 |
|
|
|
A mindennapokat vezérlő hit
A liturgikus kalendárium alapelve az, hogy Megváltónk életének fontosabb mozzanatait éves keretbe illesztve ünnepelje. Így évenként megemlékezünk Jézus Krisztus születéséről, de kereszthaláláról és feltámadásáról is. Ennek az elvnek a követése eredményezi, hogy az első évközi vasárnapokon Jézus nyilvános működésének kezdeteit olvassuk evangéliumi szakaszként. Így a mai vasárnap Evangéliuma Keresztelő János tanúságáról szól Szent János megfogalmazásában. Nem könnyű összehangolni a jánosi híradást a szinoptikus evangéliumok hasonló témáival, de nem is szükséges, ha megfontoljuk, hogy a negyedik evangélium megfogalmazása a hit kibontakozása utolsó újszövetségi szakaszának tanúságtevője. Nem csupán az eseményeket rögzíti, hanem beleépül mindaz a hittapasztalat, amellyel a keresztény igehirdetésnek szembesülnie kellett az idők folyamán. János evangéliuma úgy vezeti végig az olvasót a Názáreti Jézus Örömhírén, hogy közben sajátos hangsúllyal szól azokról a szempontokról, amelyek az Örömhír bemutatásával kapcsolatosan jelentkeztek az igehirdetésben és a keresztény közösségek életében. Eme szempontok figyelembevétele eredményezi azt, hogy - bár Keresztelő János Jézusról szóló tanúságtétele közös kincse az evangéliumoknak, mégis - más megfogalmazással, más kiemeléssel jelenik meg a mai részletben. Már a szóhasználat is figyelemre méltó, mellyel Jézust Isten Bárányaként mutatja be. Az evangéliumok síkján ez új kifejezés, de tükrözi az első keresztények hitét, mely Jézus kereszthalálát, húsvéthoz kötődve, a húsvéti bárány szimbólumával értelmezi. A gondolat már körülbelül 40 évvel korábban megjelenik Szent Pálnál (vö. 1Kor 5,7). A jánosi evangélium következetesen mutat rá erre, amikor Jézus halálát a húsvéti bárány-rítus előírásával értelmezi: Csontját ne törjétek (vö. Jn 19,36). Ehhez hasonlóan sajátos, csak jánosi vonás, hogy a Keresztelő hangsúlyozza: ő isteni jel alapján, Jézus keresztsége, Szentlélek-jelenése alapján jutott el a bizonyosságra. Ezt mondja: Én nem ismertem őt, de láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá.... (vö. Jn 1,32-33). Itt nem a természetes ismeret nyer hangsúlyt, nem is a rokonság (vö. Lukács evangéliuma), hanem a küldetés isteni jelre alapozó megfogalmazása. Ugyancsak sajátos a tanúságtétel azon mondata, amelyben a Keresztelő szinte metafizikai mélységgel jelenti ki: Ő előbb volt mint én (Jn 1,30). Keresztelő János rámutató mondatai itt a negyedik evangélium Logosz-himnuszának szinte lételméleti mélységével egybecsengően szólalnak meg (Kezdetben volt az Ige). A Keresztelő tanúságát tehát a negyedik evangélium a rá jellemző lét és világértelmezés keretei szerint tárja elénk, mely mögött a megélt, kipróbált, elmélyült hit áll.
Ez a János-evangéliumban kikristályosodó hitbeli kibontakozás viszont szembesít mindannyiunkat a hívő élet dinamikájával, alakító erejével. A hit nem egy statikus, nyugvó adottság, mely a katekézisben megtanult igazságok elméleti elfogadását és bizonyos szentségi cselekményekben (szentmise) való rendszeres (vasárnapi) részvételt jelent. A hit belső személyes kapcsolat az Atyával és a Fiúval, a Szentlélek erejében. Hat egyéniségünkre, átjárja mindennapi döntéseinket, cselekedeteinket. Életünk eseményei újra és újra megpróbálják hitünket, erősödik vagy éppen gyengül természetfölötti kötődésünk. Így válik egyre inkább elmélyültté, személyiségünk szilárd részévé. Az imádság, a hitvallás, a Szentírás szavai így kelnek életre számunkra, és válnak életté bennünk. Már nem holt betűk, üresen csengő megfogalmazások, hanem szívbéli rezdüléseket kiváltó, sajátunkká alakuló, földi létünket átjáró erővé lesznek. Nálunk a múltban a korlátozott, szűkre szabott lehetőségek miatt a hitoktatás erősen a hitigazságok tanítására szorítkozott, és bizony gyakran háttérbe szorult a hívő megélés, a lelki tapasztalatok, a személyesült hit útja. Emiatt azután sok keresztényben kettősség alakult ki: van egy "templomos" életvonala, és van a mindennapok világa, ahová a hitnek nincs bejárása, hatása. Ahhoz, hogy a Keresztelő tanúságtétele elérjen hozzám, kell ez a mindennapokat vezérlő hit: én a Bárányhoz tartozom, aki odaadta életét értem is, akit egyre jobban ismernem kell, aki előbb van mindennél, mert ő a Létezés teljessége. Őrá biztosan építhetem életem.
Gaál Endre
|
|
|
