Tóth Sándor

Pieta

Csillag-mécses világánál jöttem hozzád, Mária,

Fáradt fejem lehajtani, vígasztalás Asszonya.

Hó-magányban át az erdőn Hold-ív vándora
kísért,

Szél a bükkösök sorával zsoltárhangokat cserélt.

Fölemelem tekintetem, keresem a fényedet,

amely könnyít éjszakámon, s forrásodhoz elvezet.

Szomjazó virágok arca mitől mindig felderül,

Virág-ember árvasága szeretetté fényesül.

Keresem a virágaid, száraz kórót tép a szél,

nyári vizek tükre-fodrán jeget kopácsol a tél.

Dermed idebenn is, látod, lelkem ékes hajlama,

oldozd sugaras kezeddel, Napbaöltözött Anya.

És a szavak tőre-élét tompítsd, országunk szívét

önfiától át ne döfje. Gyűlöletnek késhegyét

távoztasd e néptől messze, már eleget szenvedett,

megalázva idegentől rótta csak az éveket

Melyek most már mély kongással jelzik, utunk
hol vezet:

barbár-vörös egek alól, s keresünk reményeket.

Még magányos erdeinkben zarándoklunk éjszaka

Ám az úton elénk sietsz, reménységünk Csillaga

Kitárod kék köpönyeged, hová bízón térhetünk,

miként elődeink hitték. Összetéve két kezünk

Közbenjáró szavad által Szent Fiad, ki ránk tekint

Megbocsátja vétkeinket, s megenyhíti mind a kínt

Megnyitja a benső forrást, hitet támaszt, lelkeket,

És a sívó gonoszságban megőrzi az életet.

(Részlet a Megfeszített című rockoperából. A verset a bemutatón Sinkovits Imre szavalta.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu