7. tagja. Az igényes kiállítású munkát a Szent István Társulat terjeszti, 1900 forintos áron.

t- -a

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu