Uj Ember

2002.09.22
LVIII. évf. 38. (2825.)

Megjelent az októberi liturgikus imafüzet

Főoldal
Címlap
Indulás és...
Egy zarándoklat emlékeiből
Hit és tudomány párbeszéde
Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Német és szlovák választási körlevél
Krisztus Európa reménye
A társadalom laboratóriumai
Lelkiség
Égi és földi igazságosság
Évközi 25. vasárnap
Gregorián dallamok és a lélek derűje
Egy matutinum emlékeiből
A Bárka Közösség (L´ARCHE)
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Villanófényben a katolikus egyetem
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának tizedik évfordulóján három professzorral készítettünk rövid interjút.
Nyelvvédelem
Egyszer használatos Föld
Lapszél
Egy adat: 62,3 százalék
Élő egyház
Egyházi és állami támogatást is kapott
Tizenöt éves a Boldog Özséb-templom
"ÁVE"
A cselekvő szeretet dicsérete
Hetvenöt éves a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje
Nevelés az igazi szabadságra
Óvoda- és orgonamegáldás Komáromban
A közös zenélés öröme
A Viadana Kórus és Zenekar Péliföldszentkereszten
Erőforrás elítélteknek
Liturgikus sorozat
Élő egyház
Brassói egyházak és nemzeti identitás
A jubiláns König bíboros a püspökkinevezésekről
Fórum
Tizenkét éve a magyar egyház szolgálatában
Egy belga nővér, aki megszeretett minket
Az Olvasó írja
Veni Sancte Szegeden
Könyvespolcra
Keresztény-zsidó teológiai évkönyv 2001-2002
Fórum
Inkább visszaléptünk...
Gyulay Endre a magzati életet "védő" törvényről
Pio atya, a mosolygós szent
Fórum
A vallás nem magánügy
Nem politizálás, hanem a vallásszabadság értelmezése
Beszélgetés Mayer Mihály pécsi püspökkel
Déli harangszó
Ifjúság
Ők már csak így vannak egymással
Krakkói jegyzetek
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Gyerekmaros
Kultúra
Évfordulók
Lemezsarok
Tézisdráma és tragikomédia
Pieta
Ünnep
Szeptemberi fény a kápolna-soron
A Váci Egyházmegye búcsúja
Tanárként s nővérként otthon
Új elöljáró az angolkisasszonyoknál
A szembenézés bátorsága
Cigány búcsú Máriapócson - közösségépítés Hodászon
Mozaik
Felújított óvoda Székesfehérvárott
Magyar múlt és jelen Velencében
Gellért püspök az Amazonas mellől
A gyűlölet ellenében
Könyv a vértanú püspök életéről
Felavatták Magyarország első Szent Kinga-szobrát
Fecskebúcsú
Imádság, András király sírjánál

 

Inkább visszaléptünk...

Gyulay Endre a magzati életet "védő" törvényről


A magzati élet védelméről szóló törvény vitája tíz esztendővel ezelőtt a magyar társadalom jelentős részében élénk érzelmeket váltott ki. Sokan egyszerűen abortusztörvénynek nevezték, mert sokkal inkább az élet ellen foglalt állást a magzatelhajtás könnyítésével. Gyulay Endre szeged- csanádi püspök a törvénytervezet parlamenti vitája idején - 1992-ben - lapunkban a következőket írta ezzel kapcsolatban: "Azt hiszem, nagy vízválasztó lesz a törvény. A szavazáskor kiderül, ki milyen erkölcsi szinten áll, milyen komolyan akarja a magyar nép jövőjét szolgálni, mennyire emberszerető, nem pedig a hasznosság és emberi szenvedélyek szolgája." Tíz évvel a törvény megszületése után azt kérdeztük Gyulay Endre püspök úrtól: hol tartunk ma az élet tiszteletében?

- Nem túl sokat változott a magyar társadalom állapota ebből a szempontból. Ugyanakkor elismerést érdemel, hogy az Orbán-kormány, illetve a mostani kormány egyaránt komolyan veszi a gyermekek anyagi ellátottságát.

Az abortusztörvény talán még liberálisabbá vált tíz év alatt. Az iskolai fölvilágosítás - ami általában a fogamzás meggátlását jelenti, azzal a céllal, hogy minél korábban el lehessen kezdeni a szexuális életet - nem a tisztaságra nevel, hanem fölvilágosítás arra, hogyan lehet nagyobb élvezettel és kevésbé veszélyesen - a "veszély" a gyermeket jelenti - nemi kapcsolatot létesíteni. A törvényhozásban és a fölvilágosításban, illetve a nevelésben nem abba az irányba halad az ország - s nem is az egyház tanításához mérten -, ami az embert, s nem pusztán az ösztöneit szolgálná.

A szexuális és egyéb erőszakos bűncselekmények nagy száma mind azt jelzi, hogy sokakban nincs elég fegyelmezettség, nem tudnak emberi módon élni. Mindenképpen meg kell említenem a tv2 "csodálatos" új műsorát, amely olyan szabadosságról tesz tanúságot - iskolaigazgatók és mások fordultak hozzám ebben az ügyben -, ami nem arra való, hogy neveljen, értékeket szabadítson föl, hanem csak az ösztönszintű szenvedélyeket engedi útjára. Felelőtlen kijelentések hangzanak el, meggondolatlan képek sora pörög, amelyeket a fiatalság egy része - sajnos - dicsőít. Ezért végül is azt kell mondanom: visszaléptünk, mintsem előbbre, s komolyan el kellene gondolkodniuk a vezetőknek és a nevelőknek arról: hogyan tovább?

Amikor az élet védelméről van szó, nem lehet megkerülni a családot, a házasságot.

- Nagyon közeledünk bizonyos nyugati mintákhoz, amelyek utánzása egyáltalán nem biztos, hogy előnyünkre válik. A házasságból ma sokszor éppen a házasság hiányzik. Kevés azon kapcsolatok száma - viszonyítva ahhoz, ahányan úgynevezett házas kapcsolatra lépnek -, amelyekben valódi meggondolások alapján kötnek szövetséget a felek. Gyakorlattá vált a próbaházasság. A mai fiatal nehezen tudja kimondani úgy, hogy tartalma legyen: örökre. A "holtomiglan" valójában azt jelenti: amíg jónak látják, s utána megy ki-ki a maga útján. Sok esetben még akkor is így van ez, ha jó szándékú volt az elhatározás. Hiányzik a tűrőképesség, a másikkal való szellemi-lelki kapcsolat, annak tudatosítása, hogy a házasság nem ágyban születik, s nem ott dől el - nincs, aki fölvilágosítsa erről az ifjúságot. Amikor jegyesoktatásra, majd házasságra sor kerül, a legtöbbször már túl késő van ehhez.

Az egyházi iskolák, az ott folyó nevelés nem segíthet ebben?

- Sokat jelenthet, ha az onnan kikerültek valóban komolyan veszik a kapott nevelést. Túl kevesen vannak azonban még olyanok, akik közülük már eljutottak a felelős életig. Mindazonáltal annyi bizonyos, hogy legtöbbjük gondolkodásmódban, a másik nemhez való kapcsolatban vagy a homoszexualitásról való vélekedésben más világot képvisel. Természetesen a családnak is hozzá kellene járulnia a változtatáshoz.

Antall József folyamatosan hangoztatta: Magyarországnak erkölcsi állapota a legsúlyosabb gondja.

- Úgy látom, legalább ötven százalékkal rosszabb a helyzet, mint volt akkoriban, de ha százötven százalékos romlást említenék, azt hiszem, akkor sem tévednék túl sokat.

Elmer István

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu