Az áldás az emberekre irányul

Szabó Tamás tábori püspök békéről és katonaságról

Furcsa volna egy katonával a békéről beszélgetni? Bizonyára nem, hiszen minden normális ember békére vágyik, akkor is, ha katona. Sőt, az emberiség eddig ismert tizenkét évezrede folyamán többnyire katonák teremtették meg a békét. Persze, előbb megbontották, aztán harcoltak, s harc után eldőlt, hogy a következő harcig ki a béke ura. "Békéről szólni különösen is időszerű ezekben a napokban, amikor nem vagyunk még messze karácsonytól, Jézus Krisztus, a Béke Fejedelme születésének ünnepétől" - mondja Szabó Tamás, tábori püspök, aki rövidesen a magyar tisztikarnak is tagja lesz, dandártábornoki rangban. A feladata azonban semmi esetre sem katonai, hanem lelkipásztori természetű. A béke természetesen sokkal többet jelent annál, hogy nincs háború - folytatja, ugyanakkor tényként könyveli el, hogy a világ szinte minden országának hadserege van. Az emberiség együtt él a bűnnel, ebből következik az a szomorú paradoxon, hogy a békét fegyverekkel lehet kikényszeríteni vagy megvédeni. Szabó Tamás szerint pillanatnyilag jobb megoldást nem talált senki. Illetve a megtérés volna a megoldás - teszi hozzá -, de hát azt sem lehet, azt valóban nem lehet senkire rákényszeríteni.

Az egyház a tábori lelkészi szolgálattal bemegy a laktanyába. Nem ismeri el ezzel az erőszakot, nem legitimálja a fegyveres testületet? - kérdezzük a tábori püspöktől. Az egyház küldetése minden emberhez szól - válaszolja -, azokhoz is, akik akár önkéntesen, akár egy törvény alapján katonai szolgálatot teljesítenek. Az egyház nem a katonai szolgálatról mond politikai vagy bármilyen más véleményt azzal, hogy bemegy a laktanyába, az egységekhez, hanem azért megy oda, hogy az ott élő embereknek megvigye az Örömhírt, felkínálja az egyház szolgálatait. Nemcsak a szentségek kiszolgáltatására kell gondolni - mondja Szabó Tamás -, hanem minden olyan segítséget felajánl az egyház, amit lelkipásztorok meg tudnak adni. Segíthetik a katonákat, ha válságba kerül az életük, támogathatják azt, aki a hitet szeretné választani, s azt is, aki már Krisztus követője. A tábori lelkészek a katonák képzésében is részt vesznek. A Zrínyi Miklós Honvédelmi Egyetemen például általános vallási ismereteket, szociális, erkölcsi témákat, a fegyvernemek védőszentjeinek életét bemutató tárgyat oktat tábori lelkész.

A Magyar Honvédségben jelentős változások zajlanak, a NATO-csatlakozás révén újak a nemzetközi kapcsolatok és kötelezettségek, a haderőreform komoly átszervezéseket jelent, például a sorkatonai szolgálat fél évre való rövidülését, a hivatásos állomány egyre nagyobb létszámát. A tábori lelkészi szolgálat alkalmazkodik a honvédség felépítéséhez, és természetesen az átalakuláshoz is - mondja Szabó Tamás. Folyamatban van az új állománytábla, azaz a tábori lelkészet új beosztásainak a kidolgozása és jóváhagyása. Pillanatnyilag nincs betöltve minden lelkészi hely, az új tábori püspök egyik fontos feladata, hogy munkatársakat találjon. Szabó Tamás nemcsak papokra gondol, laikus lelkészsegédek bevonása is felmerült.

Úgy véli, a haza védelme nemcsak törvény által ránk rótt kötelesség, érzelmi, akarati szinten is kötődnünk kell szülőhazánkhoz, nemzetünkhöz. Mint mondja: akkor mozgósítja az ember minden erejét arra, hogy megvédje e hazáját, ha szereti. Ezért egyfajta evangelizációs feladatként áll a tábori lelkészi szolgálat előtt az is, hogy tudatosítsa az emberekben: nem a véletlen, hanem isteni akarat műve az, hogy itt születtek.

Elegendő biztosíték-e a honvédelemhez a fegyverek ereje? - kérdezzük. A tábori püspök szerint a fegyver csak emberi szempontból, s úgy is csak korlátozott biztosítékot jelent. A honvédelemhez mindenkinek szüksége van lelki erőre, a Lélek erejére. Ez az erő nemcsak a védekezésben vagy támadásban támasz, de segítség akkor is, ha elfogadni, elviselni kell valamit. Szabó Tamás az Evangéliumot idézi: Jézus, akinek megsegítésére egy hadsereg angyalt is küldhetne az Atya, a szenvedések elviselésével viszi véghez küldetését. A katona életében is adódhat olyan helyzet, amelyben csak természetfölötti erő óvhatja meg a kétségbeeséstől, az láttathatja meg vele Isten szándékát, azt a jót, amelyre Isten az adott helyzet révén vezeti őt.

A mai napig felemlegetik, hogy a papok megáldották a fegyvereket. Az egyház sohasem a fegyvereket áldja meg - mondja Szabó Tamás -, az áldás mindig az emberekre irányul! Isten oltalmába ajánlja őket ezzel a pap. A zászlót valóban meg szokták áldani. Ahogy a Szent Korona jelképezi és összetartja az országot, úgy a csapatot a zászló. Amikor katona voltam - emlékszik a tábori püspök -, azt tanultam, hogy ha megsemmisül a csapatzászló, megszűnik az egység. A zászlót tehát az emberek egységéért áldjuk meg.

Segítik majd a tábori püspököt sorkatonai szolgálatának emlékei? Szabó Tamás úgy gondolja: igen. Bár könynyű dolga volt - mondják neki -, hiszen írnokoskodott, de az alapkiképzést megkapta ő is, a laktanyában élt, tapasztalta az ottani légkört, fegyelmet, a kitolásokat... Arra a kérdésre, hogy híve-e a katonás rendnek, szigornak, fegyelemnek, Szabó Tamás így válaszol: "A túlzásokat nem, de a rendet szeretem az életemben, s ezt kérem azoktól is, akikkel együtt dolgozom."

Szikora József

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu