|
|
Az Olvasó írja Veni Sancte Szegeden Örömmel közöljük, hogy 2002. szeptember 9-én 18 órakor a szegedi dómban az egyetemi lelkészség megtartotta tanévnyitó szentmiséjét. Ezt követően új közösségek is alakultak a tanulmányaikat most kezdő hallgatókból. Tisztelettel köszönjük, hogy az általunk küldött levelek közlésével segítségünkre voltak abban, hogy minél több hallgatót meg tudjon szólítani a lelkészség. Örülünk, hogy ügyünk, feladatunk fontosságát Önök is átérezték, és támogatásukat adták tevékenységünkhöz. Bízunk benne, hogy a továbbiakban is számíthatunk nagylelkű segítségükre, együttműködésükre. Isten áldását kívánjuk további munkájukra! Kondé Lajos egyetemi lelkész és munkatársai: Hóbár Ágnes és Hortobágyi Attila pasztorális asszisztensek Szembe kell néznünk a valósággal! Nagy örömmel vettem kezembe az Adoremus liturgikus kiadványsorozatuk első példányát és az ezt bevezető írást Verbényi István atyától. Magam is már régóta törekedtem a Bibliát a szentmisén résztvevők kezébe adni, hogy az előre kijelölt részeket ne csak hallgassák, hanem olvassák is: így talán jobban oda tudnak figyelni Isten üzeneteire, és könnyebb megjegyezni az Ige üzenetét. Most ezt egy egész hónapra biztosítja a kiadvány. Köszönet érte a kivitelezőknek! Ennek kapcsán említem meg azt a régóta gyötrő gondot: mi lesz a hívek sorsa, ha pap nélkül maradnak templomaink, falvaink vagy nagyvárosaink plébániái? Ez már szomorú valóság országszerte. Hol tart a hívek liturgiában való aktív részvétele, amit a Christifideles laici pápai apostoli buzdításban II. János Pál oly sokoldalúan felvázolt már 1990 előtt. Ezen belül is külön foglalkozik a világi hívek apostolkodására való felkészítéssel. Vajon hány plébánia készíti fel híveit a templomi felolvasásra, előre gondolván a majdani igeliturgiák vezetésére, laikusok számára végezhető szertartások betanítására (például temetés) és prédikációk előkészítésére. Szembe kell néznünk azzal a valósággal, hogy a paphiány miatt elmaradt szentmisék helyett az igeliturgiákkal kell összetartani a hívek közösségét. A havonta egyszeri misézés e nélkül leszoktatja a híveket a templomba járásról. A jövő egyházáról már most kellene gondoskodni egyházmegyei szinteken! Jó volna tudni, mi történik ebben a kérdésben hazánkban? Azt tudom, hogy sok, teológiát tanult világi hívő van. De hányan jutnak szerephez az egyházközségekben? Mi lehet ennek az oka? Herpy György lelkész A Szent Szilveszter Rendről Semjén Zsolt kitüntetésének mindenki örül. Komoly elismerés ez, de tudnunk kell, hogy nem ő az egyetlen magyar, aki megkapta a Szent Szilveszter Rend nagykeresztje kitüntetést. A háború előtt többek között Kenéz Béla is megkapta, az eucharisztikus kongresszus után. (Az ő kitüntetése kezemen keresztül került a Nemzeti Múzeumba). Hála Istennek azért többen is vannak (voltak) a magyarok között, akik ezt a kitüntetést kiérdemelték. Szentváry Lukács János
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||