HOMÍLIAVÁZLAT

Jó lenne nekünk is ott lenni

Páratlanul nagy esemény történt a három kiválasztott apostol életében. Nem sokkal a Tábor-hegyi élmény előtt Jézus ezt mondta tanítványainak: "Bizony mondom nektek: a jelenlevők közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják Isten hatalommal megvalósuló uralmát" (Mk 9,1).

És amikor ez megtörtént, Péter, Jakab és János egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a látottakkal-hallottakkal. A lét roppant titkai tárultak fel előttük, túlvilági személyek jelentek meg megdicsőülten: a több mint ezer éve meghalt Mózest látták és hallották beszélni, és a mintegy nyolcszáz évvel előbb eltávozott Illés prófétát. Annyira megijedtek, hogy Péter mert csak megszólalni, de szinte azt sem tudta, mit beszél: jó nekünk itt lennünk. Készítsünk három sátrat... nektek: Jézus, meg Mózes, meg Illés.

Betekinthettek a másik létrendbe, melyet a Megváltó közeledtével egyre többször emlegettek az ószövetségi szent próféták és írók. Most mindez teljes valóságában ott volt előttük. Megbizonyosodás volt ez, hogy létezik a tisztánlátás helye, a válaszok világa. Igenis élnek a megholtak. Ugyanazok, nem más életekben. Biztos választ értettek meg. Sőt, beszélgettek Jézussal. A testük is ott volt. Majd hangot is hallottak, melyről azonnal felismerték, hogy a Mennyei Atya hangja. Nagyon jól érezték magukat.

Maradni akartak, hiszen végre kiemelkedhettek a vegetáció fárasztó világából, a gondokból. Jézus azonban hajthatatlan: a látomás múltával elindult lefelé a hegyről, és a tanítványokat is hívta. Bizonyára emlékeztette őket, hogy még sok feladatuk van. Nemcsak a családjukban, hanem Isten országának felépítésében is. Így még nem lehet Istenhez menni.

(Eszembe jut a garabandai jelenés egyik kis látnoka: Concita, a kilencéves kislány. Az 1960-as években történt ez a Mária-jelenés. Osztozva az egyház óvatosságában a magánkinyilatkoztatásokkal kapcsolatban, nagyon tetszett nekem, hogy amikor a kislány kérte a Szűzanyát, "eszközöld ki, hogy minél előbb a Jóistenhez mehessek", ezt a választ hallotta: "a Jóisten csak azokat fogadja, akiknek jócselekedetekkel és irgalmas tettekkel van tele a keze. Concita - folytatta a Szűzanya -, neked még üres a kezed.")

Jézus a lelkükre kötötte, hogy a történtekről senkinek ne szóljanak, amíg ő fel nem támad halottaiból. Ők ezt megtartották, de időnként összedugták a fejüket, és két dolgot nem értettek: miért Jézus szenvedéséről és haláláról beszélgetett a két égi tanú, továbbá azt sem értették, mi az, hogy feltámadás. Egyáltalán miért kell szenvedni, mikor létezik a boldogság országa? Mély titokként nehezedik miránk is a szenvedés és a halál sötét, elkerülhetetlen árnyéka. Mi, akik megkaptuk a hit ajándékát, bizonyosak vagyunk benne, hogy Jézusnak van igaza, amikor az Atya házáról beszél, ahol helyet készít nekünk is, mégis félünk és értetlenkedünk: miért kell szenvednünk? Jézust igazolja az egész történelem, hiszen évszázados, sőt évezredes jövendölések teljesedtek be rajta. Azt is mondta ez az igazolt Jézus, hogy vegyük csak fel keresztünket, és egészítsük ki, ami híjával van az ő szenvedésének jelen korunk bűnösei számára. Elgondolkodhatunk mi is e mély titkon, mint az apostolok. Akik, miután látták Mesterüket meghalni és feltámadni, azután már hősies lélekkel vitték keresztjüket egészen a vértanúságig. Mert megtanultak tőle nagyon szeretni.

Keressük, és ne kerüljük el mi sem a Tábor-hegyeket. Mik ezek a mi életünkben? Az elsőáldozás, a szentségi házasságkötés, az ezüst és arany évfordulók. Tanuljunk meg ünnepelni nemesen, tisztán, amikor a Jóisten ránk mosolyog, és nekünk is üzen miséken, csendes virrasztásokon. Ezek aztán bearanyozzák tövises keresztútjainkat.

Kerényi Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu