Uj Ember

2002.09.22
LVIII. évf. 38. (2825.)

Megjelent az októberi liturgikus imafüzet

Főoldal
Címlap
Indulás és...
Egy zarándoklat emlékeiből
Hit és tudomány párbeszéde
Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Német és szlovák választási körlevél
Krisztus Európa reménye
A társadalom laboratóriumai
Lelkiség
Égi és földi igazságosság
Évközi 25. vasárnap
Gregorián dallamok és a lélek derűje
Egy matutinum emlékeiből
A Bárka Közösség (L´ARCHE)
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Villanófényben a katolikus egyetem
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának tizedik évfordulóján három professzorral készítettünk rövid interjút.
Nyelvvédelem
Egyszer használatos Föld
Lapszél
Egy adat: 62,3 százalék
Élő egyház
Egyházi és állami támogatást is kapott
Tizenöt éves a Boldog Özséb-templom
"ÁVE"
A cselekvő szeretet dicsérete
Hetvenöt éves a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje
Nevelés az igazi szabadságra
Óvoda- és orgonamegáldás Komáromban
A közös zenélés öröme
A Viadana Kórus és Zenekar Péliföldszentkereszten
Erőforrás elítélteknek
Liturgikus sorozat
Élő egyház
Brassói egyházak és nemzeti identitás
A jubiláns König bíboros a püspökkinevezésekről
Fórum
Tizenkét éve a magyar egyház szolgálatában
Egy belga nővér, aki megszeretett minket
Az Olvasó írja
Veni Sancte Szegeden
Könyvespolcra
Keresztény-zsidó teológiai évkönyv 2001-2002
Fórum
Inkább visszaléptünk...
Gyulay Endre a magzati életet "védő" törvényről
Pio atya, a mosolygós szent
Fórum
A vallás nem magánügy
Nem politizálás, hanem a vallásszabadság értelmezése
Beszélgetés Mayer Mihály pécsi püspökkel
Déli harangszó
Ifjúság
Ők már csak így vannak egymással
Krakkói jegyzetek
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Gyerekmaros
Kultúra
Évfordulók
Lemezsarok
Tézisdráma és tragikomédia
Pieta
Ünnep
Szeptemberi fény a kápolna-soron
A Váci Egyházmegye búcsúja
Tanárként s nővérként otthon
Új elöljáró az angolkisasszonyoknál
A szembenézés bátorsága
Cigány búcsú Máriapócson - közösségépítés Hodászon
Mozaik
Felújított óvoda Székesfehérvárott
Magyar múlt és jelen Velencében
Gellért püspök az Amazonas mellől
A gyűlölet ellenében
Könyv a vértanú püspök életéről
Felavatták Magyarország első Szent Kinga-szobrát
Fecskebúcsú
Imádság, András király sírjánál

 

Krakkói jegyzetek

Ők már csak így vannak egymással

Négy napig Krakkóban járt II. János Pál, pápasága során immár nyolcadszor. Most is, mint rendesen, a Ferencesek utcáján álló érseki palotában szállt meg, ahol annak idején Karol Wojtyła néven lakott. Esténként, mielőtt aludni tért, lakosztálya ablakához ment, hogy jó éjszakát kívánjon az ott várakozó, rózsafüzérező tömegnek. A Gazeta Wyborcza pápalátogatásra kiadott különszáma (negyedmillió példányát nyolcvan perc alatt osztották szét) közli a péntek esti, körülbelül ezer emberrel folytatott beszélgetés szövegét:

- Voltatok Torontóban, az Ifjúsági Világtalálkozón? - kérdezte a Szentatya.

- Szeretünk Téged! Szeretünk Téged!

- Én ugyanis voltam.

- Üdvözlünk itthon! Üdvözlünk itthon!

- Ha valaki kérdezné, ez az épület a Ferencesek utcája hármas szám!

- Szeretünk Téged! Szeretünk Téged!

- Torontóról majd holnap mesélek nektek.

- Holnap is jövünk! Holnap is jövünk!

- Most jó éjszakát kívánok Nektek!

- Áldj meg! Áldj meg!

- Jó éjszakát, a holnapi viszontlátásra! Úgy legyen! Áldjon meg benneteket a Mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

- Mindörökkön örökké, ámen!!!

- Tehát holnap!

- Holnap! Holnap!

Karót nyelt tartással

Jönnek az adatok a sajtóban, tömött sorokban jönnek... Megtudtam például, hogy 2000-ben az épülő, még csak szerkezetkész (és most felszentelt) Isteni Irgalmasság Bazilikáját kétmillió lengyel, illetve egymillió külföldi zarándok kereste fel. A külföldiek hetvenhét százaléka európai, tizenöt százaléka amerikai, nyolc(!) százaléka ázsiai - bizony, Koreában és Indiában nem véletlenül nőnek gomba módra a papnevelő intézetek... Az is kiderült, hogy az egymillió külföldi hatvanhárom országból érkezett: elsősorban Szlovákiából (húsz százalék) és az Egyesült Államokból (tizennégy százalék). Magyarország a kilencedik helyen áll e listán, két százalékkal - vagyis húszezer honfitársunk zarándokolt Szent Fausztina nővér lelki birodalmába. Ez bizony nem csekély szám: ki is húzom magam rozoga székemen.

Háromság

A Szentatya a Wawel katedrálisába is ellátogatott, persze, hogy el: a független lengyel állam legszentebb helyét, az ősi koronázó helyet nem hagyhatta ki a sorból. Előbb a szentélyben üldögélt, teljes csöndben: háromnegyed órát zsolozsmázott és elmélkedett. Onnan Nagy Lajos királyunk lánya, Szent Hedvig sírjához ment; végül egy emelőszerkezet segítségével a három lengyel költőfejedelem, Adam Mickiewicz,Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid föld alatti kriptában található sírjához szállították, ahol emléksorokat írt a Szűzanya ikonja alá készített zarándokok könyvébe.

Mindez gyönyörűen szemlélteti az itteni közfelfogást, a sensus communis-t... A szentély, Szent Hedvig és a három nemzeti költőfejedelem: egy lengyel kultúrember számára magától értetődő, megbonthatatlan triász.

Elhatározás kérdése

Vasárnap délelőtt, a szabadtéri pápai szentmisén két és fél millióan álltak az oltár vonzáskörében: a lengyel történelemben korábban soha, sehol nem gyűltek ennyien össze. Prédikációja végén a Szentatya megköszönte a hívek türelmét (böcsületes augusztusi kánikula honolt), majd boldoggá avatott négy lengyel egyházi személyt - az angyalok kórusa már javában hangolt... A négy ünnepelt: Zygmunt Felinski volt varsói érsek, aki szibériai száműzetésben halt meg; Jan Balicki áldozópap, aki a második világháborút megelőzően a przemysli szeminárium rektora volt; Jan Beyzym jezsuita misszionárius, aki életét a leprások gondozásának szentelte Madagaszkáron; és Janina Szymkowiak szerafita rendi szerzetesnővér, aki 1942-ben hunyt el, harminckét évesen. Hozzánk, magyarokhoz talán Janina nővér áll a legközelebb, aki Árpád-házi Szent Margit szívósságával és alázatával gyakorolta a keresztény aszkézist. Csodálatos teremtés: gyerekfejjel elhatározta, hogy szent lesz - és sikerült neki. Mindez emberfeletti, ugyanakkor egészen természetes: a nagy útban nincs semmi, de semmi különös...

Pápai címer és cowboykalap

A lényeg: a helyszín hangulata, a jelenlét varázsa persze örökösen hiányzik a hírügynökségi beszámolókból... A templomokban éjszakázó ezrek és ezrek, a főtéren éneklő-táncoló fiatalok százai, éjféltájt... Nem híranyag, hogy Krakkó minden házának ablakában szentképek, zászlók, a Szentatya bekeretezett portréi virítottak, az üzletek kirakatában szintén... Ugyan miként mutatna egy Köszöntünk, Szentatya! feliratú pápai címer Pesten, valamelyik McDonald´s büfé ablakában? Vagy egy sárga-fehér vatikáni zászló a hatos villamos áramszedőjén? És mit szólna az egyszeri magyar, ha a Váci utcán ferences szerzetesek szökdelnének mellette, fejükön élénkzöld cowboykalappal, az erős napfény ellen? Vagy ha baseballsapkát viselő domonkos novíciusok vásárolnának előtte kebabot valamelyik gyorsétteremben? S ha valaki csak úgy letérdelne, és fejét egy kerti széken ülő apáca ölébe hajtaná, mert elfáradt a több órás várakozásban? Ha a Blaha Lujza téren összegyűlne ötvenezer ember, vajon tiszta maradna-e utánuk az aszfalt?

Na ugye, na ugye, na ugye.

Zsille Gábor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu