|
|
Krakkói jegyzetek Ők már csak így vannak egymással Négy napig Krakkóban járt II. János Pál, pápasága során immár nyolcadszor. Most is, mint rendesen, a Ferencesek utcáján álló érseki palotában szállt meg, ahol annak idején Karol Wojtyła néven lakott. Esténként, mielőtt aludni tért, lakosztálya ablakához ment, hogy jó éjszakát kívánjon az ott várakozó, rózsafüzérező tömegnek. A Gazeta Wyborcza pápalátogatásra kiadott különszáma (negyedmillió példányát nyolcvan perc alatt osztották szét) közli a péntek esti, körülbelül ezer emberrel folytatott beszélgetés szövegét: - Voltatok Torontóban, az Ifjúsági Világtalálkozón? - kérdezte a Szentatya. - Szeretünk Téged! Szeretünk Téged! - Én ugyanis voltam. - Üdvözlünk itthon! Üdvözlünk itthon! - Ha valaki kérdezné, ez az épület a Ferencesek utcája hármas szám! - Szeretünk Téged! Szeretünk Téged! - Torontóról majd holnap mesélek nektek. - Holnap is jövünk! Holnap is jövünk! - Most jó éjszakát kívánok Nektek! - Áldj meg! Áldj meg! - Jó éjszakát, a holnapi viszontlátásra! Úgy legyen! Áldjon meg benneteket a Mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek. - Mindörökkön örökké, ámen!!! - Tehát holnap! - Holnap! Holnap! Karót nyelt tartással Jönnek az adatok a sajtóban, tömött sorokban jönnek... Megtudtam például, hogy 2000-ben az épülő, még csak szerkezetkész (és most felszentelt) Isteni Irgalmasság Bazilikáját kétmillió lengyel, illetve egymillió külföldi zarándok kereste fel. A külföldiek hetvenhét százaléka európai, tizenöt százaléka amerikai, nyolc(!) százaléka ázsiai - bizony, Koreában és Indiában nem véletlenül nőnek gomba módra a papnevelő intézetek... Az is kiderült, hogy az egymillió külföldi hatvanhárom országból érkezett: elsősorban Szlovákiából (húsz százalék) és az Egyesült Államokból (tizennégy százalék). Magyarország a kilencedik helyen áll e listán, két százalékkal - vagyis húszezer honfitársunk zarándokolt Szent Fausztina nővér lelki birodalmába. Ez bizony nem csekély szám: ki is húzom magam rozoga székemen. Háromság A Szentatya a Wawel katedrálisába is ellátogatott, persze, hogy el: a független lengyel állam legszentebb helyét, az ősi koronázó helyet nem hagyhatta ki a sorból. Előbb a szentélyben üldögélt, teljes csöndben: háromnegyed órát zsolozsmázott és elmélkedett. Onnan Nagy Lajos királyunk lánya, Szent Hedvig sírjához ment; végül egy emelőszerkezet segítségével a három lengyel költőfejedelem, Adam Mickiewicz,Juliusz Słowacki és Cyprian Kamil Norwid föld alatti kriptában található sírjához szállították, ahol emléksorokat írt a Szűzanya ikonja alá készített zarándokok könyvébe. Mindez gyönyörűen szemlélteti az itteni közfelfogást, a sensus communis-t... A szentély, Szent Hedvig és a három nemzeti költőfejedelem: egy lengyel kultúrember számára magától értetődő, megbonthatatlan triász. Elhatározás kérdése Vasárnap délelőtt, a szabadtéri pápai szentmisén két és fél millióan álltak az oltár vonzáskörében: a lengyel történelemben korábban soha, sehol nem gyűltek ennyien össze. Prédikációja végén a Szentatya megköszönte a hívek türelmét (böcsületes augusztusi kánikula honolt), majd boldoggá avatott négy lengyel egyházi személyt - az angyalok kórusa már javában hangolt... A négy ünnepelt: Zygmunt Felinski volt varsói érsek, aki szibériai száműzetésben halt meg; Jan Balicki áldozópap, aki a második világháborút megelőzően a przemysli szeminárium rektora volt; Jan Beyzym jezsuita misszionárius, aki életét a leprások gondozásának szentelte Madagaszkáron; és Janina Szymkowiak szerafita rendi szerzetesnővér, aki 1942-ben hunyt el, harminckét évesen. Hozzánk, magyarokhoz talán Janina nővér áll a legközelebb, aki Árpád-házi Szent Margit szívósságával és alázatával gyakorolta a keresztény aszkézist. Csodálatos teremtés: gyerekfejjel elhatározta, hogy szent lesz - és sikerült neki. Mindez emberfeletti, ugyanakkor egészen természetes: a nagy útban nincs semmi, de semmi különös... Pápai címer és cowboykalap A lényeg: a helyszín hangulata, a jelenlét varázsa persze örökösen hiányzik a hírügynökségi beszámolókból... A templomokban éjszakázó ezrek és ezrek, a főtéren éneklő-táncoló fiatalok százai, éjféltájt... Nem híranyag, hogy Krakkó minden házának ablakában szentképek, zászlók, a Szentatya bekeretezett portréi virítottak, az üzletek kirakatában szintén... Ugyan miként mutatna egy Köszöntünk, Szentatya! feliratú pápai címer Pesten, valamelyik McDonald´s büfé ablakában? Vagy egy sárga-fehér vatikáni zászló a hatos villamos áramszedőjén? És mit szólna az egyszeri magyar, ha a Váci utcán ferences szerzetesek szökdelnének mellette, fejükön élénkzöld cowboykalappal, az erős napfény ellen? Vagy ha baseballsapkát viselő domonkos novíciusok vásárolnának előtte kebabot valamelyik gyorsétteremben? S ha valaki csak úgy letérdelne, és fejét egy kerti széken ülő apáca ölébe hajtaná, mert elfáradt a több órás várakozásban? Ha a Blaha Lujza téren összegyűlne ötvenezer ember, vajon tiszta maradna-e utánuk az aszfalt? Na ugye, na ugye, na ugye. Zsille Gábor
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||