Krakkói jegyzetek

Az üres templom titka

Vasárnap délután a főtér egyik kávéházában. Tőlem a második asztalnál két magyar fiú ül, zakójuk hajtókáján cserkészliliom. Sunyin hallgatózni kezdek, s a következőket csípem el:

- Láttad például, hogy ma reggel is milyen sok fiatal volt a misén. A végén pedig a pápa egészségéért imádkoztak, vagy negyedórán keresztül, a hideg kövön térdepelve.

- Igen, nekem is feltűnt, hogy milyen jól bírják a térdelést.

- Pedig már vége volt a misének. Egyszerűen csak szólt nekik a pap, hogy maradjanak ott imádkozni. Ha a mi pesti plébánosunk csak egyszer is ilyet merne csinálni, a következő vasárnapra kiürülne a templom.

Visszatérítés

Krakkó elkísér. Úgy adódott, hogy egy hétre Budapestre kell utaznom: a nemzetközi gyorsnak csúfolt vicinális reménytelenül zötyög velem az éjszakában. A szomszédos kupéban váratlanul megcsörren egy mobiltelefon, s amikor egy perccel később a vonat valahol a nyílt pályán megáll, a beálló csöndben az alábbi mondatok szűrődnek át:

- ...nem, az Óváros nem egyenlő a Belvárossal... Az Óváros a középkori városfalon belüli terület. Ott van a Wawel is, gyönyörű az egész. És képzeld el, valahányszor kiderült rólunk, hogy magyar diákok vagyunk, minden alkalommal kedvezményt kaptunk, annyira szeretnek minket...

A legszívesebben előrerohannék, és pisztolyt szegeznék a masiniszta fejének, hogy gőzerővel tolasson, tolasson, tolasson.

Egy kis turbékolás

Bűbájos kialakítású kisvendéglőben, gyertyafény mellett vacsorázom egy fiatal nővel. A krakkói Magyar Kulturális Központ vezetője ő; édesanyja lengyel, édesapja magyar, s mivel Pannóniában nevelkedett-tanult, egészen természetes, hogy magyarul beszélgetünk. Együttlétünk meghitt, klasszikus romantikájára azzal tesszük fel a koronát, hogy a magyarországi kozmopolita, liberálisnak mondott politikusokat szidjuk. (Két érző krakkói szív egy gyertyafényes vendéglői szegleten ugyan mi másról duruzsolhatna?) A témán felbuzdulva, annak mintegy folyományaként a nő végül azt mondja:

- No, és ott van az állandó kesergés, borúlátás is, az a görcsös akarás, amivel a magyarok minden dolgukat, üzleti ügyüket agyonvágják. Ha egy lengyel beindít egy vállalkozást, először is hálát ad, és mindent egészséges derűvel csinál: abból indul ki, hogy minden rendben lesz. A lengyelek sokkal nyugodtabbak, optimisták, tele vannak bizalommal, egyszerűen normálisak, mert katolikusok. De ezt Magyarországon a nagy többség úgysem érti.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu