Bezárt a magyar kiállítás a Vatikánban

Az előző hétvégén zárta be kapuit a Vatikáni Múzeumban a magyar kiállítás. Az ezeréves kereszténységünket és államiságunkat bemutató tárlatot a magyar katolikus egyház, a magyar állam és a Vatikán közösen rendezte, hogy 217 műtárgyon keresztül mutassa be hazánk történetét, kapcsolatát Európával és a világegyházzal.

A több mint tízezer, a világ minden tájáról érkezett látogató, az olasz és magyar újságok cikkei, a Rómába látogató, vagy ott dolgozó diplomaták, politikusok vendégkönyvbe írt sorai bizonyítják: aki ismerte Magyarországot, az bővíthette tudását; aki csak homályosan tudott róla, vagy téves elképzelései voltak hazánkról, az igazabb képet alkothatott történelmünkről és jelenünkről.

Kultúránk tárgyi emlékeivel bizonyítottuk: egyenrangú felek vagyunk a formálódó egységes Európában a többi nemzet közt, s híd, amelynek egyik tartópillére Szent István, a másik a mában élő és alkotó hívő és bizakodó magyarság.

A három hónapig nyitva tartó tárlatot örmény, román és horvát kiállítás előzte meg. Ma már büszkén állíthatjuk, hogy a miénk sikerült a legjobban, a mi kiállításunk aratta a legnagyobb sikert, a mi tárgyi emlékeink a világhíres Vatikáni Múzeum dolgozóinak tetszését is elnyerték.

Erőt, hitet gyűjthettek a magyar látogatók a múltból a jövőre vonatkozóan, hiszen Rómában megmutattuk: nemcsak kaptunk, de adtunk is a világnak. Szenteket, mártírokat, tudósokat és művészeket. Emelt fővel léphetünk a harmadik évezredbe.

Egy kis ország száz napig tartó kiállítása nem hozhat hatalmas és látványos eredményeket. Egy biztos: bizonyítottuk, hogy a világegyház része, Európa tagja, sokszor védőbástyája volt Magyarország, ahol a legnagyobb diktatúrában is születtek szentek, boldogok, éltek mártíromságot vállaló papok és világiak, ahol hitet, reményt, szeretetet sugárzó művészi alkotások születtek.

Bontják a kiállítást, csomagolják a műtárgyakat. Közben tárgyalások folynak a Vatikánnal, hogy a tőlük kapott magyar vonatkozású tárgyak egy részét miként lehetne Magyarországra szállítani, hogy odahaza azok is megtekinthessék a kiállítást odahaza, akik ebben az időszakban nem jártak Rómában. Hogy otthon is erőt, hitet meríthessenek belőle, hogy büszkébben tekinthessenek Európára, amely - előbb vagy utóbb mégis felismeri majd, hogy a mi hazánk nélkül nem lehet közös Európáról beszélni.

bókay

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu