A szembenézés bátorsága

Cigány búcsú Máriapócson - közösségépítés Hodászon

A kereszt felmagasztalásának ünnepét választották Máriapócson a katolikus cigány közösségek búcsúnapjává, amelyet szeptember 15-én tartottak. Ez a nap korábban a hodászi egyházközség zarándoklatának hagyományos napja volt, később azonban az egész Hajdúdorogi Egyházmegye, illetve a keleti régió görög katolikus cigány közösségeinek búcsújává lett.

A magyarországi közgondolkodásban sajnos nagyfokú elutasítás él a cigányokkal szemben. Az előítéletek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Az előítéletes gondolkodás azonban többnyire felszínes, csak akkor tarthatja hatalmában az embert, ha nem tekint a dolgok mélyére. A máriapócsi kegykép előtt térdeplő cigányok viszont a lényeg felé fordították a tekintetüket, amikor gyerekeikkel együtt elmélyült imádságba merültek. Úgy tűnt, mintha mindennapi személyes kapcsolatuk lenne a Szűzanyával. Az egyik fiatalember említette, hogy kiment a templomból, mert bűnösségében szégyellt a Szűzanya szemébe nézni. A hitük mélységéről tettek tanúságot ezek az emberek. Öt órán keresztül figyelt a kegyképre az a cigány férfi, aki önfeledten mosolygott, kezét buzgón összetéve imádkozott, de ebbe a hosszú időbe belefért a sírás is, a szomorú, csalódott arckifejezés, majd újra nevetés. Egy idő után tudatosan figyeltem erre az emberre. Megkapó volt az alázatossága, közvetlensége, ahogyan átadta magát az imádságnak. Mint a gyermek, amikor anyjával beszélget. A cigányokban nagyon erős a Mária-tisztelet.

Gelsei Gábor, hodászi parókus, az egyházmegye cigányreferense elmondta, hogy a búcsút megelőzően családostul lelkigyakorlaton vettek részt a hívei. A gyerekek számára nem volt külön program, szüleikkel és nagyobb testvéreikkel együtt imádkoztak, elmélkedtek, énekeltek a hétvégi programon. Újfajta kezdeményezés ez, amely igyekszik figyelembe venni a cigány emberek sajátos igényeit. A lelki töltekezés mellett helye van a jellegzetes cigányfolklórnak: az éneknek, zenének, táncnak. A lelkigyakorlat záróakkordjaként a búcsú kezdetén cigány nyelven hallgathattak liturgiát a résztvevők, pengő gitár kísérte a Mária-énekeket. A prédikáció magyar nyelven szólt, de "cigány stílusban". Érteni kell a nyelvükön - vallja a parókus - hiszen Hodászon a falu lakosságának több mint ötven százalékát a cigányok teszik ki. Gelsei Gábor kilenc éve szolgálja a Mátészalkához közeli településen magyar és cigány híveit. Utóbbiak saját templomukban anyanyelvükön hallgatják vasárnaponként a szent liturgiát. A katolikus cigány közösség mintegy ezer lelket számlál. Gábor atya nemcsak lelki vezetője a közösségnek, hanem minden lehetséges módon segíti beilleszkedésüket.

Hodászon egy speciális, a közösség által létrehozott intézményrendszer működik, amely a hatszáz négyzetméteres közösségi ház, szociális otthon, ifjúsági ház, templom után hamarosan óvodával, kétszáz adagos konyhával bővül. Működik még házgondozói betegápoló szolgálat, anya-gyermek krízisház. Van tehát otthona a közösségnek. Az intézmények alkalmazotti állásait a saját közösségükből kikerülő, megfelelően képzett szakemberek töltik be. Emellett olyan továbbtanulási lehetőségeket is ajánlanak az embereknek, amilyen jellegű munkára szüksége van a közösségnek. A faluban a "magyarok" körében elismerést vált ki a cigány közösség szervezettsége, összetartása, életképessége. A roma közösség fontosnak tartja a hagyomány, a kultúra megőrzését is.

A magyar társadalomnak bátran szembe kell néznie a ténnyel: együtt kell élnünk magyaroknak és cigányoknak. A társadalom peremén élő cigányokat segíteni kell a beilleszkedésben. Emberi méltóságuk tiszteletben tartásává, kultúrájuk értékeinek elismerésével, munkahelyteremtéssel, megfelelő oktatással és neveléssel. Ezen a téren az egyház sokat tehet - és látható, hogy sok helyütt meg is tesz mindent, ami lehetséges.

Kovács Ágnes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu