Indulás és...

Egy zarándoklat emlékeiből

Indulunk. Indulunk otthonról, magunkban vagy családostól, iskolából, egyházközségből, indulunk zászlóval, táblával, indulunk ismerőst, testvért, barátot köszöntő mosollyal, indulunk a lombok közt sikló napsütéstől melegedő szívvel.

Ha ezren és százezren kiáltják, hogy Istent akarjuk, akkor talán meghallják, és figyelembe veszik. Isten nélkül nincs tízparancsolat, tízparancsolat nélkül nincs erkölcs. (Mindszenty József)

Városmajor, szeptember 14., reggel hét óra. A templomhoz érkezünk, hogy onnan induljuk tovább egy másik templomhoz. Bíró László püspök mondja majd, hogy Istentől induló, s Hozzá érkező életünket példázza ez a zarándoklat. Most templomtól templomig megyünk, most ima és ének ernyője fölöttünk, azon keresztül mosolyog ránk a Teremtő, most motoros rendőrök vigyázzák az utat előttünk, kerékpáros fiatalok óvják "oldalszárnyunkat", Máltai mentők itatják a szomjazót, s ígérnek támaszt az esetleg kidőlőnek. Most ünnepelünk és emlékezünk: ötvenöt évvel ezelőtt ugyanezt az utat járta be százezer férfi, majd ugyanennyi nő és fiatal, boldog emlékű, utolsó hercegprímásunk, Mindszenty József vezetésével. Vajon van-e velünk olyan, aki akkor is ezen az úton járt templomtól templomig? Akkor már csak néhány év volt hátra a szocialista diktatúra teljes győzelméig, akkor már fortyogott a gyűlölet minden keresztény és minden magyar ellen, akkor már túráztatták a nagy fekete autók motorját, már hirdették, hogy a vallás magánügy. Akkor még százezrek kiáltották: Istent akarjuk!

Most indulunk. Bíró László püspök atya buzdít: Emlékezni jöttünk, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Tanúságot tenni jöttünk, Istenről, egy másik dimenzióról, amely nélkül nem épülhet a világ. Tanúskodni jöttünk mert kell, hogy a szellem uralkodjék az anyag fölött. Tanúskodni jöttünk egymás számára, hogy vagyunk, hogy örülünk egymásnak, tanúskodni a társadalom számára, hogy jó, építő a szándékunk.

Tízparancsolat nélkül nincs erkölcs... Tapasztaljuk az erkölcs hiányát a politikában és a hétköznapokban egyaránt. Amikor a házasságról parlamentek döntenek, a "többség" engedélyez erkölccsel szembenálló élet- és halálmódokat, akkor az erkölcsről levált a törvény. Amikor hazugságok mételyezik a közéletet, szinte természetes, hogy a hétköznapokból is eltűnik az erkölcs. Most indulunk, most megyünk, lábunk egyre nehezül az olajcseppes aszfalton, most reklámtáblák szlogenjei közt utat kereső imánk, pöfögő autósorokat ámulatba ejtő énekünk krisztusi-szelíden emelkedik a nyárvégi lombok fölé. A családokért, hogy a szeretet fundamentumai legyenek, az ifjúságért, hogy erős és romlatlan legyen, a politikusokért, akiknek szava és tette beleszövődik sok millió ember életébe, a politikusokért, hogy szavuk és tettük ne pusztítson, hanem éltessen.

Apostolok Királynéja... Hitvallóknak Királynéja... Magyarország Nagyasszonya, Tiszta Szűz. Szentatyánkért, egyházunkért, drága magyar népünkért, Hazánkért... Kérjed a te Szent Fiadat... Kérjed bűneink miatt, kérjed jó szándékainkért, kérjed ellenségeinkért, kérjed fáradozásainkért, erőfeszítéseinkért, kérjed hívőkért és tagadókért. Kérjed, akit méhedben hordozni méltó voltál, akit a templomban megtaláltál, aki érettünk vérrel verejtékezett, kérjed, aki érettünk a keresztet hordozta, akit érettünk keresztre feszítettek, kérjed, aki föltámadott a halálból.

Szegény magyar ifjúság, szegény magyar nép! - kiált Kerényi Lajos atya -, mi lesz veled erkölcs nélkül!? Csak Jézus Krisztus képes kérdéseinkre választ adni, csak ő ad megnyugtató értelmezést az életünknek. Szülők, nevelők, ifjak, keresztények, jöjjetek! Vallások, művészetek, pártok! Ne bántsuk, mi, magyarok egymást, fogjunk össze! Álljon előttünk Mindszenty bíboros, régebbi korból Pázmány Péter példája, azok példája, akik kérlelhetetlenek, bátrak voltak, nem ismertek megalkuvást. Bármilyen nagy legyen a világ csábítása, maradjuk hűségesek Krisztus igaz egyházához lelkünk legmélyéig, maradjunk hűségesek magyar nemzetünkhöz, szülőföldünkhöz, hazánkhoz.

Oltalmad alá futunk, Istennek Szent Anyja. Könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején. Oltalmazz meg minket minden veszedelemtől. Mi Asszonyunk, mi Közbenjárónk, mi Szószólónk. Engeszteld meg értünk Szent Fiadat, ajánlj minket Szent fiadnak, mutass be minket Szent Fiadnak! Amen.

Óvd meg lelkünket a csalások, becsapások, letagadások, képmutatások csapdáitól. Szabadíts meg mások rám fordított idejének ellopásától. Horváth Zoltán atya Belon Gellértet idézi, akit XXIII. János pápa nevezett ki püspökké, de a magyar szocialista diktatúra nem engedte, hogy fölszenteljék.

Tízparancsolat nélkül nincs erkölcs. Szederkényi Károly atya ismét Mindszety bíborost idézi: A vallás és az erkölcs magánügy lett, a bűn azonban közügy. Ma is aktuális ez, ma is azt akarják elhitetni: a vallás magánügy. Ne zavarjuk a világ életét vallásos életünkkel, tetteinkkel.

Benzinkúttól benzinkútig ér a sorunk, óriásplakátok, kisebb és nagyobb árudák szegélyezik utunkat. Te vagy földi éltünk Vezércsillaga - énekeljük -, a dallam felszáll, a földi életet vezérlő hatalmas táblák holnap is az út mentén lesznek. Hányan lehetünk? Talán húszezren, talán kevesebben. A kereszténység sohasem maradhat csak a templomokban. Jó tetteiteknek látszania kell, hogy dicsőítsék a Mennyei Atyát. Ha igent mondtatok, jellé kell lennetek a világban!

Boldogok a lelki szegények azok, akik tudják, hogy mi a szabadság. Blanckenstein Miklósatya beszél arról, hogy a lelki szegényeknek is lehet a birtokukban ez-az. Lakás, munkahely, ruha, miegymás, ami kell. De egy dolog izgatja őket igazán a lelki szegényeket: Mit jelent szabadnak lenni a szeretetben.

Ez az: szabadnak lenni, boldognak lenni. Nem sajnálni időt, sajgó bütyköt, szomjas torkot. Megérkezni Máriaremetére, beterelődni kijelölt helyünkre a bazilika kertjében.

Kezdődik az ének, kezdődik a szent áldozat. Paskai László bíboros atya, Bíró László és Spányi Antal püspök, atyák, nővérek, tanárok, diákok, szülők, s mi mind, letelepedve a sárgult fűben énekeljük: Boldogasszony Anyánk...

Az ember erkölcsi lény, ma mégsincs szó erkölcsiségről, vagy ha igen, csak emberi, és ember által megváltoztatható normákról. Pedig nem az ember által szerkesztett törvények, hanem az Istentől eredő norma adja meg az emberi élet erkölcsi értékét - mondja a bíboros atya.

A szentmisének vége, indulunk újra, küldetésünk van. Templomtól templomig jártunk, most buszra nyomulunk, zsúfolt villamoson csinálunk helyet - nem magunknak, ma még nem - egymásnak. Templomtól templomig jártunk, most haza indulunk. Most a holnapra indulunk, hazánk, magyarságunk, hitünk hétköznapjaiba indulunk. Most nem lesz előttünk délceg rendőr, most nem védi oldalunkat bátor fiatal, most eső is veri majd arcunk, gödör ficamítja bokánkat. Most szomjazni fogunk, s várnunk kell, míg fölemelnek, ha elbukunk.

Most indulunk, újra indulunk.

Szikora József

Fotó: Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu