Az elrejtettség

A hosszú téltől és a háborús hírektől kimerült emberre üdítően hat a tavasz és átjárja a húsvét Örömhíre: Jézus Krisztus feltámadt. Az egyház a liturgiában ezt az örömöt úgy kívánja felszítani bennünk, hogy az első század tanúinak a vallomásait olvastatja fel. Ezekből az írásokból érződik a frissesség és a lendület. Szinte látjuk magunk előtt, hogy az asszonyok hogyan mennek a sírhoz, miként viszik el a hírt az apostolokhoz, majd azt, hogy a bezárkózott tanítványok hogyan találkoznak Jézussal, és kezdik lassan felfogni: Jézus él! Terveik nem omlottak össze.

Húsvét üdvösségtörténeti eseményét hogyan lehet még jobban jelenvalóvá tenni számunkra? Szent Pál apostol mély értelmű mondatot fogalmaz meg a kolosszeiekhez írt levelében: életetek Krisztussal Istenben van elrejtve (Kol 3,3). Az apostol a kolosszeiek tekintetét és a mi figyelmünket is nem csupán a fényes múltra, hanem a jelenre is ráirányítja. Higgyünk abban, hogy a feltámadás eseménye több mint egy nagy történelmi jel. A feltámadás hétköznapi valóság, hiszen a feltámadt Jézus sorsközösséget vállal velünk. Ő szenvedésével, halálával és föltámadásával összekapcsolta életét a mi életünkkel. Jézus velünk van a szenvedésben, és a feltámadás távlatát állítja elénk. Ezt a kapcsolatot, az isteni életben való "elrejtettséget" kell minden húsvétkor újragondolni, felfedezni.

Ebben az évben is sok lehetőség nyílt, hogy a húsvét üzenetét egzisztenciálisan, mélyen átélhessük. Az egyik ilyen megrendítő élmény lehetett számunkra a nagypénteki, Colosseumban tartott keresztút. A betegsége miatt mozgásában korlátozott pápa a keresztút végén imát mondott. Úgy tűnt, hogy eltért az előző évek hagyományától, mert nem egy előre megírt elmélkedést olvasott fel, hanem szabadon beszélt. Nem papírból, hanem a szívéből olvasott. Azt mondta el, ahogyan ő mint idős, beteg és az emberiség jövőjéért aggódó ember, a "világ plébánosa" erőt merít Krisztus szenvedéséből, keresztjéből. Ennek a mély hitből fakadó tapasztalatnak az egészen egyszerű, néha szavakat keresgélő megfogalmazása tette számukra emberközelivé a pápát és általa a kereszt misztériumát. Rányitotta a szemünket arra, hogy ha keresztjeinket a feltámadt Jézussal együtt hordozzuk, akkor a kereszt és a haláltól való félelem megtapasztalása, a remény forrása is lehet számunkra. A húsvéti prefáció szavaival élve: Jézus Krisztus "halálunkat halálával megtörte és a feltámadásban új életet szerzett nékünk".

Húsvéti időt élünk. Ez a megszentelt idő akkor válik valóban a kegyelem forrásává, ha életünk eseményeit egyre mélyülő hittel, vagyis a végső, de az életünkben már megvalósuló üdvösség távlatából nézzük. Így "Krisztussal Istenben elrejtve" erőt kaphatunk keresztjeink hordozásához, reményünk erősödéséhez és örömeink továbbadásához.

Beran Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu