Stirling János

Teleki Pál búcsúlevelétől a töviskoronáig

Ötvenhárom év után ismét: Szent István Akadémia

Hosszú kényszerszünet után megújult az 1915-ben, Csernoch János hercegprímás által alapított Szent István Akadémia. 1998 óta rendelkezik az új kánonjogi előírásoknak megfelelő szabályzattal. Több mint fél évszázad múltán, tavaly októberben tartotta 37. közgyűlését, amelyen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának professzorát, Bolberitz Pált választották elnökké. Az akadémia fővédnöke - az alapszabály értelmében - a mindenkori esztergomi prímás érsek: ez év januárjától Erdő Péter. Az akadémiának jelenleg hatvanöt rendes és öt tiszteletbeli tagja van.

A székfoglaló előadások sorát február 21-én a Magyar Tudományos Akadémia székházában a kilencvenharmadik évében levő Csapodi Csaba Széchenyi-díjas történész (az MTA kézirattárának volt vezetője, az irodalomtudomány doktora) nyitotta meg, Teleki Pál búcsúlevele címmel.

Az előadó nem a máig vitatott halál körülményeit, hanem csupán a búcsúlevélnek nevezett néhány soros írást vizsgálta szövegkritikai módszerrel. Lenyűgöző előadásában arra a megállapításra jutott, hogy a levél egy előre eltervezett akcióhoz készült hamisítvány, mert minden szava képtelenség. Az előadó egyébként személyesen ismerte a néhai miniszterelnököt, ami ugyancsak alátámaszthatja megállapításainak hitelességét. Az ominózus levél egyébként először 1959-ben jelent meg hasonmás kiadásban, de azóta sem foglalkoztak vele ilyen beható szövegkritikai vizsgálattal. Csapodi Csaba meggyőzően bizonyította, hogy a szövegben előforduló "szószegők lettünk", "hullarablók leszünk", "a legpocsékabb nemzet", "örökbéke szerződés" és egyéb kifejezések - a dátumot is beleértve - nem származhatnak egy olyan magyar miniszterelnöktől, mint amilyen gróf Teleki Pál volt. Érdekes megállapításként hangzott el, hogy Teleki, ha valóban öngyilkos lett volna, miért nem hagyott hátra kórházban fekvő, szeretett feleségének is (akit halála napján kétszer meglátogatott) búcsúlevelet, amikor inasának is és a kormányzónak (kettőt is) írt, ráadásul pontos datálással, ami már eleve gyanússá teszi a levelek hitelességét. Bizonyára azért, mert nem ő írta a többi levelet sem, hanem egy hamisító. A hamisító viszont honnan tudta volna, hogy gróf Teleki Pál hogyan szokta megszólítani feleségét? Márpedig megszólítás hiányában egy ilyen levél eleve kivitelezhetetlen. Csapodi Csaba előadása egyben megemlékezés is volt a Szent István Akadémia egykori tagjáról, hiszen Teleki Pál mint jeles földrajztudós már a harmincas évek elején a IV. osztály tagja volt.

Február 28-án került sor az Akadémia Szentkirályi utcai egykori székházában - amely ma a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának ad otthont - Borhidi Attila Széchenyi-díjas botanikus, az MTA rendes tagja előadására, mely a Biblia növényeinek néhány vitatott kérdésével foglalkozott. A pécsi professzor előadása négy témakörre irányult: az égő csipkebokorra, a mannára, a mezők liliomaira és a töviskoronára. Borhidi akadémikus egész munkássága hitvallás amellett a nézet mellett, mely szerint a tudomány még egyetlen esetben sem került összeütközésbe a Szentírás szövegeivel. A Time magazin egyik újságírójára hivatkozva: nem a Biblia kap "csillagos ötöst", ha egy tudományos eredmény egyezik a Szentírással, hanem Isten kinyilatkoztatott Igéje vizsgáztatja a tudósokat és a tudományt. A hit felől a tudomány irányába jutni könnyebb, mint fordítva - hangsúlyozta Borhidi akadémikus. Ennek fényében érthető, hogy a két évezreddel ezelőtti, rekonstruálható szentföldi ökológiai viszonyok figyelembevételével például a Sinai-félsziget olyan növényeire bukkanhatunk, melyek ma már ott nem honosak, de valamikor a pásztorember párás melegben valóban azt érezhette, hogy el nem "égő csipkebokrot" lát. Persze nem csipkebokorról van szó, hanem egy illóolajat tartalmazó, vörös virágú cserjéről, amely csupán az európai bibliafordításokban lett csipkebokor. Ugyancsak érthetővé vált az előadás nyomán, mi is lehetett valójában a manna, amit csak hajnalban volt szabad szedni, mert napközben a gyors folyadékvesztés miatt teljesen ehetetlenné vált.

A magyar népnyelvben ismeretes krisztustövis nevű cserje akár több fajt is takarhat, de ezek aligha lehettek a töviskorona alkotóelemei. Nagy valószínűséggel a Megváltó fejére helyezett, vélhetően nem abroncs-, hanem süvegkorona a kápricserje ágaiból készülhetett, melyeket egy másik, ugyancsak tövises cserjével kötöttek össze és szorítottak meg. Ha pedig hihetünk a torinói lepel pollenvizsgálatainak, akkor a kérdés botanikai azonosítása viszonylag egyszerű.

(A szerző egyetemi tanár, a Szent István Akadémia főtitkára.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu