Uj Ember

2002.09.22
LVIII. évf. 38. (2825.)

Megjelent az októberi liturgikus imafüzet

Főoldal
Címlap
Indulás és...
Egy zarándoklat emlékeiből
Hit és tudomány párbeszéde
Tízéves a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Német és szlovák választási körlevél
Krisztus Európa reménye
A társadalom laboratóriumai
Lelkiség
Égi és földi igazságosság
Évközi 25. vasárnap
Gregorián dallamok és a lélek derűje
Egy matutinum emlékeiből
A Bárka Közösség (L´ARCHE)
Közösségek, lelkiségi mozgalmak
A hét liturgiája
(A év)
Katolikus szemmel
Villanófényben a katolikus egyetem
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításának tizedik évfordulóján három professzorral készítettünk rövid interjút.
Nyelvvédelem
Egyszer használatos Föld
Lapszél
Egy adat: 62,3 százalék
Élő egyház
Egyházi és állami támogatást is kapott
Tizenöt éves a Boldog Özséb-templom
"ÁVE"
A cselekvő szeretet dicsérete
Hetvenöt éves a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje
Nevelés az igazi szabadságra
Óvoda- és orgonamegáldás Komáromban
A közös zenélés öröme
A Viadana Kórus és Zenekar Péliföldszentkereszten
Erőforrás elítélteknek
Liturgikus sorozat
Élő egyház
Brassói egyházak és nemzeti identitás
A jubiláns König bíboros a püspökkinevezésekről
Fórum
Tizenkét éve a magyar egyház szolgálatában
Egy belga nővér, aki megszeretett minket
Az Olvasó írja
Veni Sancte Szegeden
Könyvespolcra
Keresztény-zsidó teológiai évkönyv 2001-2002
Fórum
Inkább visszaléptünk...
Gyulay Endre a magzati életet "védő" törvényről
Pio atya, a mosolygós szent
Fórum
A vallás nem magánügy
Nem politizálás, hanem a vallásszabadság értelmezése
Beszélgetés Mayer Mihály pécsi püspökkel
Déli harangszó
Ifjúság
Ők már csak így vannak egymással
Krakkói jegyzetek
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Gyerekmaros
Kultúra
Évfordulók
Lemezsarok
Tézisdráma és tragikomédia
Pieta
Ünnep
Szeptemberi fény a kápolna-soron
A Váci Egyházmegye búcsúja
Tanárként s nővérként otthon
Új elöljáró az angolkisasszonyoknál
A szembenézés bátorsága
Cigány búcsú Máriapócson - közösségépítés Hodászon
Mozaik
Felújított óvoda Székesfehérvárott
Magyar múlt és jelen Velencében
Gellért püspök az Amazonas mellől
A gyűlölet ellenében
Könyv a vértanú püspök életéről
Felavatták Magyarország első Szent Kinga-szobrát
Fecskebúcsú
Imádság, András király sírjánál

 

A cselekvő szeretet dicsérete

Hetvenöt éves a Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje

A régi Magyarország városainak, falvainak képéhez hozzátartoztak a koldusok. A polgárok, gazdák többsége jószívű volt, s megszánta a rászorulókat egy-egy szelet kenyérrel, tányér levessel. A települések irányítói azonban már korántsem voltak ilyen irgalmasok. Sok helyütt szegényházba, koldusotthonba küldték a szerencsétleneket. Az ottani rossz ellátást, a gyakran rideg, megalázó elbánást a legtöbben csak nehezen viselték el, de mivel más lehetőségük nem volt, kénytelenek voltak beletörődni halálukig tartó bezártságukba. Ám náluk is rosszabbul jártak azok a koldusok, akik nem fértek el a mindig szűkös szegényházakba: őket a városok vezetése zsandárral, később csendőrrel vagy rendőrrel igyekezett a kéregetésben megakadályozni.

Nem volt ez másképpen a hetvenöt évvel ezelőtti Egerben sem. Az érseki székhely katolikus lakossága régóta szégyenkezett a koldusok méltatlan állapota miatt. Az is tudott volt, hogy sokan közülük öregségükre lettek földönfutókká, de mivel szégyellték a kéregetést, éheztek, nyomorogtak. Hivatalos segítő intézkedés mégsem történt, egészen addig, míg 1927-ben Oslay Oszvald, a ferencesek kolostorának házfőnöke és Trák Géza polgármester cselekvésre nem szánta magát.

Az általuk megalapított és később Egri Normának nevezett szegénygondozási rendszer egyszerre épített a társadalomra, az egyházra és a városra. A polgárok immár nem a koldusoknak adták át az alamizsnát, hanem gyűjtő hölgyeknek, akik a város legelőkelőbb családjaiból önként vállalták ezt a feladatot. Az így befolyt pénz kezelését, a rászorulók nyilvántartását a városi tisztviselők végezték.

A munka java egy maroknyi, önfeláldozó fiatal nőnek jutott. Páhók Mária Franciska és Kroumann Mária Franciska négy társukkal a Szent Ferenc-i szegénység szellemét követve fáradhatatlanul járták a várost. Felkutatták a szegényeket, főleg munkaképtelen, beteg, öreg embereket, családokat. Nem vitték őket a szegényházba, hanem otthonukban vagy kisebb lakásokat bérelve gondozták őket: főztek, mostak, takarítottak rájuk, s ha kellett, ápolták is a magatehetetleneket. Aki viszont többé-kevésbé munkabíró volt, arra ház körüli feladatokat bíztak.

A szegényekkel foglalkozók lelkesedését és elszántságát látva, Oslay Oszvald 1927 szeptemberében Ferences Szegénygondozó Rend néven közösséggé szervezte őket. Az új szerzetesrend hamarosan gyors növekedésnek indult. Minden évben számos lány kérte fölvételét az időközben a Nógrád megyében, az Ipoly partján fekvő Ludányba áthelyezett központi házba.

Az Egri Norma 1927 után számos helyen honosodott meg, sőt, 1936-ban az akkori belügyminiszter kötelezővé is tette bevezetését. Protestáns városokban a gondozást diakonisszákra bízták, a katolikus lakosságú településeken azonban a ferences szegénygondozó nővéreket igyekeztek letelepíteni, mert szakértelmük és főleg áldozatos lelkiségük miatt általános bizalomnak örvendtek.

A második világháború szinte teljesen tönkretette az Egerből indult szegénygondozási rendszert. Az emberek többsége nyomorgott, nem tellett adományokra. Sokan az ápoltak közül a háború áldozatai lettek: legtöbben egyszerűen éhen haltak. A nővérek azonban úrrá tudtak lenni a nehézségen, és néhány nappal a fegyverek elhallgatása után már felkutatták az életben maradt rászorulókat. A virágzásnak a szerzetesrendek 1950-es felszámolása vetett véget. Az ekkor már háromszáznál is több rendtag közül azonban sokan megmaradtak az eredeti hivatásuknál, és szociális otthonokban, egészségügyi intézményekben folytatták áldozatos munkájukat.

A szétszóratás éveit a nővérek Ausztriában és idehaza vészelték át. Még a rendszerváltozás előtt néhány fiatal jelentkezett, akik titokban tettek fogadalmat. Jelenleg a rendnek 36 tagja van, akik közül tíz munkaképes. Ők két idősek otthonában (Szécsényben és Nagyvenyimben) szolgálják az ottlakókat, valamint Siófokon végeznek szegénygondozást. Az anyaház Esztergomban van (Kossuth u. 50., tel.: 06-33-311-977). Itt lakik a rend mostani vezetője: Várnai M Klára nővér és itt van a novíciátus is. A fiatalok szerzetes teológiát tanulnak és szociális gondozói képzésben részesültek. A Ferences Szegénygondozó Nővérek rendje szívesen fogad új jelentkezőket.

Hámori Péter

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu