 |
 |
 |
 |
2002.01.20
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Január 24. Assisi: közös ima a békéért Csatlakozzunk a pápa felhívásához! Ma már az egész világon ismert felhívás, amelyet Urunk Jézus intézett Péterhez, apostoli meghívása órájában: "Evezz a mélyre!" Számos nyelven került már plakátra, konferenciák mottója lett. II. János Pál pápa új évezredet megnyitó levele nyomán irányítja figyelmünket az elkötelezett keresztény élet és küldetés vállalására.
A pápa is kötelezőnek érzi önmaga számára, amíg itt tartja őt a Gondviselés. Idős kora és gyenge egészsége ellenére vállalja és sürgeti, hogy ő is és Isten egész földi népe bízzon Jézus Krisztusban, és vállalja küldetését, hogy életünk legyen, és bőségben legyen! A Szentatya ilyen feltétlen bizalomról tett tanúságot, amikor most Assisibe hívta a világ vallási vezetőit, hogy együtt imádkozzanak a világ veszélybe került békéjéért. A felhívás mindnyájunknak szól. Nem kell Assisibe mennünk, de Isten elé kell állnunk. A pápa felhívására vele együtt kérjük Isten ajándékát: az igazságosság és irgalom gyümölcsét, a nemzetek békéjét. A szeptemberi tragikus események után jártam nagy európai országok városaiban, és megdöbbenve tapasztaltam, mennyi aggodalom ébredt az emberekben. Félelem a jövőtől, főleg a lehetséges háborútól. Ugyanezt ismeri a pápa is, és azokhoz fordul, akik tenni tudnak ennek a veszélynek elhárítása érdekében. Valószínűleg nem hallgatnak rá. Hozzánk fordul tehát, hogy mi, akiknek sem hatalmunk, sem pénzünk nincs útját állni az egyének és népek életét fenyegető tragédiáknak, Istentől kérjük a jóakaratot a világ vezetői számára, Istentől kérjük a gyűlölet és ellenségeskedés szellemének kioltását. Imádkoznunk kell a hatalmasokért, a fegyvergyárosokért, a pénzvilág profitra törő vezetőiért, akik egyedül húznak hasznot a háborúkból. A politikától távol tartom magam. Nem is értek hozzá. Váratlanul mégis ráébresztett egy előadás arra, hogy bár nincs befolyásom a világ sorsának alakítására e világ eszközeivel, képviselnem kell Isten akaratát, amely boldogulásunk és üdvösségünk szolgálatában kötelez arra, hogy hirdessem Isten irgalmát és a minket Istenhez hasonlóvá tévő megbocsátó keresztény lelkületet. Kötelességem, hogy talán sokak elutasítását is megtapasztalva magam is azt tegyem, amit Péter utóda is: kérjem Istentől a világ békéjét a harmadik évezred küszöbén. Kérem a lelkipásztorokat és minden magyar hívő embert: legyünk társai az imádkozó pápának és az előhaladó, ma még vallásilag is megosztott világ Assisiben a pápával együtt imádkozó vezetőinek. Nincs rendelkezés. Csak kérés van. Jó lenne, ha hallgatnánk rá. Többet nem tehetek, de ez most kötelességem és kötelessége Isten egész népének. Evezzünk a mélyre! Józannak látszó kifogásokat félretéve, vegyünk részt a jóakaratú embereknek karácsonykor ígért békességmegőrzésében, és az érte mondott imádságban. Seregély István egri érsek
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
