"Szálka a hatóság szemében"

A dévai ferences árvaház keresztútja

Böjte Csaba ferences atya beszámolója szerint Déván kevesebb erő maradt a nagyhét eseményeinek átelmélkedésére, ehelyett a különféle állami hatóságok aktív közreműködésével járták a maguk keresztútját. 1993-tól minden állami engedély nélkül nevelték az Isten által rájuk bízott gyerekeket. 1998-ban lehetővé vált, hogy a megyei gyermekvédelmi központtal szerződést kössenek, akkor mintegy négyszázezer lejt adtak egy-egy gyerek nevelésére. Elfogadták, hogy mivel az árvaház a katolikus egyház intézménye, egész Erdély területéről fogadhatnak be gyerekeket.

Sajnos a román gyermekvédelem átlátható, parlament által elfogadott törvények híján, mindenféle belső utasítások alapján működik, az illetékesek mint csomagokat kezelik a gyerekeket. Folyamatosan szaporodik az utcagyerekek száma, analfabéta tizenéves lányok szülik második, harmadik gyereküket a koldulásra. Elkeseredett nyomor jellemezte a kilencvenes években az állami intézetekben élőket. Ma az ott felnőtté válók vegetáló gyermekei is szaporítják a nincstelenek számát. Hidegben, nyomorban telik el nagyon sokuk gyermekkora anélkül, hogy valaki is rájuk nyitná az ajtót.

Mindenütt folyik a privatizálás, de a gyermekvédelemben nem. Jelenleg ötszázezer lejt ad havonta a gyermekvédelem egy a ferences árvaház által befogadott gyerekre. Ez napi 0,45 eurót jelent, míg egy román állami intézetben lévő gyerek ugyancsak egy napra 5, 75 eurót kap. Tizenkétszeresét "éri" egy gyermek, ha állami intézetben van. Mindez természetesen nem a gyermekek érdekét szolgálja, egyszerűen fenn akarják tartani a kommunista időkben kialakult helyzetet.

Ez azt jelenti, hogy a magyar intézet szálka a hatóság szemében. A dévai ferences árvaház össztűz alatt van: tanfelügyelőség, gyermekvédelem, közegészségügyi ellenőrök, tűzoltóság, megyei, városi hatóságok felváltva, egyszerre és rajtaütésszerűen járnak ellenőrizni. Egyszerre húsz-harminc személy érkezik bejelentés nélkül, felforgatnak mindent, furcsa kérdéseket tesznek fel a gyermekeknek és a nevelőknek is. Csaba testvér szerint mindez éppen olyan megalázó, mit a kommunista házkutatások. Nem tudja, hogy kinek jó ez, de hogy a gyermekeknek nem, abban biztos. Mindennek ellenére továbbra is vallja: "Hiszek a feltámadásban, a szeretet végső győzelmében".

- aj -

"Sajnos, Erdély ma nem haza, hanem váróterem, melyben fiataljaink csak egy átrobogó alkalmas vonatra várnak... Azt akarom, hogy akik itt születtek, azoknak ne csak szülőföldje, de hazája is legyen Erdély. Békét akarok, melynek áldó, nyugtató keze megtanítja felnövekvő gyermekeinket házat, hazát építeni..."

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu