I.N.R.I.

"Jézus 2000-ben és utána"?

A MEO-Kortárs Művészeti Gyűjteményben bemutatott fotókiállítás alkotója, Bettina Rheims - bár művészetében mindmáig megőrizte eredeti szakmájának, a reklám- és modellfotózásnak sajátos képi világát, most olyan témához nyúlt, amelyet a hit és a vallás, a bibliai tudomány és a teológiai reflexió kétezer év óta áhítattal megőrzött és megszentelt. A Jézus-történet eseményeit minden kor és minden kultúra szívesen ábrázolta mozaikokon, festményeken, domborműveken, és megelevenítette a középkori misztériumjátékoktól kezdve a dramaturgiailag kiérlelt passiókig.

Mindaz, ami történetileg "az idők teljességében" játszódott le, saját korához kötött, és az ahhoz való visszatekintésben nyeri el időtálló mondanivalóját, mindenkori korszerűségét.

A krisztusi történés aktualizálása ezért nagyon is merész vállalkozás, amely őszinte hit és meggyőződés nélkül a groteszkbe (esetleg a káromkodásba) fordul. Bettina Rheims huszadik századi környezetbe ágyazott fotói olyan erőltetett kulisszát és értékfeloldó környezetet teremtenek a bibliai történet számára, amelyből éppen az üdvtörténet misztériuma vész ki. Nagyméretű képeinek kitűnő technikával készült és a reklámfotós szemével beállított modelljei idegenek a téma megjelenítésére, így a rájuk erőszakolt - bibliainak nevezett jelenetek - éppen annak hitelességét nélkülözik. Nem jutottak túl a reklámfotó hivalkodásán és az üzleti célokat szolgáló gegeken. Alig hihető, hogy a művésznő őszinte szívvel és keresztény meggyőződéssel kereste volna a krisztusi életmű aktualizálását. Ezért ahelyett, hogy a nézőt közelebb hozná a megváltás misztériumához, inkább megzavar, mert önkényesen témát hamisít, és ravaszdi módon az evangéliumi történés fonákját ábrázolja.

Néhány példával utalok minderre: az angyali üdvözlet Máriájához méltatlan mind a pőreség, mind a "hermafrodita" angyal, mind a kezükbe helyezett művirág. A Vizitáció két várandós, önmagát mutogató nőfigurája képtelen utalni kettejük - kegyelemből fogant - áldott állapotára. Az utolsó vacsora résztvevői esetleg visszaidézik a Jézus Krisztus szupersztár című rockopera kissé illuminált apostolait, de az eucharisztia rendelésének mindmáig ható kegyelmi ereje helyett - "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" - inkább groteszk mosolyt vált ki a nézőből, mint áhítatot. Vajon a csapszéki környezetben ábrázolt emmauszi jelenetnek van-e valami köze a lukácsi evangéliumhoz? Végül kérdésessé válik a két fotón látható keresztre feszített két figura: egy nő és egy férfi kiléte, legalább annyira, mint kettejük "mennybemenetele"... A Krisztus-történetet - meggyőződésünk szerint - mind a múltban, mind a jelenben csak hívő lélek képes "képpé" varázsolni, olyan valaki, aki lelke mélyén már találkozott a názáreti Mesterrel. Aki önmaga borzadna el attól, hogy Jézust, szűzi Anyját és az Úr tanítványait jól sminkelt, a témától távol álló reklámfigurákkal játszassa el. Gondoljunk csak az apostolok tablójára, amelyen még az ábrázoltak nemi vonzódása is megkérdőjelezhető.

Mintha egy modern város szennyezett egén jelent volna meg a betlehemi csillag... - írta a kiállításról egy kritikus. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a fotókon valójában eltűnik a betlehemi csillag, mind a hit, mind a vallásos meggyőződés Krisztushoz vezérlő csillaga...

Vajon mi jöhet még ezután?

Farkas Attila

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu