Az Olvasó írja

Európa

Gyakran használják mostanában a kulturált kifejezés helyett, hogy európai. Sokan beleértik ebbe történelmi hagyományainkat, gyökereinket. Valójában azonban mitől is európai az európai kultúra?

A kultúra szó a kultuszból ered. Az ember olyan lény, amely már az ókori görögök szerint is antroposz, azaz felfelé néző. Olyan lény, aki vertikálisan is értelmezi önmagát. Ezt az irányulást fejezte ki a minden emberi társadalomra jellemző kultusz: ezáltal teremtett kapcsolatot az ember Istennel. Ezért volt képes - önmagában gyakorlati haszonnal nem járó - művészi alkotásokat is létrehozni. Azok a társadalmak, amelyek elvetik a kultuszt, előbb-utóbb elveszítik kultúrájukat is, és halálra vannak ítélve. Elsősorban nem a gazdasági versenyben való alulmaradás, hanem ez okozta a kommunista rendszerek bukását is. Mivel azonban az a szélsőséges liberális filozófia, amely nagymértékben uralja ma az európai gondolkodást, szintén nem számol az ember transzcendensre való nyitottságával és elemi erejű igényével, ezért félő, hogy ez sem fog minden világok legjobbikának bizonyulni. Európaiságunkra ugyanis csak addig lehetünk büszkék, amíg emberibbé tudjuk tenni kultúránkkal a világot.

Az Amerikai Egyesült Államok modern kori történelme az európai kultúra importját jelentette az Újvilágba. Gazdasági erejét tekintve a XX. századra aztán megelőzte a vén Európát, a XXI. század hajnalán pedig az egész világ egyeduralkodó nagyhatalmává vált. Erejét nem utolsósorban Európától örökölt kultúrájának köszönheti, amely a tízparancsolaton nyugvó kultúra. Jogrendszere, erkölcsisége szilárd alapokon áll - mára azonban inogni kezdett ez a jól megépített alap. A jogot és az erkölcsöt - úgy tűnik - felváltották a farkastörvények. Az erősebb, miként a kultusz s így kultúra nélküli állatvilágban, átgázol a gyengébben. Ha a kultúra szinonimájaként elfogadjuk az "európai" kifejezést, akkor a Tigris és Eufrátesz vidéke, az emberi nem bölcsője európaibb mindannyiunknál. Most mégis elég volt azokra a bizonyos tömegpusztító fegyverekre hivatkozni, amelyek végül is máig nem kerültek elő; s az ENSZ, a pápa, valamint szinte az egész civilizált világ tiltakozása ellenére ki lehetett robbantani ezt az utólag sem legitimált hódító háborút, amelybe belesodródott sajnos hazánk is.

Mindeközben tévécsatornáink azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy kultusz nélkül is van élet. A feltámadt Krisztus helyett csoki- vagy playboy-nyuszik is biztosítani tudják náluk a "húsvéti hangulatot". Szerintük Európán kívül is van élet. Mi viszont, akiknek Európa nemcsak azt jelenti, hogy cukrászdát nyithatunk Bécsben, hanem együtt lüktet a szívünk az európai keresztény tradíciókkal, azt mondjuk, hogy ilyen értelemben számunkra Európán kívül nincs élet. Ezért voltunk, vagyunk és maradunk mi mindig Európai polgárok.

Regyep János

Köszönet Brassóból

Nagyon köszönöm, hogy részemre rendszeresen megküldik az Új Ember számait. Gazdagságával, szépségével és mélyen katolikus tartalmával mindig sok örömet hoz nekem ide, a romániai Brassóba. 2000 novemberében a Jóisten meglátogatott vagy megajándékozott egy jobb oldali bénulással a kezemen és a lábamon. Azóta is csak nehezen járok.

Ez idő szerint a brassói ferences templom házfőnöke vagyok. Tehát egy lebénult, szegény, öreg papot segítenek lapjukkal. Ezúton szeretném kifejezésre juttatni köszönetemet, Isten áldását kérve életükre és munkájukra.

Szeretettel foglalom szerény imádságaimba a szerkesztőség minden tagját, s kérem a Szentlélek szüntelen áldását!

P. Benedek Domokos ferences szerzetes Brassó (Románia)

Kéményseprők patrónusa

Miután családomban hét aktív kéményseprő volt, gyakran vehettem részt a május 4-i Szent Flórián-napi szakmai megemlékezésen. A kéményseprő szakmában évszázados hagyomány az égi patrónusokról való megemlékezés. Aki csak tehette, ezen a napon az ország távoli sarkából is eljött Budapestre, a Krisztinavárosban lévő úgynevezett "Kéményseprő" templomba (amelyet a régi időben Francisci kéményseprő emeltetett hálából az akkori idők járványának elmúlásából).

Az ünnepi misén a szakma apraja-nagyja mellett a meghívott tűzoltók is részt vettek, majd utána a keményseprőmesterek a Gellért Szállóba mentek ünnepi ebédre. A szakma többi tagja családtagjaikkal a hűvösvölgyi Nagyvendéglőben ebédeltek, és folytatták a kellemes együttlétet. Kapcsolatok szövődtek a vidéki és a budapesti szakmunkások és családtagjaik között.

Ezt a hagyományt együtt ápolták a kéményseprők a tűzoltókkal, hiszen két rokon szakma képviselői ők. 1945 után változtak az idők. A tisztes kéményseprőipart is államosították, és a szép évszázados hagyomány elsorvadt. Már csak egy pár idős kéményseprő emlékezetében él e szép Flórián-napi megemlékezés...

Mindezek felidézésével arra szerettem volna emlékeztetni, hogy Szent Flórián nemcsak a tűzoltók, hanem a kéményseprők égi patrónusa is.

Nagy Szakál János

Innsbruckból a magazinról

Emerich Coreth innsbrucki jezsuita atya, Boldog Batthyány László feleségének unokaöccse, aki magazinunk márciusi számában nyilatkozott "Laci bácsira" vonatkozó gyermekkori emlékeiről, örömmel írt a magazin szép kiállításáról és tartalmáról. Magyar rendtársát kérte meg, hogy olvassa el neki a nyilatkozatát is tartalmazó cikket. Szívből kívánja az új boldog közbenjáró imáját Magyarországra, Burgenlandra és mindnyájunkra.

Batthyány-Strattmann Lászlóról

Nagyon tetszett a Családi Magazinuk márciusi száma boldog Batthyány-Strattmann Lászlóról, mind kivitelében, mind tartalmában. Tavaly egyébként, amikor a Semmelweis Kórház I. számú Szemklinikáján lézeres szemfenékműtétet végeztek a bal szememen, őhozzá fohászkodtam, biztosan tudtam, hogy hamarosan boldoggá avatják. Sikerült is a műtét, másként a fél szememre már vak lennék.

Pap Ferenc

Szex - válaszúton

Valamikor, nem is olyan régen, a szexualitás mélységesen intim dolog volt, házastársak, szerelmesek közös, belső, másra nem tartozó ügye. Ma az utcára került. Mosdatlan szájú emberek kedvenc beszédtémája, szégyenérzet nélküli mutogatósdi lett, s a pornóipar "fejlődésével", a leánykereskedelemmel és a pedofíliával a bűnözés egyik jövedelmező "üzletága". A szex eluralta a reklámokat, a tévécsatornákat és az újságosstandokat. Mindez rontja a társadalmi erkölcsöt, s a jövő nemzedékek életszemléletét, amely még olyan "tanácsokat" is kap, hogy "élje ki magát" stb.

E tanácsok osztogatói szerint tehát nem az a fontos, hogy apák, anyák legyenek, hanem hogy "kiéljék magukat", amivel, ha lesz is gyerek, annak egészségét kockáztatják. És egyre többen vannak az olyan menedzserek, akik kihasználják egyes fiatalok sikervágyát, megcsillantják előttük a "sztárságot", majd céljukat elérve dobják őket, mint a csikket.

Az emberek nem egyformán viszonyulnak e kérdéshez. Vannak, akik felháborodnak a szex lealjasításán, mások csámcsognak az ízléstelenségeken.

Nem csodálkozhatunk azon, hogy az ifjúságot félrenevelni szándékozó könyvek többségén nem is jelzik, hogy "csak 16 éven felülieknek". Pedig nem gyerek kezébe való az olyan könyv, mint a "Jó kislányok, rossz kislányok", a "Csábítás és gyönyör", stb. Vannak "írók", akik nemcsak vicc tárgyává teszik az erényes nőket, hanem alantas összefüggésekbe illesztik a nevüket. Elég ezekből kettőt megemlíteni: Sáringer Károly: Nőt akarok! Válasz Terézanyunak (így, egybeírva), és Zoltán Diana: Terézapu beájulna, avagy: állítsátok meg a szőke nőket.

Akit az emberiség megtisztelt egy Nobel-díjjal 1979-ben, annak a nevét így használni nem jópofáskodás, hanem arcátlanság. Teréz anya követői, a "Szeretet misszionáriusai" ma sem a társadalom züllesztésén csámcsognak, hanem hasznos munkát végeznek: iraki árvák intézetét tartják fenn (többek között), a háború idején is Bagdadban maradtak.

A szexualitás komoly dolog: az emberi lét fontos eleme, a jövő nemzedékek milyenségének, humánusságának egyik formálója. Ideje lenne gátolni a társadalomra káros tevékenységeket. Feltehető a kérdés: az államnak van-e joga, kötelessége korlátozni a becstelenséget, ízléstelenséget? S ha igen, miért nem él vele?

F. József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu