Uj Ember

2003.03.16
LIX. évf. 11. (2850.)

Március 19.
Szent József ünnepe

Főoldal
Címlap
"Nagyobb boldogság adni, mint kapni"
Pio Laghi bíboros Bush elnöknél
"Csak erkölcsi értékrend alapján"
Egyházi tanácskozások az európai alkotmányozásról
"Missziósok" az ülésteremben
Reménykedünk - minden remény ellenére
Lelkiség
"A fényes Isten-arcot..."
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Jó lenne nekünk is ott lenni
HOMÍLIAVÁZLAT
A remény útján
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VIII.
Ábrahám áldozása
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Teleki Pál búcsúlevelétől a töviskoronáig
Ötvenhárom év után ismét: Szent István Akadémia
Jegyzetlap
A tizenkét csillag
I.N.R.I.
"Jézus 2000-ben és utána"?
Talpra, magyar!
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
A keresztény politikusok erkölcsi felelőssége
Miről lehet ma hallgatni?
Európai evangelizációs program - Magyarországon is
ProChrist 2003
Jótékonysági hangverseny a csángó táborért
Háború - nem; Amerika - igen!
A cselekvés nyitott fóruma
Helyet követelnek a civil életben
Szent Antal-szobrot avattak Röszkén
Élő egyház
Edith Stein levele XI. Piusz pápához
Dél-koreai fiatalok és az e-mail
Javult a pápa egészségi állapota
Vallásosság Nagy-Britanniában
Fórum
Természeténél fogva keresztény...
Az Új Ember lelkigyakorlata
Az igazi ikon
Az Olvasó írja
Pacem in terris
Fórum
"Kis jel vagyunk"
Irgalmas nővérek: kolostoruk a kórházak termei...
Fórum
Via Crucis
Fórum
Puszta léte is üzenet
Háromszázhetvenöt éves a győri szeminárium
Több mint a papképzés helye
A győri bazilika búcsúját idén háromnaposra tervezik
Kék reverenda
Nyomasztó emlékek
A kegykép és a kispapok
Ifjúság
A papi élet csúcsa a szentmise
Takács Péter útja Isten felé
Az ünnep és a középpont
Krakkói jegyzetek
Az üres templom titka
Színek és árnyalatok
"Kelet-Nyugat" teológiai konferencia a Sapientia Főiskolán
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek -
Kultúra
Egy "ártatlanul bűnös" film első sikerei
Végre a mozikban a Bánk bán
Gróf Nádasdy Paulai Ferenc kalocsai érsek körlevelének részlete megyés papságához 1848-ban
Krisztusban kedves Atyánkfiai és Fiainknak Üdvözlet az Úrban!
Részlet a Religio és nevelés egyházi folyóirat 1848. március 15-i számából
Radványi Kálmán emlékezete
Emlékezés egy régi márciusra
Évfordulók jegyében...
Válogatás a Tavaszi Fesztivál kínálatából
Mozaik
Szalézi ifjúsági lelki napok
A nemzet Albertója volt
Egy félig megépült templom Palermóban
Szent Franciska ünnepe Rómában
Randevú a kószapocokkal

 

Az Új Ember lelkigyakorlata


Természeténél fogva keresztény...

A keresztény hit elmélyítésének egyik útja a vallások szerepének átgondolása. A történelem során egyre közelebb kerültek egymáshoz a különböző vallásokhoz tartozó emberek. Napjainkban megtapasztaljuk, hogy a hagyományosan keresztény Európában egyre több vallás jelenik meg és képvisel a miénktől eltérő felfogást. Ezek a hatások a keresztényeket is elérik, és sokan megfogalmazzák kételyeiket. Talán minden vallás egyenlő? Milyen választ ad erre az egyház? Az élő hitű keresztény számára Krisztus a megoldás, mert benne Istennel találkozik. A többi vallás - bármennyire szép és tiszteletre méltó az Istenhez fordulása -, csak keresés marad. A teljesség egyedül Jézus Krisztusban van.

Az egész világ az összefogást, az egységesülést (a globalizációt, a mondializációt) keresi, és a különböző országok a maguk adottságaival, önző vagy önzetlen érdekeikkel hatni szeretnének a Földön élő emberek egészére.

A kapcsolattartás egyik eszköze a nyelv, amely nemcsak ember és ember, hanem az ember és a világ, és az ember és önmaga között is kapcsolatot teremt. A szó hatását és erejét a kommunikáció korában még jobban érzékeljük.

Ha a mai világra tekintünk, nagyon sok kedvezőtlen dolog tűnik fel, mely az embert a pesszimizmus felé tereli. Ám ez az érzés alaptalan, mert mindannyiunk szívében ott van egy ennél erősebb ősérzés: a jóságba és a szeretetbe vetett hit. Ezt a nyelvet, függetlenül attól, ki melyik földrészen él, mindenki megérti. Valójában az emberiség egysége éppen attól függ, felismerjük-e, hogy összetartozunk.

A világ teremtésekor Isten képessé tette az embert, hogy szabadon kifejezze önmagát, és természetes módon keresse a kapcsolatot Teremtőjével. Isten azonban már az embert megelőzve kimondta, majd Fiában, Jézus Krisztusban szóvá tette önmagát. Ami korábban még csak csírájában élt az ember szíve mélyén, Krisztus megtestesülésével és az Evangélium hirdetésével még világosabban áll előttünk, vagyis a kereszténység és az emberiség egészének az öszszetartozása.

A civilizált világ országaiban a vallásos szellem és az emberi értékek elsorvadni látszanak. Ám a jövőre irányuló bármely kezdeményezés csakis az ember igazi céljának figyelembevételével indulhat el, mégpedig az ember Istenre irányítottságának az elismerésével.

Amíg Európa szekularizált államai kényszeredetten vennék be az új alkotmányba a kereszténységre való utalást, addig más, nem európai országok tudatosan számolnak azzal, hogy az ember vallásos lény. Akik félreértik az ember rendeltetését, akik tagadják, hogy lenne más célja, mint a földi lét, azok ezzel nemcsak az ember ellen, hanem egyenesen Isten ellen lépnek fel. Ezért rendkívül fontos, hogy a keresztények bátran kiálljanak a lélektelen fejlődéssel szemben, és tanúságot tegyenek arról, hogy az ember az Istené.

Az antropológusok abban egyetértenek, hogy a homo sapiens megjelenésével együtt járt a vallás megjelenése is. A vallásos magatartás hozzátartozik az emberi személyhez. Isten minden embert magához hív, és közölni akarja velük szeretetének teljességét. A zsidó-keresztény kinyilatkoztatás előtt és mellett számos olyan nagy vallás létezett és létezik, melyek megtapasztalták Isten létét, és követőik életét tudatosan e szerint formálták. Nagyon sok értékes kifejezésforma található például a hinduizmusban, a buddhizmusban és az iszlám vallásban. Keresztény nézőpontból azonban ezek még nem jutottak el a teljességhez, mert azt csakis Jézus Krisztusban találják meg. A vallási érzés azonban már összeköt minden hívőt. Üdvözítő értéke mégis egyedül a kereszténységnek van, jóllehet a Szentlélek, aki nem választható el az egyháztól, az Istent őszintén keresőket - még akkor is, ha önhibájukon kívül nem találkoztak Krisztus Evangéliumával - egyedül Isten által tudott módon üdvözítheti, sőt, a húsvét titkában is részesítheti, mivel az isteni kegyelem segítségével titokzatos módon ők is Krisztushoz tartoznak. Amikor lelkiismeretük szavában felismerik Isten akaratát, és azt teljesítik is, megvalósítják az ember természetfeletti, isteni hivatását.

A keresztény hit vallja, hogy Krisztusban egyetlen megváltót küldött Isten az emberiségnek, és ezzel lezárult az az időszak, amelyben a vallások az Evangéliumra való előkészületet szolgálták. A vallásoknak tehát nagy a felelőssége. A keresztény kinyilatkoztatás megismerésével meghívást kapnak, hogy csatlakozzanak a híveknek ahhoz a nagy közösségéhez, akik Istenüknek, Uruknak, Megváltójuknak ismerik el Jézus Krisztust, mert nincs más szabadító és megváltó, akiben valamennyi ember elnyerheti az üdvösséget és az örök életet.

II. János Pál pápa szerint a kereszténység első ezer éve elég volt Európa kereszténnyé válásához. A második ezer év arra, hogy Afrika és Amerika földjére is eljusson az Evangélium. A most kezdődött harmadik ezer év talán elég lesz ahhoz, hogy Krisztus Örömhíre Ázsia lakóihoz is eljuthasson.

A vallások konvergenciája mellett nem tekinthetünk el attól sem, hogy mindazok, akik Krisztusban meg vannak keresztelve, egymás között bizonyos közösséget alkotnak. Az elmúlt száz év alatt számos törekvés lendítette előre az ökumenizmus ügyét. "Legyenek mindnyájan egy" - hangzott el Jézus ajkáról az utolsó vacsorán. Az egyház katolicitása minden egyes keresztény közösség alapvető értéke, nem csak a római egyházé. Visszhangozzék a szívünkben a "menjetek el az egész világra", és napról napra tudatosítanom kell magamban, hogy "addig, amíg a kezem elér", missziós küldetésem van. Ha "személyes érintettség" révén Krisztushoz tartozom, ott, ahol élek, meg is kell jelenítenem azt, akit képviselek, és a bennem élő Szentlélek erejével, a tanúságtétel útján meg kell szólítanom környezetemet. El kell gondolkodnom, mi a sajátos hivatásom. Időm egy részét valamilyen formában, keresztényként az egyháznak kell szentelnem, mert ez a hitélethez tartozik.

A hit és a szeretet elsőbbsége csak akkor valósul meg, s csak akkor lesz emberséges ez a Föld, ha a Teremtőt is bevonjuk terveink megvalósításába, mert tőle indult ki minden. Ő alkotta úgy az embert, hogy szíve az Istent keresse, és őt Jézus Krisztusban meg is találja. Ezt a keresztények ajándékként már megkapták, de még számosan vannak, akik nem juthattak el annak a felismerésére, hogy az élet értelme és célja Krisztus.

Kránitz Mihály

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu