|
|
A közös zenélés öröme A Viadana Kórus és Zenekar Péliföldszentkereszten Távol minden lakott területtől, a Gerecse völgyében, a szaléziánus szerzetesek vendégházában ütötte fel tanyáját néhány napra az óbudai Viadana Kórus és Zenekar, hogy az erdő madaraival együtt köszöntse az Ég Urát. Az alig tizenévesek és az emberélet útjának felén túliak, katolikusok és néhányan más felekezethez tartozók tökéletes egyetértésben, fegyelmezetten vettek részt a napi öt-hat órás próbákon. A Viadana kórustáborok gyakorlatának megfelelően énekkel köszönték reggel, délben, este a kapott eledelt, és énekelték az Úrangyalát olyan egyszerű szívvel és áhítattal, mint egykoron a názáreti leányka fogadta az angyal köszöntését. Az egyházi kórustáborok elsődleges célja a közös zenélés mellett az egyházzene elhelyezése a liturgiában és alkalmazásának gyakorlata, valamint felkészülés a következő évadra. Ez alkalommal azonban az együttes bemutathatta szorgalmas munkája eredményét egy esti hangversenyen is, amelyen az éppen ott tartózkodó dorozsmai zarándokcsoport is részt vett. Saint-Saens zsoltárszövegre írt motettája szólalt meg az Úr csarnokában. Vajon a hely, a zene varázsa, Don Bosco Jánosnak, a szeretet szentjének szelleme kovácsolta egy családdá az együttest, és tette képessé rövid idő alatt egy igen komoly zenei anyag elsajátítására? Egy bizonyos: kevés táborhelytől búcsúztak ennyi szeretettel a szívükben, ilyen felszabadult, megtisztult lélekkel a Viadana-tagok. Pollich
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||