|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nyomasztó emlékek Simon József visszaemlékezéséből: "Valamennyi egyházmegyének volt saját szemináriuma 1950 előtt. A kommunizmus hatalomra kerülése azonban a szemináriumok számát is drasztikusan csökkentette. A Dunántúlon csak az esztergomi és a győri maradhatott meg. A győrit is fenyegette a bezárás, pedig akkor már a Dunántúl nagy részéről itt tanultak a kispapok. Évtizedekig a pécsi, a szombathelyi, és részben a veszprémi és a székesfehérvári kispapok is itt készültek a hivatásra. Volt, hogy százhúsz szeminaristának adott otthont a Duna-parti épület. Többször volt házkutatás a tanároknál, de előfordult, hogy az egész házban. Ilyen alkalmakkor vigyázni kellett arra is, hogy be ne csempésszenek bizonyos iratokat, könyveket, amelyeket aztán »bizonyítéknak« tekinthettek volna. Az ötvenes és hatvanas években az volt a legnehezebb, hogy nem voltak tankönyvek. A jegyzeteket is nagy-nagy ellenőrzéssel lehetett kiadni a növendékeknek, és előtte be kellett mutatni az illetékes, az ateista hatalmat a püspöki hivatalban képviselő egyházügyi megbízottnak, »bajszos püspöknek«, hogy kiszűrje a rendszerre nézve »káros« megnyilvánulásokat. Az állami hatóságok a felvételiket is ellenőrizni akarták." Zilahi Géza egykori spirituális: "Voltak olyan kispapok is közöttünk, akikről tudtuk, hogy kijárnak jelentést tenni a hatóságoknak. Nagyon vigyáznunk kellett, hogy kinek mit mondunk..."
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|