Fecskebúcsú

A napokban a Dunántúl déli felén, Bólyon jártam, és hoszszasan gyönyörködtem az utca felett húzódó villanydróton üldögélő, tollászkodó füstifecskékben. Ragyogott a nap, meleg volt, a madarak láthatóan nagyon jól érezték magukat, még énekeltek is. A füstifecskék kedves szokása, hogy a nyár végén és kora ősszel, mielőtt a nagy vándorút kezdetét venné, talán a tavaszra is emlékezve újra csicseregnek, énekelnek. Kedves, behízelgő hangja van a füstifecskének, mindig megállok, ha hallom valahol.

Szeptember elején gyakori látvány a drótokon pihenő fecskecsapat, füstifecskék mellett fehér hasú és hátú molnárfecskék, máskor apró, barnás színű partifecskék (képünkön) szoronganak egymás mellett. Időről időre felrepülnek, fordulnak egyet, majd újra leereszkednek. De előfordul, hogy a játékos gyakorlást kétségbeesett, vad menekülés váltja fel. Nem olyan régen Budakeszi közelében láttam, amint a villámgyors röptű kabasólyom a fecskék közé vágott. Rakéta módjára fúrta át magát a rémülten felrepülő madarak között, egyet a karmaiba kapott, és már vitte is vergődő áldozatát.

A kabasólyom későn, csak júniusban rak tojásokat, a fiatalok augusztusban hagyják el a fészket. A kései költés előnyös a madár számára, mert éppen akkor vannak fiókái, amikor a légtér tele van frissen kirepült, még tapasztalatlan, és így könnyű prédát jelentő fiatal madarakkal. Kifejezetten a madárvonuláshoz alkalmazkodott egy másik ragadozó, a Földközi-tenger apró szigetein költő Eleonóra-sólyom. Vele a mi fecskéinknek is számolniuk kell. A július-augusztusban lerakott tojásokból egyhónapi kotlás után kelnek ki a fiókák, éppen akkor, amikor milliós tömegekben érkeznek a Földközi-tenger medencéjébe az Afrika felé igyekvő apró énekesmadarak. A sólyomfiókák több mint egy hónapig ülnek a sziklapárkányon lévő fészekben, és szüleik ezalatt szinte kizárólag vonuló madarakkal etetik őket. Az Eleonóra-sólyom kitűnően repül, még az ugyancsak rendkívül gyors sarlósfecskét is elkapja a levegőben.

Szeptember első felében fecskéink még itt vannak, és a rájuk váró veszedelmekről, természetes ellenségeiken kívül a dél-európai és észak-afrikai országokban lesben álló sok ezer "vadászról" mit sem tudva készülődnek a nagy útra. Hihetetlen energia feszül egy ilyen apró, mindössze 18 grammos madárkában. Találtak már magyar gyűrűs füsti fecskét Afrika legdélibb csücskében, Fokváros közelében, ez az út csupán légvonalban tízezer kilométert jelent. De miután a fecskék repülve vadásznak, és szinte egész nap ide-oda cikáznak legyek és szúnyogok után, ha egy képzeletbeli apró kilométerórát erősíthetnénk a szárnyuk alá, tavaszi hazatértük után elképesztően nagy számokat olvashatnánk le róla.

A fecskék nappal vonulnak, az éjszakát nagy, nemegyszer több tízezres csapatokban együtt töltik. A füsti- és partifecskék főként a nádasokban pihennek, utóbbiak néha a nagy kukoricatáblákat keresik fel, a molnárfecskék inkább a sűrű lombú nagy fákon éjszakáznak. Hazánkból az utolsó példányok, ezek már többnyire észak felől érkező átvonulók, október első felében tűnnek el.

Schmidt Egon

Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu