A papi élet csúcsa a szentmise

Takács Péter útja Isten felé

Takács Péter roppant eltökélt. De nem olyan "modern", "kiharcolós" módon, nem úgy, mint az, aki "szereti a kihívásokat" és "megvalósítja önmagát", hanem nyugalmasan. Teljes tudatossággal, erőlködés- és sallangmentesen. Papnak készül.

Tudja a dolgát. Mint a szántóvető, aki befogja a lovakat, mint a kőműves, aki maltert kever, mint a kereskedő, aki kinyitja a boltot. Nem kapkod, nem izgul, nem macerálják kétségek. Mire e sorok megjelennek, már a pécsi szeminárium növendéke. Elutazása előtt beszélgettünk vele Tolnán, ahol él, s ahol kitűnő érettségi bizonyítványt szerzett. A gimnázium történetében ő volt az első, aki hittanból is érettségizett.

- Kilencéves koromban - mondja -, egy műtét után úgy ébredtem az altatásból, hogy pap leszek. Ez Pécsett történt, s most ugyanott folytatódik a történet... Csak a nagymamám volt igazán vallásos, bár az utóbbi másfél évben édesanyám is eljár a templomba. Hárman vagyunk testvérek; sem a nővérem, sem a bátyám nem gyakorló hívő.

Ezek szerint Isten kiválasztottjának tekintheti magát. Érezte máskor is a közelségét, vagy csak a kórházi ágyon?

- Mindig éreztem, hogy van, és velem van, de semmi különleges eseményről nem tudok beszámolni. Hol közelebb kerültem hozzá, hol eltávolodtam egy kissé, mint mindenki más. Nincs kiválasztottság-érzetem.

Megkerülhetetlen a kérdés: egy jóképű fiatalember hogyan "kerüli ki" a lányokat? Mennyire biztos magában?

- Egyelőre erős az elhatározásom. Partnerkapcsolatom nincs, és igyekszem kerülni az olyan alkalmakat, amelyek kísértést jelenthetnének. A diáktársaim ezt tökéletesen megértették, sőt, egyikük-másikuk még büszke is volt arra, hogy egy osztályba jár egy leendő pappal. Kisvárosban az ilyesmi nem mindennapos dolog. Az elmúlt hat évben folyamatosan ministráltam, úgy alakítottam az életemet, hogy ne legyenek hiányérzeteim, teljesen Isten felé fordultam.

Milyennek látja a kortársait?

- A fiatalok többsége teljesen elgépiesedett. Beülnek a tévé elé. De miért? Mert a szüleik alig vannak otthon. Nem érzik, hogy szeretik őket, nem érzik, hogy törődnek velük.

Hogyan lehetne ezen segíteni?

- Úgy érzem, meg kell tennünk, amit csak tudunk, a mi kis lépéseinket, ám ami nem megy, azt Istenre kell hagyni. Az ő szándékától függ - amit mi nem mindig értünk -, hogy akar-e, mikor és miért akar emberi jellemeket átformálni. Mi csak a magvetők lehetünk.

Milyen célokat tűzött maga elé?

- Öt év a szeminárium, aztán egy év diakónusságot követően szentelnek fel bennünket. Pécsen általában 8-10 fővel indulnak az évfolyamok, a határainkon túli, magyarlakta területekről is érkeznek növendékek. Nekem csupán annyi a tervem, hogy alaposan felkészülhessek a lelkipásztori munkára.

Mit talál a leginkább vonzónak az egyházi szolgálatban?

- A papi élet csúcsa a szentmise, s ezt követi a hívek lelkigondozása. Ez utóbbi persze időben is, energiában is lényegesen többet követel a paptól, körülbelül az összmunkája hetven százalékát teszi ki. Aki szívesen végzi, annak örömet okoz.

Wessely

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu