Uj Ember

2003.03.16
LIX. évf. 11. (2850.)

Március 19.
Szent József ünnepe

Főoldal
Címlap
"Nagyobb boldogság adni, mint kapni"
Pio Laghi bíboros Bush elnöknél
"Csak erkölcsi értékrend alapján"
Egyházi tanácskozások az európai alkotmányozásról
"Missziósok" az ülésteremben
Reménykedünk - minden remény ellenére
Lelkiség
"A fényes Isten-arcot..."
SZENTÍRÁS-MAGYARÁZAT
Jó lenne nekünk is ott lenni
HOMÍLIAVÁZLAT
A remény útján
LITURGIA
Új magyar boldogot köszöntünk VIII.
Ábrahám áldozása
A hét liturgiája
(B év)
Katolikus szemmel
Teleki Pál búcsúlevelétől a töviskoronáig
Ötvenhárom év után ismét: Szent István Akadémia
Jegyzetlap
A tizenkét csillag
I.N.R.I.
"Jézus 2000-ben és utána"?
Talpra, magyar!
(ezerötszáz gyors)
Élő egyház
A keresztény politikusok erkölcsi felelőssége
Miről lehet ma hallgatni?
Európai evangelizációs program - Magyarországon is
ProChrist 2003
Jótékonysági hangverseny a csángó táborért
Háború - nem; Amerika - igen!
A cselekvés nyitott fóruma
Helyet követelnek a civil életben
Szent Antal-szobrot avattak Röszkén
Élő egyház
Edith Stein levele XI. Piusz pápához
Dél-koreai fiatalok és az e-mail
Javult a pápa egészségi állapota
Vallásosság Nagy-Britanniában
Fórum
Természeténél fogva keresztény...
Az Új Ember lelkigyakorlata
Az igazi ikon
Az Olvasó írja
Pacem in terris
Fórum
"Kis jel vagyunk"
Irgalmas nővérek: kolostoruk a kórházak termei...
Fórum
Via Crucis
Fórum
Puszta léte is üzenet
Háromszázhetvenöt éves a győri szeminárium
Több mint a papképzés helye
A győri bazilika búcsúját idén háromnaposra tervezik
Kék reverenda
Nyomasztó emlékek
A kegykép és a kispapok
Ifjúság
A papi élet csúcsa a szentmise
Takács Péter útja Isten felé
Az ünnep és a középpont
Krakkói jegyzetek
Az üres templom titka
Színek és árnyalatok
"Kelet-Nyugat" teológiai konferencia a Sapientia Főiskolán
Rejtvény
Hat és tizenkét év közöttieknek -
Kultúra
Egy "ártatlanul bűnös" film első sikerei
Végre a mozikban a Bánk bán
Gróf Nádasdy Paulai Ferenc kalocsai érsek körlevelének részlete megyés papságához 1848-ban
Krisztusban kedves Atyánkfiai és Fiainknak Üdvözlet az Úrban!
Részlet a Religio és nevelés egyházi folyóirat 1848. március 15-i számából
Radványi Kálmán emlékezete
Emlékezés egy régi márciusra
Évfordulók jegyében...
Válogatás a Tavaszi Fesztivál kínálatából
Mozaik
Szalézi ifjúsági lelki napok
A nemzet Albertója volt
Egy félig megépült templom Palermóban
Szent Franciska ünnepe Rómában
Randevú a kószapocokkal

 

Új magyar boldogot köszöntünk VIII.

Hamarosan nagy öröm éri a magyar katolikusok közösségét: II. János Pál pápa 2003. március 23-án boldoggá avatja a szegények orvosát, Batthyány-Strattmann Lászlót, aki férjként, családapaként és a betegek gyógyítójaként egyaránt Krisztus tanúja volt. Sorozatunkban az ünnephez hétről hétre közeledve szeretnénk mindjobban megismertetni olvasóinkkal az új magyar boldog személyes példáját, családja történetét.


Batthyány-Strattmann László élete

Az utolsó tíz év

Batthyány-Strattmann László mindössze tíz esztendővel élte túl fiatalon elhunyt elsőszülött fiát. Az utolsó évek a napi orvosi rutinfeladatokon túl gazdag lelki életének továbbmélyítését hozták. A család 1929 augusztusában Pertelsteinbe utazott, hogy részt vehessen Coreth Lilly (Magdolna nővér) örökfogadalmán. Szeptemberben, a belgiumi üdülés idején jelentkeztek Batthyány-Strattmann végzetes betegségének első tünetei - ő azonnal rákra gyanakodott. Bécsben kivizsgálták, és orvosa rögtön beutalta a Löw-szanatóriumba. Megoperálták, de a hólyagrák terjedését nem sikerült megállítani. Nehéz hónapok következtek rossz közérzettel, gyakori görcsökkel, vérzésekkel. Felesége állandóan mellette tartózkodott, gyermekei pedig felváltva látogatták.

Batthyány herceg csodálatos lelkierővel viselte elhatalmasodó betegségét. Övéi előtt nem titkolta fájdalmait, de vendégeit hallatlan önfegyelemmel fogadta. Sokan azok közül, akik meglátogatták, hogy elbúcsúzzanak tőle, hitükben növekedve, megerősödve jöttek el betegágyától. Bár még pezsgett benne a munkakedv, tudatosan készült a halálra. Arra is maradt energiája, hogy gyermekeknek szóló apró, tanulságos történeteket mondjon tollba a bécsi Kirchenzeitung számára. Ha állapota engedte, zenét hallgatott, ezek az élmények - felesége aggodalmára - rendszerint könynyekig megrendítették. Gyakran imádkozott, papi látogatói pedig, kérésére, szentmisét mondtak neki. Az ágya melletti asztalon Szent József szobrát, egy lourdes-i Mária-képet és egy gyermek Jézust ábrázoló festményt őrzött, ez utóbbit Blanka lánya készítette neki. Gyóntatója ekkor - későbbi első életrajzírója - a jezsuita P. Boegle volt, aki a hősiesség szinte emberfölötti mértékét tapasztalta nála. Batthyány lelki megpróbáltatásait növelte, hogy néhány hónap különbséggel kisebb egészségügyi problémák miatt felesége és Franciska nevű lánya is műtéten estek át.

Az utolsó napok agóniáján is átsugárzott családja és Isten iránti szeretete. Egy alkalommal így szólt gyermekeihez: "Vigyetek ki az erkélyre, hogy kikiáltsam a világba, milyen jó az Isten!" Batthyány doktor 1931. január 22-én imádkozott együtt utoljára szeretteivel, majd kiküldte a szobából gyermekeit, és tíz perccel később megállt a szíve. Az Alser-templomban ravatalozták föl, a gyászmisét Bécs érseke, Piffl bíboros mondta. A halottaskocsival előbb Körmendre vitték, majd testét január 27-én a németújvári (güssingi) családi sírboltban helyezték el. E rendkívüli ember emléke halála után sem halványult el, példája ma is élő, inspiráló. Boldoggá avatása e halhatatlan életmű megkoronázása lesz.

Pallós Tamás

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu