 |
 |
 |
 |
2002.01.20
|
|
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Kultúránk hajszálgyökereiről és jövőjéről Beszélgetés Fröhlich Idával, a katolikus egyetem bölcsészkarának dékánjával Az elmúlt év decemberében ismét új fejezet kezdődött a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának életében. Az új épület, a Stephaneum - amelyet Orbán Viktor miniszterelnök adott át ünnepélyesen - egyre alkalmasabbá teszi a piliscsabai campust arra, amire rendeltetett: hogy egyetem legyen. Nem kis vállalkozás volt egyetemet álmodni és alkotni egy szovjet laktanya helyére, de már évek óta bizton elmondható: sikerült. A Stephaneumnak a legmodernebb technikával fölszerelt nagy előadóterme, amely színháznak és koncertteremnek is alkalmas, s a további három előadóterme végre mind az oktatók, mind a diákok sok és jogos várakozását teljesíti be. Fröhlich Idával, a kar dékánjával néhány héttel az új épület átadása után, s a Magyar Kultúra Napjának ünnepe előtt beszélgettünk. - Nagyon fiatal az egyetemünk, bár teológiai karunk őrzi a pázmányi eredetet - mondja Fröhlich Ida. - Mindenesetre még "fejlődésben van" az intézmény és a bölcsészkar is. Jelenleg csaknem húsz szakunk van, amelyek legtöbbjét szakpárként lehet fölvenni. Pszichológiát és szociológiát lehet önállóan is. A szakok többsége hagyományos bölcsész szak: magyar, történelem, élő és holt nyelvek. Újdonság a kommunikáció, s igen nagy az érdeklődés iránta. Az újságírás alapfogalmain kívül sok mást is oktatunk e szak hallgatóinak. Elsősorban alapképzést adunk e területen, a továbbiakat - különböző szakterületek sajátos ismereteit - posztgraduális formában sajátíthatják el a hallgatók. Úgy tudjuk, a Pázmány egyetem bölcsészkarán minden hallgatótól elvárnak bizonyos vallásismeretet... - Eddig is megvolt nálunk ez a gyakorlat, ami a mostani tanévtől lett egységes az egyetemen. Minden hallgatónak fel kell vennie tanulmányai során bizonyos tárgyakat, így logikát, etikát, bibliaismeretet. Úgy gondolom, természetes, hogy a katolikus egyetem diplomájának birtokosai rendelkezzenek ilyen jellegű tudással. Az oktatott tárgyakat nézve úgy tűnik fel, mintha a régi dolgokkal foglalkozó tudományokat hangsúlyoznák... - Talán az is oka ennek, hogy a kar előző és jelenlegi dékánja is ókorkutatással foglalkozik... De igazából arról van szó, hogy a múltunk - nemcsak a saját nemzeti múltunk, hanem az emberiségé - borzasztó fontos a jelenünk és a jövőnk szempontjából. Ahhoz, hogy tudjuk, hol tartunk, s ahhoz is, hogy tudjunk továbblépni. Nem is beszélhetünk kultúráról a régi korok kultúrájának ismerete nélkül. A különböző nemzeti kultúrák közös elemeit találhatjuk meg a múltban? - Bár minden nemzet kultúrája egyedi, ezt leginkább a nyelvek jelzik, az európai nemzeti kultúrák az antikvitásban gyökereznek. Nem csak a nemzeti nyelvben! A középkorban az európai tudomány nyelve, a nemzetközi kommunikációt lehetővé tevő nyelv a latin volt. Hasonlóképpen, mint most az angol. Akkor kevésbé okozott gondot, mint ma - legalábbis nyelvi szempontból -, hogy valaki Párizsban, Bolognában vagy Krakkóban jár-e egyetemre. Lehet, hogy franciául nem tudott egy párizsi egyetemista, de latinul biztosan. A latin nyelv pedig olyan hajszálgyökér volt, amelyen keresztül a latin és görög kultúrát is magukba szívták az akkori diákok. A nemzeti kultúrák tehát szervesen kapcsolódnak ehhez a klasszikus kultúrához, s a középkorban még egységes keresztény kultúra révén a Bibliához is. A Biblia később, a fordítások révén a nemzeti kultúrák fontos hordozója is lett... - Valóban, a nemzeti kultúrák szempontjából mérföldkő a bibliafordítások elkészítése. Mint kultúratörténeti jelenség, ez is a múltba vezet, hiszen egy ókori keleti művet ültettek át nemzeti nyelvükre. Összességében úgy vélem, hogy a magyar kultúra gyökereiben is benne van az ókor, az egész eddigi európai és nem csak az európai kultúra. Ezért fontos, hogy mindezt fenntartsuk, műveljük. Természetesen nem csupán a legrégebbi korok ismeretét. A karon kiemelten kutatott és oktatott terület a régi magyar irodalom, Pázmány Péter munkássága és kora, az angol reneszánsz irodalom, a XX. század története, a közép-európai országok kapcsolatai és kultúrája, a magyar kisebbségek helyzete Közép-Európában, a vallásszociológia. Az uniós csatlakozás közeledtével mit tart fontosnak a bölcsészkar és az ott tanuló diákok szempontjából? - Bár az egyetemek egy-egy nemzet büszkeségei - mi is így vagyunk ezzel -, mégis úgy vélem, az egyetem alapvetően nem nemzeti intézmény, a Pázmány egyetem sem az. A tantárgyaink ugyanis nemzetköziek, nemcsak az idegen nyelvek, hanem jóformán minden tárgy, amit egyetemen oktatnak. Az egyetemeknek igen jelentős szerepük van abban, hogy a nemzetközileg művelt tudomány kérdésfelvetéseit, módszereit és eredményeit a nemzeti kultúrák számára közvetítsék. Ezért fontos, hogy rendszerük átjárható legyen, a diákok külföldi egyetemeken is hallgathassanak egy-egy szemesztert. A mi bölcsészkarunknak is vannak külföldi hallgatói, kapcsolódunk például az Erasmus-programhoz, amelynek keretében olasz diákok tanulnak nálunk. Van külföldi diákunk, aki magyar nyelven hallgatja az órákat, de az olaszok programja például olyan, hogy nem szükséges hozzá a magyar nyelv ismerete. Egyetemünk tehát jelenleg sem csak magyar, európai is. Az intézményes csatlakozásra gondolva bizakodom, a magyarok általában ötletgazdagok, nemzetközi helyzetekben is. Ami a diákjainkat illeti, úgy látom, alkalmasak arra, hogy az európai kommunikációba beilleszkedjenek, nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket. Szikora József
Fröhlich Ida történelem, francia és ókori keleti történelem szakon diplomázott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Történettudományból és ókortudományból szerzett tudományos fokozatot. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója, 1995-től egyetemi tanár. Európa több egyetemén, az Egyesült Államokban, Szíriában és Izraelben is végzett kutatómunkát. Munkásságát többek között Pázmány-díjjal ismerték el, 1998-tól Széchenyi professzori ösztöndíjas. Számos tanulmányt, cikket írt, s öt könyve jelent meg eddig. Legújabban A qumráni szövegek magyarul második, javított és bővített kiadása, a PPKE Bölcsészettudományi Kar és a Szent István Társulat közös gondozásában. 1994 óta dolgozik a Pázmány egyetemen, a 2000- 2001-es tanévtől a bölcsészettudományi kar dékánja.
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
