|
|
Inkább visszaléptünk... Gyulay Endre a magzati életet "védő" törvényről
A magzati élet védelméről szóló törvény vitája tíz esztendővel ezelőtt a magyar társadalom jelentős részében élénk érzelmeket váltott ki. Sokan egyszerűen abortusztörvénynek nevezték, mert sokkal inkább az élet ellen foglalt állást a magzatelhajtás könnyítésével. Gyulay Endre szeged- csanádi püspök a törvénytervezet parlamenti vitája idején - 1992-ben - lapunkban a következőket írta ezzel kapcsolatban: "Azt hiszem, nagy vízválasztó lesz a törvény. A szavazáskor kiderül, ki milyen erkölcsi szinten áll, milyen komolyan akarja a magyar nép jövőjét szolgálni, mennyire emberszerető, nem pedig a hasznosság és emberi szenvedélyek szolgája." Tíz évvel a törvény megszületése után azt kérdeztük Gyulay Endre püspök úrtól: hol tartunk ma az élet tiszteletében? - Nem túl sokat változott a magyar társadalom állapota ebből a szempontból. Ugyanakkor elismerést érdemel, hogy az Orbán-kormány, illetve a mostani kormány egyaránt komolyan veszi a gyermekek anyagi ellátottságát. Az abortusztörvény talán még liberálisabbá vált tíz év alatt. Az iskolai fölvilágosítás - ami általában a fogamzás meggátlását jelenti, azzal a céllal, hogy minél korábban el lehessen kezdeni a szexuális életet - nem a tisztaságra nevel, hanem fölvilágosítás arra, hogyan lehet nagyobb élvezettel és kevésbé veszélyesen - a "veszély" a gyermeket jelenti - nemi kapcsolatot létesíteni. A törvényhozásban és a fölvilágosításban, illetve a nevelésben nem abba az irányba halad az ország - s nem is az egyház tanításához mérten -, ami az embert, s nem pusztán az ösztöneit szolgálná. A szexuális és egyéb erőszakos bűncselekmények nagy száma mind azt jelzi, hogy sokakban nincs elég fegyelmezettség, nem tudnak emberi módon élni. Mindenképpen meg kell említenem a tv2 "csodálatos" új műsorát, amely olyan szabadosságról tesz tanúságot - iskolaigazgatók és mások fordultak hozzám ebben az ügyben -, ami nem arra való, hogy neveljen, értékeket szabadítson föl, hanem csak az ösztönszintű szenvedélyeket engedi útjára. Felelőtlen kijelentések hangzanak el, meggondolatlan képek sora pörög, amelyeket a fiatalság egy része - sajnos - dicsőít. Ezért végül is azt kell mondanom: visszaléptünk, mintsem előbbre, s komolyan el kellene gondolkodniuk a vezetőknek és a nevelőknek arról: hogyan tovább? Amikor az élet védelméről van szó, nem lehet megkerülni a családot, a házasságot. - Nagyon közeledünk bizonyos nyugati mintákhoz, amelyek utánzása egyáltalán nem biztos, hogy előnyünkre válik. A házasságból ma sokszor éppen a házasság hiányzik. Kevés azon kapcsolatok száma - viszonyítva ahhoz, ahányan úgynevezett házas kapcsolatra lépnek -, amelyekben valódi meggondolások alapján kötnek szövetséget a felek. Gyakorlattá vált a próbaházasság. A mai fiatal nehezen tudja kimondani úgy, hogy tartalma legyen: örökre. A "holtomiglan" valójában azt jelenti: amíg jónak látják, s utána megy ki-ki a maga útján. Sok esetben még akkor is így van ez, ha jó szándékú volt az elhatározás. Hiányzik a tűrőképesség, a másikkal való szellemi-lelki kapcsolat, annak tudatosítása, hogy a házasság nem ágyban születik, s nem ott dől el - nincs, aki fölvilágosítsa erről az ifjúságot. Amikor jegyesoktatásra, majd házasságra sor kerül, a legtöbbször már túl késő van ehhez. Az egyházi iskolák, az ott folyó nevelés nem segíthet ebben? - Sokat jelenthet, ha az onnan kikerültek valóban komolyan veszik a kapott nevelést. Túl kevesen vannak azonban még olyanok, akik közülük már eljutottak a felelős életig. Mindazonáltal annyi bizonyos, hogy legtöbbjük gondolkodásmódban, a másik nemhez való kapcsolatban vagy a homoszexualitásról való vélekedésben más világot képvisel. Természetesen a családnak is hozzá kellene járulnia a változtatáshoz. Antall József folyamatosan hangoztatta: Magyarországnak erkölcsi állapota a legsúlyosabb gondja. - Úgy látom, legalább ötven százalékkal rosszabb a helyzet, mint volt akkoriban, de ha százötven százalékos romlást említenék, azt hiszem, akkor sem tévednék túl sokat. Elmer István
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||