Közösségek, lelkiségi mozgalmak

Az új közösségek eredetisége gyakran abban áll, hogy férfiakból és nőkből, klerikusokból és világi Krisztus-hívőkből, cölebsz és házas emberekből álló vegyes csoportok egy sajátos - olykor valamely hagyományos formát követő, olykor a mai társadalom követelményeihez igazodó - stílusban élnek.

Az Istennek szentelt élet, az Isten és a felebarát iránti szeretet kettős parancsának szoros egységét mutatja. (részletek II. János Pál: Megszentelt élet kezdetű apostoli buzdításából)

A Bárka Közösség (L´ARCHE)

Nem vagyunk mindnyájan arra hivatottak, hogy rendkívüli dolgokat hajtsunk végre, hanem arra, hogy nagyon egyszerű hétköznapi munkát végezzünk rendkívüli szeretettel... (Jean Vanier)

A Bárka Közösség története 1964-ben indult Franciaországban. A kanadai származású Jean Vanier (Kanada néhai főkormányzója, George Vanier fia) az evangéliumi szeretet szellemében életközösséget vállalt két értelmi fogyatékos férfival, akiket befogadott Trosly-Breuil-ben vásárolt házába. Célja nem egyszerűen a segítségnyújtás volt, hanem az, hogy egymás elfogadásával kölcsönösen növekedjenek a hitben. A közösséget jelképező bárka később világszerte a megmenekülés, a fennmaradás és a szerető gondoskodás szimbóluma lett. A fogyatékosok, értelmi sérültek helyzete sokszor megoldatlan. A családban maradók - megfelelő segítség hiányában - súlyos terhet jelentenek idősödő szüleiknek és közvetlen környezetüknek. Az intézetekbe kerülőknek pedig a zsúfoltság miatt a személyes kapcsolatteremtés lehetősége válik lehetetlenné, hiszen a sérültek egyéni sajátosságait ezeken a helyeken kevéssé tudják figyelembe venni. A Bárka új formát keresett, ahol a sérültek megőrizhetik emberi méltóságukat, kibontakoztathatják valódi értékeiket, és a közösségen belül végleges otthonra találhatnak. Valószínűleg Vanier karizmatikus, sugárzó egyéniségének is köszönhető, hogy példája egyre több követőre talált. (1971-ben több mint 12 000 fogyatékos részvételével vezetett lourdes-i zarándoklatot.) Egymás után alakultak közösségek Európában, Amerikában, Afrikában, Ausztráliában... Ma harminc országban több mint száz közösség működik. A hallatlan munkabírású alapító szellemi, lelki, pedagógiai tapasztalatai, elmélkedései könyv formájában is napvilágot láttak.

Magyarországon a Nemzetközi Bárka Szövetség, valamint hazai és külföldi adományozók támogatásával 1991 szeptemberében nyílt meg az első Bárka Otthon Dunaharasziban. A bentlakók napközben foglalkoztató, alkotótevékenységet folytathatnak az otthonok körül kialakult kézműves műhelyekben. 1992-ben létesült egy újabb otthon, melyben a sérültek nem pusztán családra találtak, hanem munkát is kaptak. A Bárka Kézműves Műhely időközben már egy többfunkciós, rehabilitációs épületben üzemel, melyet pályázati pénzekből alakítottak ki. Az otthonok működését orvos, pszichológus, pszichiáter segíti. A súlyosan sérültek gyertyaöntéssel, gyöngyfűzéssel "termelőmunkát" végeznek. A segítők pedig szintentartó, fejlesztő-, zene és tánc-, rajz- és manuálterápiás foglalkozásokat tartanak számukra. A műhelyekben folyamatosan zajlik az élet: az otthonlakók szőnyegeket, díszpárnákat, falvédőket készítenek, illetve díszborítékokat, képeslapokat, füzeteket gyártanak. A munka a fogyatékosoknak nem pusztán hasznos időtöltés, készségfejlesztés, hanem közösségi együttlét, és az alkotás révén állandó örömforrás is.

Jean Vanier Maria-Heléne Mathieu mellett társalapítója a Bárka testvérközösségének, a Hit és FényMozgalomnak (Új Ember 2002. 06. 16.), mely a családban élő sérültek és hozzátartozóik összefogására, támogatására szerveződött 1971-ben.

(pallós)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu