(ezerötszáz gyors)

Talpra, magyar!

Március 15-e közeledtével mindig eszembe jut, hogy 1848-49 számomra családi történelem is. Ükanyám, Buchwald Amália korabeli naplótöredéke szerint ott, a dél-erdélyi Ruszkabányán, az ország legkorszerűbb vasművében (melynek tulajdonosa ükapám, Hofmann Ádám és társa, a kiváló mérnök, Maderspach Károly voltak) fegyvert és lőszert gyártottak a magyar szabadságharc seregei számára, majd Világos tragédiáját követően segítették a menekülő Bem tábornokot és katonáit. Ükanyám húgát, Franciskát, aki a legaktívabb volt mindebben, iszonyú boszszúként mezítelenre vetkőztetve vesszőztette meg az osztrák parancsnok, Haynau személyes utasítására. (Az asszony kishíján belehalt a szégyenbe, de nem hagyhatta el magát, mert szegény férje, Maderspach Károly volt az, aki nem bírta elviselni a gyalázatot, és főbe lőtte magát.)

Kevéssé ismert epizódja ez a szabadságharc történetének, de néhány száz ember - a leszármazottak és az oldalági rokonok - számára a történelem emberi és embertelen arcát is mutatja.

Amália ükanyám, ez a németül beszélő asszony lelkes magyar honleányként ír naplójában a szabadságharcról (három fia is a honvédsereg tisztjeként szolgált) - írásával az emlékőrzés és a példák felmutatása volt bevallott célja.

Talán ez a legfontosabb a családi történelem feljegyzőinek buzgalmában. A naplót olvasgatva eszembe jut: remélhetőleg sok más családnak is vannak hasonló emlékei. Mert szörnyű volna, ha az amnéziába süllyedő nemzet elfelejtené, hogy ez az ünnep nem annyi csupán, hogy a költő elmondta a "Talpra magyart" a Nemzeti Múzeum előtt - ami nem is ott és úgy hangzott el -, hanem arra is emlékeztethet, hogy volt olyan idő, amikor sokan voltak képesek kockázatot és áldozatot vállalni valami igaznak érzett ügyért. Talpra, magyar!

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu