HOMÍLIAVÁZLAT

Háborgó szívünk békéje

Nem tudok eléggé hálás lenni a Szentléleknek, hogy arra bátorította a mai evangélium szerzőjét, hogy ne hallgasson arról, milyen zűrzavarosan fogadták a feltámadt Jézust a tanítványok, hogy milyen félelmetes ellentét feszült Jézus békéje és a tanítványok viharos, kaotikus lelkiállapota között.

Isten békéje - mely árad a Föltámadt Jézusból - minden értelmet meghalad (Fil 4,7): a tanítványok értelmét és a miénket is. Jézus köszöntésére - Békesség nektek! - eszeveszett rémület a válasz, remény nélküli ijedelem, zavar és kétely, és mindez akkor, amikor a tizenegy és a velük levők (33.) egymás szájából veszik át a szót, hogy elmondhassák, valóban föltámadt az Úr, és megjelent Simonnak (34.), az emmauszi tanítványok pedig beszámolnak lángoló szívükről, s arról, hogyan nyílt meg a szemük, s miként ismerték fel őt a Kenyértörésben (35.).

Magunkra ismerünk a tanítványok állapotában? Ott voltunk a húsvéti liturgiákon, de lehet, hogy a szívünkben csatázott a Föltámadott békéje, s e világi életünk sok aggodalma, egzisztenciális félelme: betegségek, munkahelyünk elvesztése, a gyermekeink okozta fájdalmak, mert idén már nem jöttek velünk még vasárnap sem. Nyomasztott a magunk sok kis hűtlensége, bizonytalanságaink, elbódult vagy megfáradt szívünk fásultsága, kételyeink stb.

A tanítványok zűrzavarával szemben Jézus békéje megingathatatlan. Valóban ő a Béke Fejedelme (Iz 9,5), maga a béke (Mik 5,4). Tudja, hogy ő lesz az Úr a tanítványok szívében, ért a tenger lecsillapításához. Jézus maga a megértés. Úgy tárja fel jelenlétét, hogy felfogható legyen, hogy a vele való találkozás a Lélek ajándékának befogadásával együtt megteremje a Jelenlét örömét, hogy megtörténjék a csoda: befogadható Isten békéje, mely minden értelmet meghalad.

Mi a titka a Föltámadottal való találkozás sikerének? Mindenekelőtt Jézus, aki a Szentlélek által fel akarja nyitni a szemünket, hogy felismerjük őt a Kenyértörésben (35.), megvilágosítja értelmünket, hogy értsük az Írásokat (45.). Részünkről pedig szükséges a beismerés, a könyörgés és a türelem. Beismerése annak, hogy magunktól csak az üres síron való borongásig tudunk eljutni, ezért kérve kérjük, hogy nyissa meg szemünket és szívünket, mert nélküled, Üdvözítőm sötétben és siralomban botorkálok, szorongattatom és rettegek, nélküled semmi jó sincs bennem, s homály borul a szememre, nélküled elvesztem és kárhozatba estem, nélküled terméketlen és száraz vagyok, mert te vagy, Jézus, a mi megváltásunk, szerelmünk és vágyódásunk, erősítő kenyerünk, s fölvidámító borunk (Fioretti IL).

Nem elég megcsodálnunk föltámadt Urunknak a tanítványok iránti türelmét, könyörögnünk kell azért, hogy ez a türelem bennünk is meglegyen, hogy tudjunk várni a megígért Ajándékra, a Szentlélekre, s tudjuk elfogadni azt, amit Jézus is elfogad bennünk, hogy halálunkig tévelygők vagyunk, és hetvenszer hétszer szorulunk rá, hogy újrakezdve kérjük az ő bocsánatát és segítségét.

Zatykó László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu