Anyák napja

Hagyományosan május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Egy "hivatalos" ünnep jut nekik is csak az évben, de a köszönet és a köszöntés szavai életünk minden percében időszerűek. Az élet továbbadásának rendjében különös hely és tisztelet illeti őket, akik nemcsak a teremtés, hanem a gondviselés és a folytonos megbocsátás gesztusait is gyakorolják Isten akarata szerinti szent hivatásukban. Magyar költők verseiből kötött csokorral köszöntjük az édesanyákat.

Tarjáni Imre

Gyerek-harag

megölte a napszámos idő

én sarokba térdepeltem - kukoricán

béküljünk ki

a sírodig értem Édesanyám

Pilinszky János

Kezed, kezem

Hová rejtsem kezeimet?

Anya, a te kezedet örököltem,

de királyságom, tudom, nem kivánod.

Lemondok hát,

leköszönök a trónról,

odahagyom a kétes hatalmat.

Itt a kezed. Ki vagyok fosztva.

Újra semmink sincs, édesanyám.

Dsida Jenő

Óda az édesanyámhoz

Dicsértessél ma Te is itt a földön,

mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked

s a földi szívek földig borulását

Te mindenkinél inkább megérdemled.

Nézem, látom a teltzsákú sok évet

és érzem: nekem már semmit se hagy,

de büszke leszek mindéltemig arra,

hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy.

Te vagy az, aki mindenkinek ad,

a szenvedőknek virrasztást, vizet,

Te vagy, akinek mindenki adósa,

s akinek jóval senki sem fizet.

... Hadd legyek hát én az igazi zengő,

kis régi gyermek rombadőlt tanyán

és harsogjam el hozsannás hitemmel

Dicsértessél, dicsértessél, Anyám!

Csoóri Sándor

Anyám fekete rózsa

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét -

anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat;

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

anyám az ijedtségtől

dadog és bereked;

sötét kendőjét vonván,

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova -

szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgona-

virág is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

segítek, azért jöttem.

Anyámnak fáj a feje,

anyámnak fáj a semmi,

anyám fekete rózsa,

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi -

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu