Lemezsarok

Évfordulók

Az elmúlt héten két, közelmúltban elhunyt felejthetetlen művészünk születésnapjára emlékeztünk. Szeptember 18-án lett volna nyolcvanhat éves a Magyar Állami Operaház Örökös Tagja, Simándy József, akit - bár ezt a titulust még nem ítélték oda senkinek - páratlan tehetsége okán joggal nevezhetünk a Nemzet Dalnokának. Eleinte saját kedvére énekelgetett szaktársainak, barátainak, fellépett az albertfalvi műkedvelőknél, a templomban Bach Máté-passiójának evangélistája volt. Barátai biztatására Posszert Emíliánál kezdett énekelni tanulni, majd két és fél esztendő múltán először a Városi Színház, majd az Operaház kórusába került. 1944-ben már magánénekesi szerződést kapott, ám a következő év tavaszán az akkori zűrzavaros politikai helyzetben szilenciumra ítélték. A megkeseredett fiatalember már-már kántornak készült, ám egy véletlen találkozásnak köszönhetően Vaszy Viktor szerződést ajánlott neki Szegedre, ahol 1946. március 12-én a Carmen tenorfőszerepével megkezdődött fényes karrierje, és 1947. szeptember 1-jétől már a Magyar Állami Operaház szerződtetett tagja. Sorra kapta az operairodalom legszebb tenorfőszerepeit, és alakításról alakításra vált egyre nyilvánvalóbbá páratlan tehetsége. És ez a kiváló adottságokkal rendelkező, végtelenül szerény művész alázattal, roppant önfegyelemmel minden hangért keményen megdolgozott. Talentumait Isten ajándékaként kezelte, s hogy jól sáfárkodott velük, mi sem igazolja jobban: világkarriert futhatott volna be, ám ő ragaszkodott hazájához. Hazám, hazám, te mindenem. Tudom, hogy mindenem neked köszönhetem... - énekelte, ki tudja, hányszor, s ebben az áriában, illetve a Bánk bán címszerepében fogalmazta meg mindazt, amit a hitről, a hűségről, a hazaszeretetről és a magyarságról magáénak vallott. Megszámlálhatatlan opera-, operett-, hangverseny- és dalfelvétel jelzi művészi skálája sokoldalúságát. A Bánk bán és az Othello filmváltozatában kivételes színészi képességeinek is tanúbizonyságát adta. Az aktív pályától 1980. június 5-én az említett Verdi-opera címszerepében, ám 1984-ben, a Magyar Állami Operaház centenáriuma alkalmából teljesen felújított Ybl palotában még három alkalommal magára öltötte a nagyúr jelmezét a Bánk bán második felvonásának első jelenetében, s tette ezt két évvel később, utolsó színpadi fellépésekor a Szegedi Nemzeti Színházban. Pedagógusként sok, ma már befutott művészt vezetett be a pálya rejtelmeibe. Életének hátralevő részében is járta a világot, öregbítvén a magyar zenekultúra hírét. Utolsó éveiben, amikor már megkopott egészsége, templomok kórusairól csendült fel a jól ismert hang. Születésnapján a Hungaroton Classicnál megjelent árialemezét és a Bánk bán 1968-ban rögzített, legendás szereposztású teljes felvételét ajánljuk.

* * *

Sinkovits Imre, a Nemzet Színésze szeptember 21-én töltené be 74. életévét. E sorok írója osztozik a művész fia, Sinkovits-Vitai András nézetével, édesapja nem halt meg, ma is köztünk van, csak pihen. Hála a technikának, valamelyik rádió- vagy tévéadón nap nap után hallani jellegzetes hangját, gyönyörű orgánumát, utánozhatatlanul szép, érthető magyar beszédét. Hitét, magyarságtudatát bármilyen körülmények között is vállaló, művészek között egyedülállóan példaértékű családi életet élő nagyszerű ember volt. 1956 egyik központi szereplője, akit ezért az akkori politikai hatalom szilenciumra ítélt, ám tehetségét nem tudta elnyomni sem a József Attila Színházba történt ötéves száműzés, sem az állambiztonságiak éveken át tartó zaklatása. A cserkészéletben tanultak mélyen a szívébe vésődtek, így minden megpróbáltatás ellenére mindvégig meg tudta őrizni tartását, jellemét, s tiszta lélekkel nézhetett embertársai szemébe. Nagy lélek volt, segített mindenkinek mindenütt, ahol tudott, s ahol kérték. Anyagilag támogatott templom- és orgonafelújítást, a külföldről hazatérő - nehéz körülmények között élő - cserkésztársakat, részt vett megszámlálhatatlan jótékonysági esten. Színházi és filmszerepei mellett - ha éppen volt ideje rá - családjával, Gombos Katalin művésznővel és fiával, Andrással, járta a világot. Vitte távol élő honfitársainknak a magyar haza üzenetét. Különösen sokszor fordult meg Erdélyben. Legendás barátság fűzte a kortárs magyar irodalom egyik legkiválóbb képviselőjéhez, Sütő Andráshoz. Tanítómesterének és atyai barátjának vallotta Németh Lászlót, Illyés Gyulát, Keresztury Dezsőt. Eljátszotta a világirodalom nagy alakjait, de fő küldetésének tartotta a magyar írók színdarabjainak sikerre vitelét. Filmszerepeiben is maradandót alkotott. Versmondását számos felvétel őrzi. Születésnapjára emlékezvén a Hungaroton által halála után kiadott ...mondd, ahogy Isten adta mondanod... című CD-t ajánljuk.

Spangel Péter

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu