Könyvespolc

Erdély szól...

Egy "szabadeurópás" szerző írásai New Yorkból

Erdély szól most az olvasóhoz, ennek a könyvnek a lapjairól - olvashatjuk a hátsó borító ajánló sorait. Magában a könyvben pedig valóban Erdéllyel találkozunk, amiképpen szülőföldjének világa, az ottani élet jelenetei előtörnek az "idegenbe szakadt" szerző, Koréh Ferenc emlékeiből, s Erdéllyel olyanformán, miként egy erdélyi látja a világ, az amerikai világ és az Amerikából látható európai és magyarországi világ jelenségeit, a huszadik század második felében.

Koréh Ferenc egy székelyföldi falucskából, Sepsimagyarósról származott. Bukarestben jogot hallgatott, majd magyar lapok tudósítója lett a román fővárosban. Az akkori idők parancsára katonai szolgálatot teljesített a román és a magyar hadseregben is. Lapot indított Sepsiszentgyörgyön, majd szerkesztő lett Budapesten. Hamarosan politikai fogoly az Andrássy út 60.-ban (ma Terror Háza), rab a Markó utcában, menekült Ausztriában, végül a Szabad Európa Rádió munkatársa New Yorkban.

"Idegenbe szakadva is otthon maradt" - írja a Koréh Ferenc írásait összegyűjtő könyv előszavában Thassy Jenő. Lélekben és emlékekben otthon Erdélyben, otthon a Kárpát-medencében, otthon Budapesten, s otthon Amerikában, az emigrációban is, amelynek évtizedeit ő, mint barátai mondják, "derűs száműzött"-ként élte át.

Kötetbe szerkesztett írásai jó olvasmányul szolgálnak mindazok számára, akik kedvelik a szórakoztató, szelíden kérdező, bizakodva szomorkodó novellákat, amelyek mindegyikének Erdélyben, valahol Európában vagy valahol Amerikában valóban megesett történet szolgált alapjául. De ugyancsak jó szívvel ajánlható azoknak is Koréh Ferenc könyve, akik az elmúlt fél évszázad eseményeit egy kicsit távolabbi perspektívából szeretnék megismerni, itthonról kevésbé látható összefüggéseket felfedezni. "A vörös terror évek óta csúffá teszi Magyarországon a XX. századot és Európát - írja Koréh Ferenc 1950 nyarán, majd így folytatja: - Ez a könyv szerény kísérlet arra, hogy a Nyugattal részben megláttassa azt, ami Magyarországon a közelmúltban történt és ma is történik. Csak részben. Az egészet majd csak később tudja meg a világ. Ha ugyan a világot mindez érdekli..." Ma már tudjuk, hogy a "világot" még részben sem nagyon érdekli, sőt, itthon sem láthatjuk világosan mindazt, ami a közelmúltban történt és ma is történik... A derűs száműzött, Koréh Ferenc könyve olvasójának egy-két dologra mindenesetre felnyílhat a szeme...

(Koréh Ferenc beszél New Yorkból, Koréh Ferencné kiadása. Kapható az Új Ember könyvesboltban és a Szkítia könyvesboltokban.)

- szikora -

Műfordítások muzsikára

Irodalmi életünk egyik nagy öregje, Hárs Ernő költő és műfordító a negyvenes évek végén éppen úgy a számkivetettek közé került, mint nemzedéktársa, Pilinszky János, és még oly sokan mások. Másfél, két évtized után a kései újraindulás nem volt könnyű. Mégis: Hárs Ernő lassan sorjázó verseskönyvei és átköltésgyűjteményei - Csillagóra, Lépcsőfokok, Toronyzene, Tisztítótűz, Hullámgyűrűk, Éjféli tárlat - egy nyomban fölismerhető, saját hangú, nemes fegyverzetű alkotóval ismertették meg a költészet olvasóit. És nyelvművészeti bravúr, ahogyan átköltötte A luziadákat, a portugál Camoes hőskölteményét, vagy az olasz Tasso eposzát, A megszabadított Jeruzsálemet.

A műfordító Hárs Ernő különleges teljesítménye a Kaleidoszkóp címmel nemrégiben megjelent kötet, alcíme szerint: "Válogatott dalszövegfordítások az európai zeneirodalomból." Ilyenfajta gyűjteményre nemigen emlékezünk! Kosztolányi Dezső sokszor idézett szavai szerint műfordítani - mármint: verset -, annyi, mint gúzsbakötötten táncolni. Nos, ha megzenésített verset fordít valaki - énekelhetőség, prozódia és más nehézségek legyőzését is vállalva a puszta szövegtolmácsoláson túl -, az körülbelül olyan, mint gúzsbakötötten táncolva átmenni a tű fokán. Mert nem elég, ha az átköltő "csak" poéta, tudnia kell zenéül is!

Hárs Ernő költő is, muzsikus is. A kényszerű hallgatás esztendeiben, majd utána, énekesnő hitvesének kérésére, biztatására, később zeneműkiadói és rádiós felkérésekre százával készített dalfordításokat. Klasszikus költők kevésbé ismert szövegmondatainak magyar mását írta Mozart, Beethoven, Schubert, Liszt, Schumann és mások dallamai alá. Ezek a fordítanivalók akkor adták a legfogósabb feladatot, s az eredmény annál értékesebb, ha például Goethe, Heine, Apollinaire, Rilke, Pessoa megzenésített verseiről van szó. Mert úgy illik, hogy helytálljanak a költemények ismert "nem zenei" műfordításai mellett! A kötet recenzense örömmel látja és adja tovább a jó hírt: a tudós költő-műfordítónak ez úgyszólván mindig sikerül. Csak egy-két példa: a Vándor éji dala, a Margit a rokkánál, a Mignon dala bármelyik Goethe-kiadás méltó darabja lehetne.

Hadd említsünk meg egy "csemegét" is. Örömmel olvassuk a Du bist, wie eine Blume kezdetű Heine-vers Liszt Ferenc megzenésítette sorait, és nem sokkal utána a költemény Plescsejev fordította orosz változatát is, amelyhez Rahmanyinov komponált zenét. Az eredeti tehát kétszer is megszólal a könyvben, persze - másként az egyik, másként a másik, ahogyan a muzsika és az énekelhetőség kívánja...

(Hárs Ernő: Kaleidoszkóp, Eötvös József Könyvkiadó, 2002)

Dalos László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu