Randevú a kószapocokkal

Az elmúlt év őszén az Ócsa közelében lévő égerláp szélén állva éppen egy egerészölyvet figyeltem, amikor az égerfák kusza gyökere között megmozdult valami. A mocorgás később megszűnt, de kisvártatva újra kezdődött, és a sötét háttérből lassan kibontakozott egy kutatóan szimatoló orrocska. Hosszú bajuszszálak rezegtek izgatottan, és két csillogó sötét szem meredt rám. Hátamat egy fának vetve álltam, nem mozdultam, így az állat lassan megnyugodott. Talán az öreg fa különös, görcsös kinövésének vélt, mert előbújt rejtekéből, és két mellső lábával bűbájos mosakodásba kezdett. A kószapocok a betelepített pézsmapockot nem számítva a legnagyobb pocokfaj Magyarországon, testtömege a 200-250 grammot is elérheti. Bundájának színe változó, vannak szürke, sárgásbarna vagy egészen sötét, feketésbarna példányok. Az Ócsa közelében látott állat az utóbbi típushoz tartozott, és az első percek bizonytalansága után most már egyáltalán nem törődött velem. Körbeszaglászott, odébb szaladt, rágcsált valamit, aztán visszabújt a gyökerek közé. De csak azért, hogy a másik oldalon nyomban újra előbukkanjon. Kicsit beljebb már tiszta lápvízben álltak a fák, de a törzsek körül kis szigetek magaslottak. A pocok az egyik ilyen sziget felé figyelt, majd habozás nélkül a vízbe ment és odaúszott. Kikapaszkodva kicsit rendezgette a bundáját, aztán a törzs mögött eltűnt a szemem elől.

A kószapocok gyakori rágcsáló hazánkban, csatornák mentén, mocsaras területeken, de mezőgazdasági földeken és kertekben is találkozhatunk vele. Nappal és éjszaka egyaránt aktív, a legszívesebben mégis a hajnali és szürkületi órákban mozog. Gyakran láttam például Apaj-pusztán, amint a csatorna egyik partjáról a másik felé úszott, miközben csillogó V betűt húzott maga után. A Kis-Balatonon, a Zala folyó közelében egyszer fészkére találtam, néhány napos, még csupasz fiókákkal. A gömb alakú, növényi anyagokból készült fészek a talajon, a sűrű növényzetben rejtőzött, egészen véletlenül bukkantam rá. Szerencsém volt, mert a kószapocok inkább a meredek partoldalban készíti járatait, ahol a fészek és az élelmiszerraktár is rejtőzik. Lakásának a víz felett és a vízszint alatt is van bejárója, az állat veszély esetén láthatatlanul, úszva menekülhet. A párosodási időt kivéve magányosan élő állatok tartják megszokott területüket, és úgy tűnik, jó az időérzékük is. Ugyancsak a Kis-Balatonon, a Diás-szigeten egyszer több napon át láttam este nyolc óra tájban, ugyanazon a helyen és néhány perces eltéréssel ugyanabban az időben. Mintha csak randevúztunk volna.

A kerttulajdonosok nem örülnek a hozzájuk költözött kószapocoknak, mert alaposan megdézsmálja a sárgarépát, hagymát és más termesztett növényeket. Felszín alatt vezető járatai készítése közben a vakondéra emlékeztető kupacokat emel. Szapora állat, a nőstények évente három-öt alkalommal ellenek, egyszerre akár tíz kölyköt hoznak a világra. A fiatalok gyorsan fejlődnek, nyolc-kilenc hetesen már maguk is ivarérettek, szaporodhatnak. Igaz, sok az ellenségük is, baglyok, ragadozó madarak, vidra, róka, hermelin és még jó néhány állat pusztítja őket.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu